Sokat mondottuk már ezen a helyen is, hogy egy-egy étteremnek, hotelnek milyen remek panorámája van. De kilátás ügyében Pécsett talán a Hotel Kikelet éttermének van a legjobb dolga. Nyáron a terasz egészen biztosan a legjobb kiülős, de a Déli télben odabenn is érdemes városra néző asztalt foglalni. A legtutibb kilátás mellett, merthogy a gyönyörű városkép önmagában még nem érdem, a konyha sem hagyható figyelmen kívül, hiszen hagyományos és kortárs konyhaművészet találkozik itt, a Mecsekoldalban.

Egy jó ideje kevesebbet foglalkozom a sporttal, mint a gasztronómiával. Így történhetett meg, hogy eddig nemigen jártam a Makártanya Sporthotelben, de most a Déli tél révén ide is eljutottam. A gasztronómia mégiscsak közel hoz a sporthoz, gondoltam, hiszen miközben a felsőbb szinteken keményen edzettek, én a pincében jóízűen falatoztam. Különös tekintettel a Sopianae palacsintára, de ne vágjunk a történet közepébe.

A tettyei busz végállomásától alig pár méterre, és végre felújított, asztaltúton jutunk el a Bagolyvárba. Ha gyalog jöttünk volna, bizony megéheznénk eddig a Belvárostól felfele vezető sétában, de autóval jövünk. Így az utat még jobban értékeljünk, viszont a Déli télben ettől függetlenül éhesek vagyunk: a kakaskirályt és a délvidéki kacsát mielőbb tányérunkon szeretnénk látni.

A Vylyan Pincészet Classicus borcsaládja 2008 őszétől megújult címkékkel jelenik meg, és ez alkalomból a Vylyan nyereményjátékra hívja a lelkes (vagy leendő) borfogyasztókat. A címkeváltással egy régi villányi monda elevenedik meg, az új ruhába öltöztetett borok az Ördögszántotta hegyről (Szársomlyó) mesélnek.

A nemrég megalakult Pécsi Gastro Club első nyilvános rendezvénye lesz 2008. november 29-én, szombaton a pécsi Hotel Kikeletben. Golyák Csaba chef a pécsi Radó Pince boraira komponált menüsorát olvasóink is megkóstolhatják.

Tettyei sétánkat váratlan hóvihar zavarja meg. A kisgombócokban megeredő hózuhatag elől a közeli vendéglőbe menekülünk. A Tettyéről, mármint az étteremről az első emlékképem a kilencvenes évek elejéről való, német nagynéni és nagybácsi hozott el ide, merthogy „itt olyan jó svábosan főznek”. Akkor a virágos kerthelyiségben ültünk le, most a hó értelemszerűen a belső terembe űz minket. A csalfa Déli télben egy melegítő ételsor pont jól esne.

Ismét egy népszerű világfajta, egy igazi kozmopolita képviselői tették tiszteletüket a szerdai borklubban. A chardonnay szinte mindenütt jól érzi magát, de csak kevés helyen ad különlegeset, egyedit. Bíztunk benne, hogy sikerül találkoznunk ilyen egyéniségekkel. A kóstoló végén mindenki megnevezte az általa legjobbnak tartott három tételt. A címhez fotó is tartozik, az alábbi linken.

Az eső szemerkélni kezd, amikor ebédelni indulunk. Pedig a Mediterrán szálló parkolójából van az egyik legizgalmasabb pécsi panoráma: a külfejtés, részben már újból élettel megtelve, a szinte végtelen mély alján a bányató, egy sci-fi ideális díszlete. Az esős Déli télből a Mediterrán éttermébe menekülünk, egy kis melegedés és pár finom falat reményében.

Elegánsan érkezünk, most a hotel mélygarázsában helyezzük el ideiglenesen autónkat. Ebédelni érkeztünk a belvárosba, a téren nincs már szabad hely, gyalogolni meg, nagy fotóstáskával nem szeretnénk. A mélygarázs azonban abszolút megfelel a célnak. Lentről közelítjük meg a Palatinus szálloda éttermét, amely az egyik legszebb terem a városban. A Déli tél során itt a szállás kedvezményes, no meg van mandulás menü is.