A vasútállomástól kellemes tempóban sétálva negyed óra alatt érkezünk meg Sopron egyik legidősebb pincéjéhez. Körülbelül 200 éves lehet a hegybe vájt pincerendszer, rengeteg még ma is ismeretlen mellékággal. Az elmúlt évtizedekben sajnos nem éppen értékének megfelelően kezelték, a család saját erejéből újította (vagy ha kellett építette újra) fel. Ez a munka még ma sem ért véget teljesen. A pince egyben családi múzeumként is funkcionál, szinte minden egyes pincerészben felbukkannak a család egykori – ma már muzeális – termelőeszközei.

Ganglék szőlész-borász hagyományai mintegy 150 évre nyúlnak vissza. Jelenleg Zoltán és Szabolcs közösen végeznek minden szőlővel és borral kapcsolatos teendőt 9 hektáros birtokukon. Saját vinotékát is működtetnek a pince szomszédságában. Zoltán kalauzol bennünket a pince gyomrába és mesél családról, pincéről és persze borokról. Mindkét testvér a vendéglátásban dolgozott korábban, Zoltán segédkezett többek között Ráspi éttermének beindításában, és dolgozott is ott. Egyenes és szókimondó ember, markáns véleménnyel, nem utasít el semmilyen kérdést, legyen az szakmai vagy éppen a világ aktuális történéseivel kapcsolatos. A család pincéjének legbelső zugában Ganglék egy rendkívül hangulatos kóstolóhelyiséget alakítottak ki. Itt akár 40 fő is kóstolhatja boraikat, és ízlelheti meg a kemencében sült malacot.

Mi is ide érkezünk, de útközben már megismerkedünk a 2007-es évjáratú sauvignon blanc-nal és kékfrankos roséval. Mindkét bor reduktív eljárással készült, még mindig nagyon zamatosak és hordozzák a fajtára jellemző illatokat, ízeket. Természetesen már nem annyira frissek, mint hónapokkal ezelőtt, de még mindig képesek maradandó élményt nyújtani. Sillert is készítettek már, természetesen kékfrankosból, de a házigazda még nem elégedett vele annyira, hogy le is palackozzák. Mind a rosénál, mind a sillernél az elsődleges célja a bor kirobbanó gyümölcsösségének megőrzése, illatban és zamatban is.

A kóstolóteremben az első tétel egy 2006-os cuvée: kékfrankos, merlot és zweigelt házasítása. Még fiatal és főleg a tanninjai nagyon virgoncak, de már most is nagyszerűen iható, zamatos. Könnyed, de mégis tartalmas, és még fejlődni is fog. A következő bor már régi ismerősünk, legutóbb a Szüreti Napokon volt hozzá szerencsénk. Kékfrankos 2004-ből. Nagyszerű reprezentánsa a soproni kékfrankosnak ez a bor, már megjelenésében is csábító. Könnyedén mozog a pohárban, szájba véve kerek, egészen simogató és egészen hosszú. Illatát és ízét is főleg a piros bogyós gyümölcsök vezetik, kellemes fűszeresség kíséretében. Nekem nagyon közel áll a szívemhez ez a könnyed, de mégis nagyon tartalmas frankos. Egy évvel idősebb testvére már megjelenésében is robosztusabb, sötétebb színű. Alkoholtartalma is magasabb, de egyáltalán nem lóg ki. Málna és (aszalt) meggy, kellemesen szárító tanninnal, kis édeskével a végén. Elnyerte a Sopron Város Kékfrankosa címet is. Érett bor, magas extrakt tartalommal.

Kérésünkre megkóstolhatjuk a 2005-ös, vadélesztővel a világra segített kékfrankost is. Színre ez a legvilágosabb, már-már silleres. Intenzív és nagyon összetett illatában és ízeiben csipkebogyó, ribizke, meggy és csipetnyi paprika. Savai intenzívek, markánsak. Nagyon itatja magát, és nyugodtan elkortyolhatunk belőle akár több palackkal is egy baráti beszélgetés közben. Abszolút nem megszokott stílus, egyedi, talán hasonló lehetett a régi idők poncichter kékfrankosa.

Zweigeltből 2004-eset kóstolunk. Megjelenése kicsit világosabb a megszokottnál. Illata és íze is intenzíven gyümölcsös. Tanninjai egészen simogatóak, nagyon kerek a korty, helyén van minden, semmi nem kandikál ki a szerkezetből. Hosszan a szánkban marad. Szépen megkomponált bor. Merlot-ból két évjáratot kóstolunk, 2005-öset és 2004-eset. Megjelenésben nagyon hasonló csillogó rubin szín. Már meg sem lepődünk a zamatos gyümölcskosáron, kellemes csokoládéval megtámogatva. Az egy évvel idősebb tétel szerkezete teljesen letisztult, kerek, fiatalabb társa még fejlődőképes és talán nagyobb potenciállal is rendelkezik.

A házigazda megmutatja vörös folyóborát is. Mi persze szívesen meg is kóstoljuk. Érdekessége, hogy a család összes forgalomban lévő vörösborának házasítása. Nehéz lenne bármelyik összetevőjét kiemelni, nagyszerű ivóbor az biztos, és a gasztronómiában is nagyszerűen használható.

A visszakóstolás előtti utolsó bor cabernet sauvignon 2006-ból. Ez is picit világosabb a fajtánál megszokottnál. Nekem az este egyik meglepetése, talán nem vártam tőle túl sokat, nem a szívem csücske a cabernet sauvignon. Ez a tétel nagyon koncentrált, nála is főleg a piros bogyósok kerülnek előtérbe, nem sokszor volt szerencsém itthon ilyen friss, gyümölcsös tételhez. Szinte harapni lehet. Jön paprika is, de az egészen nemes fajtából, fűszeresen-szépen egészíti ki a szerkezetet. Nyoma sincs bántó tanninoknak, rendkívül könnyedén iható, mégis sokat nyújt.

Összességében nagyszerű élmény volt mind a pincelátogatás, mind a borkóstoló. A borok legnagyobb részéről elmondható, hogy rendkívül tartalmasak, tartós élményt nyújtanak a kóstolónak, mindemellett rendkívül könnyen ihatóak, nem süppesztenek bele a székbe még négy-öt palack után sem. A társaság nagy részének szerencsére nagyon tetszett ez a könnyed stílus, szerintünk mindenképpen megéri betérni a Sopronba látogatóknak a Gangl Pincéhez.