A múltkorjában pár török bort hozott borvilágjáró barátunk, de nem lett volna jó direktben nekiesni hét vörösnek, így felvezető köröket is szerveztünk. Két osztrák fehéret például. Alap fehéreket, nem mentünk tizenöt euró fölé. De így is lett visszataps.

Négy nap, hosszú hétvége, már szerdán befájdult az agy, amikor véletlenül egy hiperben szerettem volna egyetlen apróságot venni. Mindenki őrült mód vásárolt, pedig a boltok pénteken újranyitnak, amúgy sincs valami pocaksüttető strandidő, a Balatonig se muszáj elzarándokolni. Van viszont két borom, amik négy napon át kitartanak, ha persze előbb nem nézünk a palack aljára.

Alapjáraton a magyar emberek többsége a borban jelentkező különböző gyümölcsök érzetét is szimpla blöffnek tartja, mondván, hogy a bornak kizárólag szőlőíze lehet. Így ez a kérdéskör a keményvonalas szubkultúra belső köreit hozza inkább lázba, de talán nem hiábavaló összegezni az ismereteinket és megpróbálkozni egy esetleges gyakorlati bizonyítással

Előbb tanakodtunk kicsit, a Csehországból érkezett pinot blanc vagy rajnai rizling kerüljön be először egy kóstolósorba. Aztán eszembe jutott, hogy van a pince osztrák szegletében két Loimer-rizling, amikre már kíváncsi vagyok. Hozzádobtunk még egy meglepetést a csapatnak és a Kalamáris borkertjében, azaz fröccsöldéjében foglaltunk is egy asztalt.

Volt a pincében egy-két furmint, aztán Gabi is, Zsolt is hozott egyet-egyet, gondoltuk összedobjuk és hipp-hopp összejött 5 palack. Ami már egy szép kis sor, főleg, hogy viszonylag ismeretlenebb, azaz ritkábban kóstolt termelők, vidékek, borok jöttek össze. Tokaj, Somló, Burgenland, Muraköz.

A horvát államiság ünnepén idén nem csupán a szokásos menetrend szerinti megemlékezések zajlottak (ami általában a formaságok, folklór, fogadás háromszögben játszódik), hanem egy borgasztro programot is szerveztek. A Jókai Bisztróban a muraközi borászok 12 válogatott borát kóstolhatták meg az érdeklődők, a sikeres bemutatkozást folytatás is követheti. Íme, mi így kóstoltunk.

A nyáron nem sok bort kóstoltam. Mondjuk inkább azt, nem sok bort kóstoltam a régióból. Volt ez a telítődés, amin túl kellett lendülni. Meg a harminc fok feletti hőségben vörösre ritkán vágyom, a rozéfröccs csak fesztiválokon és grillezéseken alternatíva, az izgalmas fehérek meg általában nem itt teremnek. Bár találtam fehérben is élményt. És még két vörös is tudott csúszni.