A nyolcadik keddi kóstoló beszámolójának második része következik, lassan a folytatásos regény vagy filmfolyam forgatókönyve is kialakul, amiben titkos merlot-készletre bukkanunk egy elfalazott pinceágban, de a végére kiderül, hogy az valójában egy szupertitkos kadarka-klón termése volt, amit heavy toasted kapuk mögött, lakat alatt őriznek, nehogy kiderüljön, a fajta többre képes, mint a cabernet sauvignon. No de vissza a valóságba. Jöjjenek a kóstolt borok.

Amikor a pannonborboltos srácok azt mondták, hogy van vagy hatvan kóstolásra váró bor a raktárban, rögtön a kettéosztást javasoltuk többen is. A múltkor a fehéreket bontottuk meg, legutóbb a vörösek kerültek sorra, de azért két fehérrel indítottunk a rend kedvéért. Szerencsénk volt, gyökérnapot sem fogtunk ki, és a kóstolt borok nagy része is teljességgel rendben volt, szóval két részben jön a beszámoló, az olvashatóság mindenekelőtt.

Többször kerekedtünk már fel, hogy a Tolnai borvidéken barangoljunk, és olyan kis gyöngyszemeket mutassunk be, amelyek érdemesek arra, hogy a borkedvelők útrakeljenek. Most ismét találtunk egy kis ékszerdobozt Váralján, Szabó Laci Pincészetét. Igazi vidéki élet a Mecsek lábánál, csupa zöld, csupa természet, közelebb érve némi parasztromantika, sok-sok színes bútor és használati tárgy, mindez rendkívül ízlésesen tálalva. Igazi kis mesepince, ami a kóstolótermet és az apartmant, na meg a teraszt és a kis fűszerkertet illeti. 

A napokban jelent meg a Pécsi Borozó idei második száma, a Made in Pécs júniusi számának mellékleteként, a múltkorihoz képest plusz 4 oldalon, a hét végig eljutunk vele Villányba, Szekszárdra, Pécsett talán már minden terjesztési helyre eljut a mai napon. Mustra, portré, tudósítások, hírek, programajánló, az elmúlt negyedév tömören. És közben a visszaszámlálás is megindult, hiszen még a nyári hőségben lecseréljük a weboldalunkat, az új grafikai tervek már finisben, zajlik a programozás, készülünk rá nagyon, de addig is érdemes ide kattintani, csekkolni a friss infókat, milyen boros események lesznek, milyen borokat érdemes inni ezen a nyáron.

A borszakkör zárásaként arra jutottunk, hogy a nyaralást készítsük elő, vagy helyettesítsük egy kis adriai kóstolóval. Nyolc fehérbort gyűjtöttünk össze, nem volt egyszerű, de végül összejött nyolc fehér fajta, öt délről, három északról, még halat is sütöttek nekünk a Pezsgőház konyháján, jöhet a beszámoló.

Némi szünet után folytatjuk a keddi kóstolókat, annyi bor jött össze, hogy ketté kellett osztanunk, 60 bor sok lett volna egyszerre, az első etapban a fehérek és rozék voltak soron, egy hét múlva érkezik a vörös különítmény. Voltak jó borok, bár extázisba nem kerültünk.

A tavalyi szekszárdi kezdeményezésen is részt vettünk, Bajára is eljöttünk, a folytatásra, amelyet a Hajós-Bajai borvidék vállalt fel. Azt is megtudtuk, hogy jövőre a Kunsági borvidékre költözik a vándorgyűlés, de annyira ne rohanjunk előre. Félútig tudtuk követni az eseményeket, talán a lényegről sem maradtunk le.

Egyetemistaként jutottam el először Villányba. Mármint borfogyasztóként, a gyerekkori emlékek most nem játszanak. Volt ennek egy ideje, s azóta bizony nem jártam a legnagyobb villányi pincészetben. Időközben nevet és tulajdonost váltottak, felépült egy impozáns épület, borcsaládok jöttek létre, új borászok keze alatt készül a bor. Én valahogy csak nem jutottam el oda. De hétfőn bejutottam.

Villányi Franc: ezen a néven kereshetjük majd a következő években a legjobb villányi cabernet franc-okat. A borászok már mintegy öt éve gondolkodtak azon, hogy pozicionálják ezt a fajtát, amiről Michael Broadbent azt írta 2000-ben: a cabernet franc megtalálta természetes otthonát Villányban.