A szervező bennem kicsit aggódott, vajon a borszemináriumi publikum mennyire lesz vevő a viszonylag ismeretlennek mondható Hajós-Bajai borvidékre, azt azért az első év tapasztalatából tudtuk, hogy főleg a vörösboros vidékek, helyi erők duplázzák a résztvevők számát. De annyira nem kellett volna stresszelni, hatvannál is többen jöttek össze Koch Csaba előadására.

Ennyi év után már nehéz újdonságokkal szolgálni a Szekszárdi Szüreti Napokról, pláne úgy ha az ember a pult másik oldalán áll, és kevésbé a fogyasztás, sokkal inkább a kínálás játszik főszerepet. 

Tegnap este végre sikerült pontot tennem egy cikk végére, huszonötezer leütés, keretesek és receptek nélkül, végül könnyebben ment, mint terveztem, még vissza is kellett fognom magam, nehogy túlírjam a sztorit. Hogy ebben ennyi szerepe volt a hozzá kortyolgatott bornak, nem tudnám megmondani, végül is csak két pohárral csúszott le. Magyar malbec, akit érdekel.

A Terra Parna pincészetről írtunk már, többször is, a portugieser kapcsán jutottunk el hozzájuk, aztán kóstoltuk is őket, champion-díjat is bezsebelték az idei Portugieser du Monde-on. Ottjártunkkor nem hagytuk ki a lehetőséget és beszereztünk pár egyéb tételt is. Köztük ezt a rajnai rizlinget.

Voltak idők, amikor kenszei kolléga megpróbálta velünk a vaskeresztesi borokat megismertetni. Nem írom le hogy megszerettetni, mert abban talán ő sem reménykedett, de a savak mögött megbúvó borokat nehezen gyűrtük le. Aztán találkoztunk végre egy olyan borral, ugyanarról a termőhelyről, amely már mást mutatott. Inkább az Eisenberg, mint a Vashegy, de végül is ugyanarról beszélünk.

Érkezett egy csomag a Pannon Borbolt címére, bor volt benne, ők meg voltak olyan rendesek és megosztották velünk. Öt bort kóstoltunk meg együtt. A borok a 2HA birtokról érkeztek, a Szent György-hegyen található pincészetben tavaly voltam már, kóstoltam is egynémely boraikat. És mégis okoztak meglepetéseket, hiszen egy nagyobb vaksorba belerejtve kerültek a poharunkba. 

A kékfrankos közös közép-európai kincseink egyike, amit több borvidéken, több országban is sajátjukénak éreznek. Az egykori Monarchia területén szinte mindenütt szerveznek kisebb-nagyobb tematikus versenyeket, az egyiket a szlovéniai Sevnica városában. Az idén negyedszer rendeztek nemzetközi kékfrankos megmérettetést, magyar borok először indultak, de rögtön elhoztuk a champion címet és a Top 20-ba is négy borunk került be.

Vannak borok, amiket a hétköznapokra vásárolunk meg. Kenszei kolléga nemrégiben az eszéki Metro áruházban bóklászott, hol másutt, mint a borospolcok között és ráakadt erre a borra. Jó áron, egy literes kiszerelésben, malvazija istarska, kosárba került, onnan a hűtőbe, végül a poharunkba.

A villányi Csillagvölgy Pincészet pár éve olyasvalamibe vágta a fejszéjét, amire Villányból számítottunk talán a legkevésbé: könnyű, reduktív, ugyanakkor technológiailag makulátlan fehérborokkal és rozékkal betörni a piacra. Nos, a pincészet eddigi négy éve alatt természetesen a könnyebb vörösök is bekerültek a képbe, azonban az alapkoncepció igencsak sikeresnek bizonyult. Gere Attilát és szerepvállalását emitt már ismertük, most a másik fontos szereplőt, Schubert Vilmos ügyvezető-tulajdonost faggattuk.