Új helyszínen, a Zierfandler borozóban gyűlt össze a keddi kóstoló csapata, hogy a Pannon Borbolt által összegyűjtött, újonnan piacra szánt borokat végigkóstolja. A néhány hónapja nyílt Hunyadi úti borbár a pécsi cirfandli legfőbb lelőhelye, nem igazán van ennyi cirfandli egy helyen sehol másutt. A végén mi is kóstoltunk egy igazán jót, de előtte is akadt vagy 12 másik bor, amelyik megugrotta 80 pontos lécet. Talán csak a merlot-k nem érezték jól magukat, nem böktünk rá egyikre sem. Ellenben a kékfrankosokra érdemes kattintani.

Gyermekkorom meghatározó ábrándjai közé tartozott a Ninja alakja. Vallásos révülettel néztük a filmeket a pajtásokkal, és egy-egy újabb mozgókép-élményt követően kezdetét vette a játék, amelyben otthon eszkábált kard, dobócsillag, fúvócső és íj egyaránt szerepet kapott; Édesanyáinkat meg a frász kerülgette, holott – szerencsére – kicsit láttak csak bele a gépezetbe. Viszont lévén, hogy csupán a „Jó oldalt” testesítettük meg és valamiféle képzeletbeli gonosz ellen harcoltunk, relatív kevés volt a valódi véráldozat…

Az idei utolsó borszemináriumban a nagyradai Cezar Pincészet volt a vendégünk. Eredetileg Luis Fuentes Santelices, a főborász jött volna el egy pécsi pezsgőkről szóló előadással, de váratlanul haza kellett utaznia Chilébe, így Kocsis Lajos termelési igazgató helyettesítette őt. Kilenc pezsgő és gyöngyözőbor volt kínálatban, a lelkes, de aránylag kis számú publikum sok információt hallhatott a pezsgőgyártásról.

A kezdet, az egyetlen, az első. És még értelmezgethetnénk sokáig, mit is jelenthet Alen Bibich új borának neve. Az Aleph nemrég jelent meg a piacon, szerencsére kóstolósorunkban is szerepelt, a novemberi dalmáciai utazásom talán legkiemelkedőbb élménye volt ez az este. Hét bor, hét étel, játékos harmóniakeresés és vajon mi lehet Bill Gates kedvenc bora?

Nem sok török bort kóstoltam eddig. A zágrábi Vino.Com borfeszt idei programfüzetét lapozgatva figyeltem fel erre a kóstolóra. Persze, nem jelentkeztem be előre, de próba, szerencse, kivártam, hátha nem jön meg mindenki. És pont két szabad hely akadt, pedig mindössze 12 fővel ment ez a kóstolóprogram. Erőltetett menet volt, nem kis testű borokkal, menet közben kellett orvosolni a kiöntők és köpők hiányát, de mégis megérte itt tölteni el ezt a közel egy órát.

2010-ben MZ kolléga járt már Pósta Borháznál annak apropóján, hogy piacra kerültek az első palackos boraik. Postáék igen tehetségesen nyúlnak a szőlőhöz, izgalmas, gyümölcsös, jól iható boraikkal szépen képviselik a szekszárdi terroirt. Tősgyökeres szekszárdiként hagyománynak számít náluk a borkészítés, és bár a megszokottól eltérő gondolkodással készülnek boraik, nemcsak hogy üde színfoltot jelentenek Szekszárd borászai közt, hanem a borfogyasztó réteg egyik kedvencének is számítanak.

Amikor Magyarországon szóba kerül Japán, az emberek általában a gésa-godzilla, sake-sushi alliterációs párokkal hozakodnak elő, mint hungarikumokkal, hogy valamiféle kristálytiszta képzavarral éljek. A hangtani összecsengésen túl azonban egyéb párhuzam is fellelhető, mert ugye a Nő (gésa) is válhat szörnyeteggé és a szörnyeteg (Godzilla) is megszelídülhet, akár egy szép szerető; a legutolsó film tanúsága szerint föltétlenül. A másik párosításnál a közös nevező a gasztronómia, ezen túl pedig nem is létezhetnek egymás nélkül, legalábbis egy magát valamire tartó étteremben biztosan nem. De még mielőtt elálmosodna az Olvasó az összecsengésektől, hadd rázzam fel, mert azért a dolgok kicsit árnyaltabbak!

Van, hogy egy bornak jót tesz, ha nem társaságban, inkább egyedül kóstoljuk, pontosabban kettesben ülünk asztalhoz. Az is jót tesz neki, ha több napig kóstolgatjuk, így míg a palack végére jutunk, teljesebb kép alakul ki. Persze, a hétköznapokban erre kevés az esély, az átlagfogyasztó - ha van olyan -, biztos nem pepecsel ennyit. Inni szeretne, jót akar inni, miért is ne? Hát itt egy jó bor.

A PAB (azaz a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága) Agrártudományok Szakbizottsága „Bor-Szőlő-Turizmus” elnevezéssel másodszor rendezett Holló Gabriella, a szakbizottság titkára szervezésében szőlészeti és borászati konferenciát Pécsett. A konferencia keretében idén is megválasztották azokat a borokat, amelyek a „PAB Bora 2014” címet viselhetik.

A pincészeteket bemutató tematikus sorozat ezúttal a szekszárdi Vesztergombi Józseffel folytatódott a Kalamáris Borbisztró és Vinotékában. A félreértések elkerülése végett, azért azt illő tudni, hogy Szekszárdon két Vesztergombi is van. Vesztergombi Ferenc (és Csaba), valamint a Remete-Bor „fedőnév” alatt futó Vesztergombi József. József közel 8 hektáron gazdálkodik, eddig főleg kadarkájáról, kékfrankosáról, franc-járól, merlot-járól illetve az ezekből készített házasításairól ismert. Talán a szerző hiányossága is, hogy például fehérbort tőle még nem is kóstolt sohasem. Ezt mindenképpen pótolni kellett; jó borokra, jó szekszárdi borokra számíthattunk, nem is csalódtunk.