Kaptam egy meghívást, nagyon kedves borkedvelő emberek időnként összejárnak borklubozni, ők invitáltak meg egy kóstolóra. Az apropó egy pincefeltárás volt, lévén egyikük családjába éveken, évtizedeken át érkeztek borok, ajándékba elsősorban, amiket elraktároztak, elfektettek a pincében. A szervezők kiválogattak 43 bort, ezeket (szervezési nehézségek miatt végül) egyetlen hosszúra nyúlt estén teszteltük, vajon mennyire birkóztak meg az idő kihívásaival.

A Kalamáris tematikus borestjeinek házigazdája, Szabó Zoltán a cabernet franc kitárgyalásához ezúttal Bakonyi Pétert hívta segítségül. Nem érdemtelenül, ezt a villányi borász a jelenlevőknek kétszeresen is bebizonyította.

Eddigi, rövid japán tartózkodásom alatt sok mindent megtudtam az itteni emberekről, amely informálódást kizárólag a nyitott lélek, a figyelő tekintet és a kíváncsi alaptermészet segített. Szemlélődöm, beszélgetek és elfogadom az invitálást különféle rendezvényekre. Nem gondolom, hogy messzemenő következtetéseket vonhatnék le megfigyeléseimből, tekintettel arra, hogy mellőznek minden szociológiai mérőmódszert, ezt meghagyom a különféle szakférfiaknak és szaknőknek. Mégis, nagy nyugalommal kijelenthetem, hogy a japán emberek egy dolgot szenvedélyesen szeretnek: fesztiválozni – mert ott lehet vásárolgatni és enni. Szóval hármat.

A keményebb vörösborok körében azért értek bennünket meglepetések innen és onnan is. Itt jöttek a dugós tételek, aztán volt pár olyan bor, ahol szinte éreztük a magára hagyott pincék penészes szagát. De ezeken túlléptünk, a jobbakra koncentráltunk. Mert voltak, szerencsére.

Egyre sötétebb van odakinn, miközben a keddi kóstoló indul a Winespirationben. A Pannon Borboltos srácok ezúttal is huszonöt bort készítettek elő, nagy részük meg s ugrotta a 80 pontos küszöböt. Viszont egy estén nem emlékszem, hogy 3 dugós bor is lett volna, nem is egyetlen pincétől. Őket sajnáltuk, de a többiek kárpótoltak bennünket. A kezdet erős volt, az első részben egy igen jó zweigeltig jutunk el.

Az egyik legtöbb ideig elkészített borszakkörre végül nem jutottam el. A szervezés végig megvolt azonban, kenszei kolléga beugrott a helyemre és moderátorkodott is ezen az estén a pécsi Pezsgőházban. Pár maradék, palackalja eljutott hozzám is, a jelenlévők szerint izgalmas volt a sor, a pinot noirban ez benne van. Következzen kenszei beszámolója, nyolc pinot a nagyvilágból.

A kadarkák megmérettetésével folytatódott a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka csapata által életre hívott Bor Boksz rendezvénysorozat. A szokásoknak megfelelően menetekre osztva, súlycsoportonként versengtek egymással a tételek, vakon, kék, illetve piros színekkel megjelölt palackokból érkeztek a borok. Hogy mennyire nehéz tud lenni ennyi kadarka kóstolása és értékelése teljesen vakon, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az este állandó házigazdája Szabó Zoltán és a mohácsi Planina Borház motorja, Horváth Zoltán is hibásan tippelte meg az első két párosítás leosztását (aztán szinte hiba nélkül vitték végig a többi menetet). Telt ház és izgalmas borok, igazán remek estének ígérkezett!

Második napja voltam Japánban. A megváltozott időzónához csupán annyi közöm volt, mint a nagy vörösboroknak a ’14-es évjárathoz. Egész éjjel fent voltam, a számítógépemmel szöszöltem, reggel lefeküdtem, és csak felszínesen aludtam, mert tudtam, hogy 13:00h-kor Mr. Hungary vár a Maruki előtt; a helyi kollégák nevezték el így, mert ő tartja a kapcsolatot a magyarokkal. És Mr. Hungary késett laza nyolc percet, és a bemutatkozás után nyomban szobára hívott…

Valahogy betévedt hozzánk egy karton Liszkay-bor, Kornél hozta, a sztoriban lakodalom, rokonság és véletlen is felmerült, nem követtem le igazán. A borokat azonban megkóstoltuk és volt megosztódás rendesen. Ezúttal a pozitivista kisebbséget képviseltem, nekem pár tétel egészen bejött. Lássuk.