Megint két részben jönnek a legutóbbi keddi kóstoló 80 pont fölé került borai. Azok nem kerültek be, ahol azt sejtettem, valami gubanc van a palackkal, inkább kóstoljuk újra. A fehérbor-sor, no meg az új rozék az első etapban, volt itt zöldcitromos kesernye és kókuszos édeskrém, borkitalálós és sajnos kevés nagy élmény. De majd a vörösök…

A három furmint SzabóZé készletéből került elő, az első bort a hosszúhetényi CBA kínálatából emelte le, a többi eredetéről meg nem igazán esett szó. A furmintról persze annál több. Miért is kedveljük, miért van benne lehetőség, de miért vagyunk türelmetlenek vele… Ez a három tétel sem változtatott jelentősen a véleményünkön, mindegyik másért, máshogy működött.

A nagy októberi napsütés felváltotta a nagy szeptemberi esőzést. Mi is fehéreket vettünk elő a pincéből, tavasszal, nyár elején szereztem be ezt a triót, az Isztrián riportoztunk, aki olvassa a Magyar Konyhát, találkozhatott az akkori benyomások legjavával, ezek a borok nem veséződtek ki. De most igen. Malvazija, napsütésben csak malvazija. (Erre ma nekiállt esni...)

A jószerencse úgy hozta, hogy elnyertem egy három hónapos, Japánba szól ösztöndíjat; kérem, az Olvasó ne tekintse fellengzésnek mindjárt az első mondatomat, fogja fel inkább úgy, mint témamegjelölést életem eposz-töredékében; a szakmai ösztöndíj tárgya orvosi, manuális gyakorlat, azt pedig csak remélem, hogy az eposzi kellékek közül a segélykérés kimarad.

Szeptemberben újraindultak a borszakkörök is, kicsit kevesebben voltunk a megszokottnál, pedig ebben a félévben minden eddiginél izgalmasabb borkínálat várható. nem kellett csalódnunk a sauvignon blanc felhozatalban sem,a könnyedtől a keményen minerálisig, a gyümölcsöstől a zöldes-füvesekig minden típus megtalálható volt, már ami belefért ebbe a kilenc tételbe.

Folytatjuk a sort a keddi kóstolónk vöröseivel, itt bicsaklik meg általában a történet, még így is megkapjuk, hogy nem vagyunk elég kritikusak, meg függetlenek és különben is hogy tetszett ma valakinek egy déli vörös? A Pécsi Borozóban pontot nem kapott olyan bor, amiért bárki fizetett volna. Még ha ez néha sokaknak nem is tetszik. És nekünk tetszenek a déli vörösek, persze nem mindegyik és feltétel nélkül. Az alábbiak mindenesetre tetszettek, többé-kevésbé.

Kis szünet volt megint a keddi kóstolósorban, az őszi borfesztek bekavartak kissé, de szigorúbbra vettük a tempót, akkor hetente kóstolunk ismét, maximum 25 ételt egy alkalommal. Vakon, természetesen, a sort az összeállító kivételével nem ismeri senki, ő meg titoktartásra van kötelezve. A múltkori pakk nem is volt rossz, tizennégy borról érdemesnek tartottuk megemlékezni, előbb a fehérek jönnek, holnap a vörösek.

Újabb pincészet öregbítheti a Szekszárdi borvidék hírnevét. Ugyanis 2014. szeptember 27-én ünnepélyes keretek között avatták fel a Garai Pincészet borfeldolgozóját, pincéjét és vendégházát Alsónyéken, pontosabban a Nyéki-hegyen.

Az Európai Bordalfesztivál gálaestjéhez kötődik immáron negyedik éve a Prémium Bormustra, ahol a villányi borászok egy-egy prémium borral mutatkoznak be. Az eredetvédelemben is kijelölt felső kategória azonban a valóságban igen eltérő bortérképet fest Villányról. A Kodály Központban megrendezett mustra világszínvonalú borokat ígért, de vajon mit kaptunk?