Kevesebb év maradt ki, mint ahányszor ott voltam. Hiába nem szeretem a tömegrendezvényeket, leginkább a tömeget, de legalább egy fél napra, egy délutánra-estére mindig elnézek a Villányi Vörösborfesztiválra. Jó apropó a Borakadémia, ahol idén is kiváló villányi borászokkal beszélgethettem, de ilyenkor jut idő másra is.

Mindenféle apropók hozták úgy, hogy egyszerre volt nálam három palack, három különböző évjárat a siklósi Riczu-Stier Pincészet cabernet franc-jából. Micsoda lúzerség lett volna nem egyszerre bontani őket. És micsoda pazarlás, hogy egy magányos hétfő estén egyedül bontottam meg három bort. Nézzük csak, milyenek voltak a 2014 előtti szép évek.

Gyere el hozzánk csömiszkölni, hangzott az invitálás és ennek nem lehet nemet mondani. A szőlőzúzás részünkről lényegében elmaradt, viszont bejártuk az ültetvényeket, kóstoltunk friss borokat, piacra lépés előtti tételeket és beszélgettünk sokat, már ami a reggeli és ebéd között-alatt belefért.

Szeptemberben két írás kapcsán is sokat kellett gondolkodnom. Az egyiket magam írtam, a másik meg egy vitaindító volt, további írásokat eredményezett, igazi vitát talán nem is. De beszéltek mindkettőről. A sajátomat összegezném, a másik meg párhuzamban lesz érdekes.

A forgalmi tételek után egy kicsit vissza az időben, épp csak rápillantottunk egy-két korábbi évjáratra. Itt sajnos már voltak veszteségeink, három bor adta meg magát, dugóhibának, szétesésnek. Viszont és ámbátor akadtak izgalmas egyéniségek. Újabb hat bor a háromnapos sorozat végére.

Egy kis visszatekintés következik, hol van már a nyár eleje, de mi megidézzük. Ötödik éve nem kérdés, hogy van metszet túrázás és borkóstolás között. A júniusi Iván-völgyi Kadarka Túra oly nagy népszerűségnek örvend a borkedvelők között, hogy a kezdetekkor egynaposról mára kétnapossá kibővült rendezvényre minden évben rekordgyorsasággal fogynak el a jegyek. 

Olaszrizlingekkel ismerkedünk ma is, a második körben egy évet ugrunk az időben és a 2013-as évjáratot vesszük elő. Nincs előválogatás, különösebb koncepció, olaszrizlingek, a gazda bevallása szerint tisztán. A friss boroknál azt tapasztaltuk, hogy sok arca lehet a fajtának, sok irányba lehet elvinni és szinte mindegyik hoz izgalmakat, ad élvezetet, szépséget, játékosságot. Vagy éppen mélységet, bár ez utóbbira majd a későbbiekben több példa akad.

Van ez az Olaszrizling Október, nekem bejön a kezdeményezés, hívjuk fel a figyelmet erre a jóravaló fajtára. Körülnéztem hát a pincében, a fehérborok jelentős része olaszrizling volt, azon belül is graševina, aki ismer, tudja, hogy a horvát olaszrizlingek a kedvenceim közé tartoznak. De akadt pár osztrák, néhány magyar. És akadt néhány társ a kóstoláshoz, hoztak ők is pár bort. Három részben harangozzuk be olaszrizlingekkel az októbert.

Teljesen felesleges titkolni, hogy évek óta az egyik kedvenc, Pécsen megrendezett boros rendezvényem a Villányi Prémium Bormustra. Mivel jó előre lehet tudni a dátumát, valami nagyon komoly akadálynak kell felbukkania, hogy szeptember utolsó szombat délutánját ne a Kodály Központban töltsem. Ilyen az elmúlt öt évben szerencsére még nem volt.