A Kalamáris Borbisztró és Vinotéka rendszeresen szervez borklubokat és különböző boros tematikus esteket. Ezek közül talán a bor-boksz a legizgalmasabb. Ilyenkor ugyanis két borvidék száll ringbe és küzd meg egymással, a pehelysúlytól egészen az igazán komoly nehézsúlyú versenyzőkig. A kóstolás vakon történik, csak a pohárra akasztott kis karika jelzi, hogy éppen a piros vagy a kék sarok játékosa talál be. Aztán szavazás. Persze K.O. nincs, de győztest azért választunk.

Egy jó bort kerestem a minap a pincében az esti tikka masala mellé. Az indiai fűszerkeverékkel alaposan megbolondított csirke általam kókusztejjel némiképp csillapított, gyerekbarátabb verziója is finnyás bor tekintetében. Viszont találtam egy palackot, aminek sava állták a sarat. 

Vegyünk két vörösbort. Az egyik legyen toszkán, a másik mondjuk salentói. Az első nem teljesen sangiovese, de legfőképp az. A másik primitivo, de hívhatjuk zinfandelnak vagy tribidragnak is, ha amerikai népszerűségére vagy horvát eredetére szeretnénk utalni. Két olasz vörös a terítéken.

Van egy kedves toszkán borász barátunk, Pier Paolo Lorieri, aki már második esztendeje tagja a Portugieser du Monde zsűrijének. Elhivatottságból jön hozzánk minden évben, mert imádja a helyi fajtákat és minden megmozdulást, ami ezeket helyezi előtérbe. Idén hozott néhány bort is, ideje volt őket elővenni a pincéből.

Olasz napokat tartunk. Kedves barátaink jártak ugyanis ősszel Toszkánában és hoztak némi kóstolnivalót - össze is állt egy kis csapat és a Művész Presszó konyhájában a házigazdáink által rögtönzött remek harapnivalók mellé bontottunk pár bort. Lesz folytatás is, ha már olasz és bor, akkor elővettünk pár máshonnan Pécsre került bort, de az első részben főszerepben a Vernaccia di San Gimignano.

A hétfő este szinte mindig olyan, hogy egy bor csak-csak előkerül a borhűtőből, noha szegény már hónapok óta üresjáratban áll, csak bortároló, lakásunk egy hűvös szegletében. Rátaláltam erre a borra, ajándékba kaptam, egy elmaradt utazás emlékére, ideje volt megbontani.

Két év telt el. Két éve „lakunk albérletben”, azaz jelenünk meg a Made in Pécs mellékleteként. Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy amikor nehéz helyzetbe kerültünk, akkor befogadtak bennünket, de mint minden albérletben élő, mi is saját lakás után vágytunk. Ezért jövőre újra, ahogy régen és mégis máshogy. 

Francia-magyar borünnepet rendezte novemberben a Villányi borvidéken: a cabernet franc fajta népszerűsítését segítette az a kétnapos rendezvény, ahol szakmai tanácskozás, nemzetközi kóstoló és közönségnap is szerepelt a programok között. A Villányi Franc márkanév tavalyi bevezetésének folytatása volt idén a másik jelentős termőhely, a Loire-völgy borászainak és borainak meghívása.

Ma este, amikor bort bontok és ezt a bejegyzést írom, nemzeti gyásznap van. Nem magyarázom túl, mindenki látta, olvasta, hallotta. Ezért francia bor kerül az asztalra, egyéves emlékeim szerint nem is akármilyen. Kicsit kilövöm a netet, kikapcsolom a tévét, ez a háború most kicsit távolabb kerül, legalább pár órára. Volt belőle nekem már elég. Ez a pár óra legyen egy francia boré.

A tavaly bejelentett Villányi Franc piaci megismertetése közel másfél éve aktívan zajlik, itthon és külföldön is voltak tematikus fesztiválmegjelenések, mesterkurzusok, kóstolók. November végén egy még izgalmasabb és különlegesebb, de mindenképpen eddig ritka pillanat következik: villányi és Loire-menti cabernet franc borokat kóstolhatunk egymás mellett, de nem vetélkedve. A cél a fajta népszerűsítése, a két talán legfontosabb termőterület borain keresztül.