A forgalmi tételek után egy kicsit vissza az időben, épp csak rápillantottunk egy-két korábbi évjáratra. Itt sajnos már voltak veszteségeink, három bor adta meg magát, dugóhibának, szétesésnek. Viszont és ámbátor akadtak izgalmas egyéniségek. Újabb hat bor a háromnapos sorozat végére.

Egy kis visszatekintés következik, hol van már a nyár eleje, de mi megidézzük. Ötödik éve nem kérdés, hogy van metszet túrázás és borkóstolás között. A júniusi Iván-völgyi Kadarka Túra oly nagy népszerűségnek örvend a borkedvelők között, hogy a kezdetekkor egynaposról mára kétnapossá kibővült rendezvényre minden évben rekordgyorsasággal fogynak el a jegyek. 

Olaszrizlingekkel ismerkedünk ma is, a második körben egy évet ugrunk az időben és a 2013-as évjáratot vesszük elő. Nincs előválogatás, különösebb koncepció, olaszrizlingek, a gazda bevallása szerint tisztán. A friss boroknál azt tapasztaltuk, hogy sok arca lehet a fajtának, sok irányba lehet elvinni és szinte mindegyik hoz izgalmakat, ad élvezetet, szépséget, játékosságot. Vagy éppen mélységet, bár ez utóbbira majd a későbbiekben több példa akad.

Van ez az Olaszrizling Október, nekem bejön a kezdeményezés, hívjuk fel a figyelmet erre a jóravaló fajtára. Körülnéztem hát a pincében, a fehérborok jelentős része olaszrizling volt, azon belül is graševina, aki ismer, tudja, hogy a horvát olaszrizlingek a kedvenceim közé tartoznak. De akadt pár osztrák, néhány magyar. És akadt néhány társ a kóstoláshoz, hoztak ők is pár bort. Három részben harangozzuk be olaszrizlingekkel az októbert.

Teljesen felesleges titkolni, hogy évek óta az egyik kedvenc, Pécsen megrendezett boros rendezvényem a Villányi Prémium Bormustra. Mivel jó előre lehet tudni a dátumát, valami nagyon komoly akadálynak kell felbukkania, hogy szeptember utolsó szombat délutánját ne a Kodály Központban töltsem. Ilyen az elmúlt öt évben szerencsére még nem volt.

Voltunk bobozni a Mecsextrém Parkban. Megéheztünk, megszomjaztunk. És megvilágosodtunk, hogy most Pécsi Napok vannak, két helyszínen legalább, aznap épp három is akadt. Kanyar a Barbakán felé, séta a téren. Nagyjából két-három óra alatt több csalódás ért, mint tinédzserként a csajokkal, pedig az sem volt sétagalopp.

Minden évben megszólalnak a vészharangok a Budavári Borfesztivál felett, hogy idejétmúlt, hogy nem lesznek, hogy se kiállító, se nép, hogy megint esni fog, hogy nem is éri meg. És bár minden részében van valami legalábbis részleges igazság, minden évben elzarándokolok jómagam is, ha legalább egy fél napra is, megmártózni a borfeszt tengerében és legalább egyszer lepillantani a Várból a Dunára, borospohárral a kézben.

Sokat gondolkoztam, mit írjak az augusztus végi Montenuovo-kirándulásunk kapcsán. Elvégre nem vagyok a szavak embere, ez sokkal inkább Zoli területe, de most úgy esett én képviselhettem magunkat, és bevallom nagyon jól éreztem magam. Montenuovo-jubileum Bólyban és Kisharsányban, képes beszámoló következik.

Tavaly a kezdők szerencséje is velünk volt, először neveztek magyar borok és rögtön a nagydíjat hoztuk el a szlovéniai Sevnica városában rendezett kékfrankos versenyről. Idén több minta indult, jól szerepeltünk, de a dobogóra nem sikerült felférni - negyedik lett a legjobb magyar bor, nyolcvanból az sem rossz eredmény.

Ritka vendég a kunsági bor az asztalunkon errefelé, ritkás volt az asztaltársaság a Kalamáris fröccsöldéjében a kunsági borok tematikus kóstolóján. Akik nem jöttek, azért egy kicsit sajnálhatják, akik ott voltunk, találhattunk bevágódós borokat. Nagy reveláció nem jött össze persze, de nem is vártunk rá.