A tavaly bejelentett Villányi Franc piaci megismertetése közel másfél éve aktívan zajlik, itthon és külföldön is voltak tematikus fesztiválmegjelenések, mesterkurzusok, kóstolók. November végén egy még izgalmasabb és különlegesebb, de mindenképpen eddig ritka pillanat következik: villányi és Loire-menti cabernet franc borokat kóstolhatunk egymás mellett, de nem vetélkedve. A cél a fajta népszerűsítése, a két talán legfontosabb termőterület borain keresztül.

Kevesebb év maradt ki, mint ahányszor ott voltam. Hiába nem szeretem a tömegrendezvényeket, leginkább a tömeget, de legalább egy fél napra, egy délutánra-estére mindig elnézek a Villányi Vörösborfesztiválra. Jó apropó a Borakadémia, ahol idén is kiváló villányi borászokkal beszélgethettem, de ilyenkor jut idő másra is.

Mindenféle apropók hozták úgy, hogy egyszerre volt nálam három palack, három különböző évjárat a siklósi Riczu-Stier Pincészet cabernet franc-jából. Micsoda lúzerség lett volna nem egyszerre bontani őket. És micsoda pazarlás, hogy egy magányos hétfő estén egyedül bontottam meg három bort. Nézzük csak, milyenek voltak a 2014 előtti szép évek.

Gyere el hozzánk csömiszkölni, hangzott az invitálás és ennek nem lehet nemet mondani. A szőlőzúzás részünkről lényegében elmaradt, viszont bejártuk az ültetvényeket, kóstoltunk friss borokat, piacra lépés előtti tételeket és beszélgettünk sokat, már ami a reggeli és ebéd között-alatt belefért.

Szeptemberben két írás kapcsán is sokat kellett gondolkodnom. Az egyiket magam írtam, a másik meg egy vitaindító volt, további írásokat eredményezett, igazi vitát talán nem is. De beszéltek mindkettőről. A sajátomat összegezném, a másik meg párhuzamban lesz érdekes.