Több apropó miatt bontottam meg ezt a bort. Egyrészt megfogadtam, hogy visszatérek a rendszeres, jegyzetelt kóstoláshoz – aminek mellékhatása, hogy a jegyzeteket időnként fel is töltöm ide. Másrészt megkívántam valami vöröset. Lehet harminchat fok odakinn, de estére a légkondi huszonhatra hűt, odakinn sincs már harminc, házi sonka volt és stifolder vacsorára, a család már alszik, én meg nézem a csillagokat. Mi más kell ide, mint egy jó oportó?

A hajósi barokk kastély igazán festői szépségű épületében rendezték meg július derekán a Duna Borrégió Tanácsa és a Duna Borrégió Borút Egyesület közös szervezésében a Duna Borrégió és a Hajós Bajai borvidék borversenyének eredményhirdetését és díjátadóját.

Az elmúlt hetekben szerencsére nem csak a szakmai sajtó foglalkozott a magyar gasztronómiával, legalábbis azzal a részével, amivel foglalkozni érdemes. A Bocuse d’Or világversenyén elért negyedik hely, Széll Tamás és csapatának sikere büszkeségre ad okot, ugyanakkor érdemes kicsit a csillogás mögé nézni, mert még sok a teendőnk.

Ma este egyetlen bor jöhetett szóba. Nem ismertem igazán a megalkotóját, néhányszor találkoztunk mindössze, borversenyen, borkóstolón, pár mondatot váltottunk, többször csak hallgattam. Tiszteltem a borait, az életművét, az embert.

A Pannon Borrégió és a Pécsi Borozó szervezésében hétfőn bíráltak el a Pannon Borrégió Top25 versenyre benevezett borokat. Összesen 148 pécsi, szekszárdi, tolnai és villányi bort jelöltek a megmérettetésre, a pécsi Jókai Rendezvényházban lebonyolított borversenyen közülük került ki a 25 legjobb, amely borokat egyébként júniusban lehet majd megkóstolni a Top25 Kóstolófesztiválján, a pécsi Littke Pezsgőházban. A borvidéki borászokból és az ország minden részéről érkezett szakértőkből, borszakírókból álló zsűri az idén 10 villányi, 8 szekszárdi, 4 tolnai, 2 pécsi és egy dunántúli bort választott a legjobbak közé.

Vannak borok, amiket sokáig tartogatunk, így vagyok én mintegy négyszáz palack portugieserrel, gyűjtöm őket és ritkán kóstolom a pince mélyéről, inkább újakat fedezek fel mindig. Van viszont, ami etalon, amihez vissza kell térni. Legutóbb 2014-ben kóstoltam ezt a 2012-es portugiesert, nincs is belőle több, pedig milyen jó volna még.