Február 21-22-én immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a hazai kávé- és bárvilág meghatározó szereplői, a KávéBár Bazár-on, amely rendezvénynek az ötcsillagos Corinthia Hotel Budapest adott otthont. A kétnapos rendezvényre kilátogató vendégek jó keresztmetszeti képet kaphattak a hazai minőségi bár-vendéglátás helyzetéről, amellett, hogy különféle előadásokat hallgathattak meg borról, párlatokról, lélekről. A bazár a kulinaritáson túl két országos kávés versenynek is otthont adott: II. Latte Art Throwdown-nak (Barista School Budapest rendezésben) és a III. AeroPress Bajnokságnak; ez utóbbira voltunk nagyon kíváncsiak!

Péntek volt és tizenhárom, mégis megtelt a vendéglő, hiszen nem kisebb név, mint a 2014-es Év Bortermelője látogatott el Pécsre. A szekszárdi Dúzsi Tamás jól megérdemelt elismerésének klasszikus borvacsorával adóztak nemcsak a borok, hanem az étkek oltárán is. A rendezvény teltházzal futott, ami Pécsen akkor is megsüvegelendő, ha tudjuk, hogy a legmagasabb boros kitüntetéssel rendelkező borász nem mindennap tart ötfogásos vacsoraestet városunkban.

Rendhagyó módon utaztunk egyet mi is, a keddi kóstoló borai is, Váraljára látogattunk el. Itt van ugyanis Szabó Laci pincéje, ahol a munkát is segítették, de utána meg olyan kakaspaprikást kaptunk, hogy győzték rá bontani a rozé és a vöröset. Kis útibeszámoló egy tolnai boros kiruccanásról.

A Jackfall Bormanufaktúra képviseletében Kőszeli András nem csak a pincészet filozófiáját, de technológiai megközelítését is alaposan bemutatta egy 9 tételes kóstoló segítségével a Kalamáris Borbisztró és Vinotékában. 

Másodszor kértek meg borboksz-ringszpíkerkedni, Szabó Zoli a Kaukázust járta éppen, véletlen egybeesés, hogy az általa kevésbé kedvelt bordói fajta jött éppen szembe velem ezen a napon. Nekem nincsen sok prekoncepcióm, kóstoltam már jó cabernet-ket, még idehaza is. A múltkori bikavér visszafogott látogatottsága után azt viszont jó volt lemérni, nem a levezető személye a mérce, most ugyanis erős telt ház volt.

A keddi kóstolók valahogy hullámzóan alakulnak mostanában, a múltkor kiemelkedően jó volt, két részben fértek el a sok jó borok, ezzel szemben a mostani rövidebbre sikeredett. Nem sokkal, de pontszámokban mindenképpen. Korrekt, tisztességes, olykor egész jó borok, egy-két (nem túlzottan) kiemelkedő kivétellel. Túlnyomórészt Szekszárd a pohárban.

Gyors és rövid visszatekintést végzünk a legutóbbi borszakkörünkről. Csupa szép emlék él bennünk. Egyrészt mert majdnem duplájára nőtt a látogatóink száma, ami nagyon jó érzéssel tölt el bennünket. Úgy érezzük, sikerült megszólítanunk az embereket, sikerült jó borsort összeállítanunk decemberben, így akik az első alkalommal ott voltak, visszatértek, sőt újabb borszakkörösökkel gyarapodtunk. 

Petőfi Sándor 1847-ben keltezett, Kerényi Frigyeshez szóló úti levelében azt írja Tokajról: “Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül... E városokban laknak, e hegyeken az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszinű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra, balra, előre, hátra; úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt; felhőtlen, verőfényes...”

Nem igazán van nagy gyakorlatom a cseh borokkal. Ritkán jutnak el hozzám, ha meg néha Prágába érek, inkább sörökkel barátkozom. Pedig érdemes volna néha borban is próbálkozni, mondjuk avatott vezetővel, mert azért a cseh borcímkevilág azért még mögöttünk van rendesen, megvezethetnek az etikettek. Ha viszont ajánlott bort kapunk, ne féljünk kibontani, ez a tanulság mára.