Teljesen felesleges titkolni, hogy évek óta az egyik kedvenc, Pécsen megrendezett boros rendezvényem a Villányi Prémium Bormustra. Mivel jó előre lehet tudni a dátumát, valami nagyon komoly akadálynak kell felbukkania, hogy szeptember utolsó szombat délutánját ne a Kodály Központban töltsem. Ilyen az elmúlt öt évben szerencsére még nem volt.

Voltunk bobozni a Mecsextrém Parkban. Megéheztünk, megszomjaztunk. És megvilágosodtunk, hogy most Pécsi Napok vannak, két helyszínen legalább, aznap épp három is akadt. Kanyar a Barbakán felé, séta a téren. Nagyjából két-három óra alatt több csalódás ért, mint tinédzserként a csajokkal, pedig az sem volt sétagalopp.

Minden évben megszólalnak a vészharangok a Budavári Borfesztivál felett, hogy idejétmúlt, hogy nem lesznek, hogy se kiállító, se nép, hogy megint esni fog, hogy nem is éri meg. És bár minden részében van valami legalábbis részleges igazság, minden évben elzarándokolok jómagam is, ha legalább egy fél napra is, megmártózni a borfeszt tengerében és legalább egyszer lepillantani a Várból a Dunára, borospohárral a kézben.

Sokat gondolkoztam, mit írjak az augusztus végi Montenuovo-kirándulásunk kapcsán. Elvégre nem vagyok a szavak embere, ez sokkal inkább Zoli területe, de most úgy esett én képviselhettem magunkat, és bevallom nagyon jól éreztem magam. Montenuovo-jubileum Bólyban és Kisharsányban, képes beszámoló következik.

Tavaly a kezdők szerencséje is velünk volt, először neveztek magyar borok és rögtön a nagydíjat hoztuk el a szlovéniai Sevnica városában rendezett kékfrankos versenyről. Idén több minta indult, jól szerepeltünk, de a dobogóra nem sikerült felférni - negyedik lett a legjobb magyar bor, nyolcvanból az sem rossz eredmény.

Ritka vendég a kunsági bor az asztalunkon errefelé, ritkás volt az asztaltársaság a Kalamáris fröccsöldéjében a kunsági borok tematikus kóstolóján. Akik nem jöttek, azért egy kicsit sajnálhatják, akik ott voltunk, találhattunk bevágódós borokat. Nagy reveláció nem jött össze persze, de nem is vártunk rá.

Bizony ritkán jut eszünkbe bontani egy jó török bort, legfőképpen mert azt sem tudjuk, hogy van, hozzájutni meg még bajosabb. SzabóZé barátunk nyári csatangolásai során török borvidékekre is eljutott, hozott is kóstolót, hét palackot bontottunk, mind vörös volt.

A múltkorjában pár török bort hozott borvilágjáró barátunk, de nem lett volna jó direktben nekiesni hét vörösnek, így felvezető köröket is szerveztünk. Két osztrák fehéret például. Alap fehéreket, nem mentünk tizenöt euró fölé. De így is lett visszataps.

Négy nap, hosszú hétvége, már szerdán befájdult az agy, amikor véletlenül egy hiperben szerettem volna egyetlen apróságot venni. Mindenki őrült mód vásárolt, pedig a boltok pénteken újranyitnak, amúgy sincs valami pocaksüttető strandidő, a Balatonig se muszáj elzarándokolni. Van viszont két borom, amik négy napon át kitartanak, ha persze előbb nem nézünk a palack aljára.