Kozma Pál szőlőnemesítő, Bisztray György növénygenetikus. Két hihetetlenül izgalmas tudományos pálya, két csodálatos karrier, de ami a legfontosabb, két lenyűgöző ember, két vibráló személyiség. Ráadásul osztálytársak voltak valamikor régen. Most először egyszerre adtak nekem interjút!

Április 23-án immár tizedik alkalommal szerveztek nemzetközi versenyt a portugieser fajtából készült boroknak, amelyre öt országból érkeztek nevezések. A nemzetközi zsűri négy kategóriában értékelte a borokat, végül három champion-díjat osztottak ki, de sok érem csillogott még fényesen. Kóstoltunk is díjátadón pár szép kékoportót.

Főleg azért, mert vannak számomra igazán kedves boros ismerőseim, akikről tudom, hogy szeretnek borversenyeken zsűrizni; bortermelő kollégáim, akik szeretnek borversenyeken részt venni; és van jó pár ismerősöm, akik számomra teljesen érthetetlen módon szeretik nézegetni, olvasgatni a borversenyek eredményeit. Őket megbántani pedig semmi szín alatt nem áll szándékomban. Ezzel együtt az én álláspontom az, hogy a borversenyeknek abból a szempontból, ahogy azt sokan gondolják, valójában semmi értelme nincsen.

Nyári Emese tavaly vette át édesapjától a 7,5 hektáros Szent György-hegyi borászat vezetését. Az új évjárat már az ő irányítása alatt készült, és a borászkodás mellett izgalmas trezorkóstolókat is szervez…

Úgy döntött, kipróbálja a rajnai rizlinget egy olyan területen, ahol amúgy az olaszrizling és a szürkebarát a sztár, és az eredmények őt igazolják. Nagy Leopolddal, a Folly Arborétum borászával az újításokról, a trendekről és a kihívásokról beszélgettünk… 

Itt vannak az eredmények, nem született magyar érem a világ jelenleg legnagyobb mintaszámú rozé borversenyén, ami betudható az általános érdektelenségnek is, amit kis hazánk a CMB verseny iránt mutat.

Riczu Tamás ismert alakja a Villányi borvidéknek, volt olyan termelő, aki egyenesen azt mondta, hogy azon ritka kivételek egyike, aki jól lát ezen a megváltozott pályán is, ami mostanában a borvilágot jellemzi.