Barcza Bálinthoz igyekszem, akivel mint kiderül később, egyszer futólag összefutottunk Zágrábban, egy olaszrizling konferencián, de csak telefonon beszéltünk eddig. Plusz van otthon egy palackom a Blanka nevű borából, bár már csak a 2015-ösből, úgyhogy vissza kell lopakodnom a pincéhez, kisiránkozni egy 2016-os palackot, hátha akad még, abban évben született ugyanis Blanka lányom.

Az már az elején kiderül, Somlótiszteletünk mellett lányaink neve, sőt kora is azonos. Vendégek jönnek még hozzá ma, mint kiderül, pont egy kis Vylyanos különítménnyel kóstolunk. Előtte még van időnk beszélgetni, ebben inkább az ismételten ráeredő eső akadályoz. Kapok a nyakamba némi frissítőt a sátorról, előtte azért a poharamba kerül egy kis welcome 2018-as hárslevelű (jó
savak, szép mineralitás, erőteljesen fiatal még), inkább behúzodunk a pince elé, legyen tető a fejünk fölött.

Bálint 2006-ban költözött a Somlóra, akkor kezdett dolgozni a Kreinbacher birtokon, de nem véletlen a borvidékválasztás. Ugyan
a Barcza családnak már az 1800-as évek közepén nagyobb birtokai voltak a Badacsonyon, viszont az anyai ágon, a Fazekasok adták a környék első szakképzett vincelléreit. Az anyai nagyszülők kereken száz éve megépített pincéje lett a birtok székhely és a család otthona.

- Noha valójában kétlakiak vagyunk. Budaörsön és itt élünk felváltva, ahogy engedi a munka és az óvoda – meséli Bálint. Ráadásul a gólya érkezése a Barcza-családban lapzártakor már nagyon esedékes, Blanka testvérének születését várják. Nem egyszerű mindent összehozni, önerőből, lassan építkezve, ráadásul erősen kitartva a kezdetben meghúzott irányok mellett.

Az első forgalmi évjárat 2011 és azóta ökológiai termesztési elvek mentén zajlanak a munkák a szőlőben, de a természetesség megőrzése vezeti a pincében végzett munkálatokat is. Jön is erre egy tramini 2019-ből (szűrés és derítés nélkül, diszkrét, de fajtára jellemző illat, erős sós felhangokkal, krémes korty, pici cserérzettel, hosszú és masszív bor), elkezdünk komolyabban ismerkedni, mit is ad az a nagyjából öt hektár, amin Bálint jelenleg gazdálkodik. Évi 10-12.000 palack készül, meg némi bor elmegy folyóban is, jönnek is legalább ketten, míg az eresz alatt kóstolgatunk. Sok apró területből áll össze a szortiment, elsősorban fehérborok, de a jövő vörösödhet…

A 2017-es sorból nekem kiemelkedett még a furmint és a juhfark is, de valahogy a kedvencem a Somló lett, a 7 helyről származó
házasítás, amiben van hárslevelű, furmint, olaszrizling, juhfark és chardonnay. Erőteljes, mély illatok, hosszú korty, krémes és feszes, szép savakkal, kovás fehér gyümölcsökkel.

És hát a tramini narancsbor, bizony nem úgy tűnt, mintha döglesztették volna. Plusz akkor a már emlegetett vörösök, ahol az
első szárnypróbálgatások zajlanak, kékfrankos és merlot rejtőzködik a pince mélyén.

- Van olyan terület, amit majd újratelepítenék, ott két irány mozgatott meg, a rezisztens, újonnan nemesített fajták, meg a régi magyar fajták, amiket egykoron itt a hegyen is termesztettek.

Kóstolunk hát olyan bort is, amiből 60 palack készült, ez a 2017-es sárfehér, aminek fűszeres, gyógynövényes illata van, jó
zamata, szép savak, kis édesérzet, teltség. Mindenképp egyedi karakter. Ahogy Barcza Bálint is az, ahogy a Kőkonyha tövében
a formálja a hegyet és ahogy a Somló is formálja őt.