Balatonfüred után az út, a vidék arca megváltozik. A nagyváros nyüzsgő utcái után nyugalom szállja meg az embert, amikor alig 70 km/h-val kanyarog Somló felé. Mintha az út maga is szinte megállásra, lassításra kényszerítene bennünket, arra ösztönözve, hogy figyeljünk a természetre. A sokadik cifra kanyar után aztán megérkezem Somlóvásárhelyre. Somló egészen különleges, unikum a többi bazalt tanúhegy mellett. Egymagában áll, magányosan, mint aki azonos úton indult, de a többiektől kissé távolabb találta meg helyét kis hazánkban. Somló hazánk legkisebb borvidéke, a 431 m magas hegyen jelenleg mintegy 530 hektáron folyik szőlőtermelés, a SAP pedig 3-3,5 hektáron gazdálkodik.

A pincénél kisebb társaság, jónéhány kedves gyermek, egy finn származású, ám a magyart kitűnően beszélő feleség vár. Gyorsan rendezzük sorainkat, én a jegyzetfüzetemmel készülök, Zoltán pedig alapos és gondos házigazda módjára a Riedel kóstolópoharakat törölgeti, majd egy tucat bort készít kóstolásra. Hát kétségtelen: megérkeztem.

A beszélgetés első perceiben pedig minden szorongás eltűnik: Zoli valóban szeret beszélni, ám a SAP történetében – vallja- nem ő a lényeg, hanem a terület, a pince, a bor. Ha magáról kell beszélni mindig szűkszavú, annyit azonban sikerül megtudnom, hogy szentkirályszabadjai családból származik, aki a nyarakat Somlón töltötte a nagyszülők pincéjében, szőlőjében. Így aztán érthető, hogy kiskorától kezdődően „megfertőződött” a heggyel, az itt termő szőlővel. Informatikus lévén egy idő után hiányt érzett a természet iránt- a hegyet elnézve a Balaton-felvidékről érkezvén, nem meglepő, hogy itt találta meg a legmegfelelőbb helyet.

Zoli történetéből megtudtam, hogy 2001-től 5 éven keresztül a terület újratelepítése zajlott, elsősorban Somló tradicionális fajtáival: furminttal, hárslevelűvel és természetesen juhfarkkal. Az államosítás alatt a területen sok kárpát-medencei fajta is megtalálható volt, ezeket a SAP féltve őrzi, vigyázza, ezen terület rekonstrukciója 2012-ben kezdődött el. A látogatók számára sem látogatható pinceépület rekonstrukciója 2001-től folyamatosan zajlik. A nem látogathatóság oka pedig az, hogy Zoli meg szeretné őrizni a pince saját környezetét, élesztőkultúráját érintetlenül, mindenféle zavaró tényező nélkül.

A telepítések kivételével a szőlő és pincemunkát saját erőből oldják meg, a végeredmény pedig évente kb. 8000 palack bor. Ezen tételek némelyike igen kis palackszámban készül, de a nagyobb mennyiségekre is jellemző, hogy nem sokáig állnak a polcokon.

A somlói borban véleménye szerint Somlót magát kellene kóstolnunk. Nem szerencsés az, ha a borászból sztárt csinálnak, mert ez a történet sok mindenről szól: területről, fajtáról, évjáratok különbözőségéről, legkevésbé a borászról.

A pincészet indulásakor, 2001-ben, még igen nehezen volt értelmezhető a természetes bor fogalma. Így aztán a borok értékesítésében nagy szerepet vállaltak azok a kis kereskedők, akik a kezdetektől fogva fantáziát láttak a SAP boraiban. Ezek az emberek ma is a természetes borok legnagyobb „barátai”, értékesítői, ismerői.

Napjainkban olykor-olykor felizzik a vita, hogy mit is nevezhetünk természetes bornak. Kíváncsi voltam, vajon beszélgetőpartnerem mit is gondol minderről. A kézműves, természetes borkészítés nem írható le néhány szóval, ez ennél jóval összetettebb dolog- gondoltam én. Mondanom sem kell, hogy újabb meglepetés ért: a szőlőterület élhetőségét, tisztaságát nem veszélyeztethetjük azzal, hogy ihatóbb, eladhatóbb borokat készítsünk - mondja Zoltán és azt hiszem ezzel a frappáns mondattal nem igazán tudunk vitába szállni.

2017 óta a pincészetet a többi helyi pincészettől megkülönbözteti, hogy az általuk készített borok bio certificate-al rendelkeznek, bizonyítottan, csak helyben termett szőlőből, helyileg Somlón és csak helyi munkaerő bevonásával készülnek.

Kissé visszatekintve Somló múltjára megtudhattam, hogy korábban zömmel jó áru házasítások készültek a borvidéken a mostani fajtaborokkal szemben. Különösen igaz ez a filoxéravész és a világháborúkat követő időszakra, amikor is a Somlót a környéken dolgozó bányászok bor iránti kereslete menthette meg az enyészettől. Két dolog biztos: a somlói bor soha nem volt a királyok bora és a nászéjszakáé sem. Somló jelene pedig, a jellegzetes, tüzes borok, melyek szinte kivétel nélkül magas extrakt tartalmúak, tartalmasak, haraphatók, könnyedén megkülönböztethetők más borvidékek boraitól.

Idén a pince kínálata a kedvező évjárathatás miatt kissé kibővült: a kereskedelmi forgalomban elérhető olaszrizling, juhfark, furmint, hárslevelű és tramini mellett a gyors és érdeklődő borisszák két külön dűlős juhfarkkal /Ragalja és Kükép/, mézes fehérrel, sárga muskotállyal is megismerkedhetnek. A hárslevelű főbor és a rózsamáli pedig olyan különlegességek, melyeket csak az igazán szerencsések ismerhetnek meg. Két utóbbi ráadásul minimális mennyiségben készül el, a rózsamáli például csak 10 palackkal, egyetlen 300 éves barna királyszőlő terméséből. A borokat a pincénél, előzetes bejelentkezés után, vagy kereskedőknél lehet megtalálni, már ha el nem kapkodták őket.

Kóstolt borok

Balogh Zoltánnal egyetértésben a borokat leginkább ázsiai jellegű, curry-s ételekhez ajánlanánk a magas extrakt és olykor a szokásosnál magasabb maradékcukor tartalom miatt.

Juhfark 2018: koncentrált, magas extrakt tartalommal bíró, maradékcukros tétel a száraz és félszáraz határán. Minden eddigi juhfark élménytől élesen elkülönülő, a hazai szakértői bázist megosztó tétel. Szerelem elsőre.

Juhfark Kükép 2019: Pince melletti kis terasz, tizenöt és feles alkohol, kilences cukor. A kisebb maradékcukor miatt a somlói sósság itt sokkal jobban tetten érhető, hosszú utóízű bor, az ilyenkor előforduló alkoholédesség érzete nélkül.

Juhfark Ragalja 2019: Még kevesebb cukor, kevesebb alkohol. A fajtajelleg itt a leginkább felismerhető, az alap SAP juhfarktól teljesen elkülönülő ízvilág.

Furmint 2018: Somlón a fajtának a 2018 kiváló évjárata volt, szép savak viszik előre, lendületes, impulzív, már szinte vibráló bor, a végén finom kesernyével.

Tramini 2018: aromás fajta bazalton, érdekes, izgalmas, szép savú, nagyon szép, kerek, egyensúlyos tétel a fajta minden szépségével.

Olaszrizling 2018: a hazai rizlingektől eltérő, koncentrált tétel, a juhfarkhoz hasonló borkészítés.

Mézes fehér 2019: Kárpát-medencei fajta, a filoxéra előtt Somló egyik fontos fajtája volt. Maradékcukor, gazdag aromatika, szerethető.

Hárslevelű főbor 2018: A 130g/l cukor sem képes elnyomni a fajta karakterét, szép, példaértékű megvalósítása a fajtából készíthető bornak.