Nem sokan mondhatják el magukról Magyarországon, hogy felmenői évszázadokon keresztül meghatározó szereplői voltak a közép-európai történelem alakításának, sem azt, hogy rokonságban állnak Károly herceggel. Önre azonban mindkettő igaz. Feltételezem, ebből kifolyólag a legtöbb embernél gyakrabban kerül olyan szituációba, ahol a protokollnak nagyobb szerep jut, mint egy átlagos családi ebéd során. Milyen szerepe van ilyen környezetben a bornak?

Annyira nem protokollcentrikus az életem. Nem igazán gyakorlom az arisztokrata identitásom, persze valamelyest biztosan látszik rajtam, de hétköznapi embernek tartom magam. Aki Habsburg Györggyel találkozik, észre fogja venni, hogy nem gőgös, nem érezteti a rangját. Vannak azért szempontok, melyeket társaságban figyelembe kell venni, de nem olyan magas fokon. Alapvető bor-étel párosításokkal és a szervizhőmérséklettel illik tisztában lenni, azonban fontosabb az, hogy ne igyunk túl sokat. Viszont mindig kínáljunk másokat. Ha üres egy pohár, azt pótolni kell, így, ha nem szeretnénk, hogy állandóan töltsenek nekünk, akkor hagyni kell néhány centnyi bort a pohárban. Alapvetően száraz borok kerülnek az asztalra, kivétel ez alól a desszert, amikor egy tokaji aszúval vagy akár jégborral is koccinthatunk. A koccintással kapcsolatban édesapám arra tanított engem, hogy amikor borospoharat tartunk a kezünkben, soha ne nyújtsuk ki a kisujjunkat, mert szerinte ez kispolgári szokás és nem illendő. Ha bort viszünk valakinek, igyekezzünk magasabb minőséget választani, ha pedig ajándékba kapunk bort, mindig vessünk rá egy figyelmes pillantást és méltassuk néhány szóval a kapott italt. Ehhez persze nem árt tisztában lenni a borokkal.  Azt gondolom ezek nem térnek el egy átlagos és önmagára igényes, művelt ember magatartásától, nem kell ehhez arisztokratának lenni.

Gyermekkorát és fiatal éveit négy különböző országban töltötte. Németország után élt az Egyesült Államokban, Hollandiában és Franciaországban is. Tapasztalata szerint melyik országban volt a borfogyasztásnak a legnagyobb jelentősége és hol, milyen szerepet töltött be kulturálisan az asztalra kerülő ital?

Egyértelműen Franciaországban. Nekik a bor alaptartozék az élethez. Épp emiatt nem tekintenek rá úgy, mint luxustermékre. Talán ez az egyik legnagyobb különbség a francia borfogyasztás között és aközött, ahogy más országokban tekintenek a francia borokra. De Franciaországban akár egy szupermarketben is igazán jó borokat lehet kapni, viszonylag olcsón. Az átlag franciák nem is hajlandóak túl sokat költeni rá. Az, hogy egy palack drága, nekik egyáltalán nem imponál. Viszont itt egy átlagember a borok tekintetben sokkal mélyebb ismeretekkel rendelkezik. Nem áll meg ott, hogy vörös bor vörös húsokhoz, fehér bor a halakhoz, hanem pontosan tudják, hogy melyik fajta hozza ki az adott ételből a maximumot. Bevallom nekem ez már egy kicsit magas, de ezért is jó francia emberekkel barátságot ápolni, mert tőlük mindig lehet tanulni.

Nagy nevű lapoknál dolgozott újságíróként. Haditudósítója volt például a német Die Welt napilapnak. Izgalmas kiküldetései során jutott lehetősége a helyi ország gasztronómiáját, kultúráját is megismerni? Egy újságíró a gazdaságilag és politikailag labilis környezetben mennyire tud buborékban, kívülállóként részt venni az eseményekben? Mennyire biztosított egyáltalán a haditudósítók személyes védelme?

Ilyen helyzetben a veszély, mint faktor nem lényeges. A story számít. A fotósoknak, operatőröknek persze fontos a drámai képanyag, viszont az újságírónak egy jó történet kell. Az, hogy mellettem felrobban egy gránát, nem story. Persze ha nagyobb esemény van a fronton, akkor oda kell menni, beszélni kell a katonákkal, de nem ez a legfontosabb. Mindig a ”storytelling” áll az előtérben valamilyen emberi sors mentén, ami által meg kell próbálnunk érzékeltetni az ottani helyzetet. Az adott konfliktus tétjét és ennek hatását az emberekre. A siker feltétele viszont éppen az, hogy ne legyünk buborékban. Ez csak úgy sikerülhet, ha folytonosan keressük a beszélgetés lehetőségét, ha mindenkivel udvariasan viselkedünk. Például egy arab országban ez abból áll, hogy udvariasan köszönünk, érdeklődünk az egészségük iránt, a családjuk felől és tisztelettel bánunk velük. Ennek előbb utóbb az lesz a következménye, hogy az ottani emberek mesélni kezdenek. Az áttörés pedig akkor történik, amikor meghívnak minket a saját házukba, amely a muszlim világban nagy kiváltság. Ilyenkor fontos, hogy vigyünk virágot a feleségnek, ajándékot a gyerekeknek. Így természetesen számtalanszor léphettem be számomra idegen kulturális környezetbe, de a területi és vallási sajátosságok miatt itt a bornak nyilván nem lehetett szerepe. Háborús helyzetben egészen más dolgok azok, amiknek kulcsszerepe lehet abban, hogy akár az ember életét is megmentsék. A szállodákban, ahol ilyenkor laktam, körülbelül egy hét alatt már mindenkinek tudtam a nevét és a gyerekei nevét. Igyekeztem mindenkivel jóban lenni és emberi kapcsolatot felépíteni. Illetve beszerezni azokat a termékeket, amik hiánycikkek voltak, mint például a pelenka vagy popsitörlő. Ezzel megalapozhatjuk a viszonylagos biztonságunkat. Amikor Irakban, Bagdadban dolgoztam, egy idő után elkezdték felkeresni és megölni, sőt lefejezni az amerikai civil állampolgárokat is. Az első áldozatok épp a hotelben lévő szomszédaim voltak. A tizenöt éves teás fiú, aki reggelente hozta a teákat, figyelmeztetett is engem, illetve közölte, hogy nem esik majd bántódásom, de én azt, hogy mit is akart ezzel mondani, csak egy hét múlva értettem meg, mikor őket megölték. Ezen kívül vannak sofőrök, fordítók és úgynevezett fixerek. Ők azok, akik segítenek orientálódni az országban és kapcsolatba lépni a kulcsfontosságú személyekkel, és megszervezni a találkozókat, beszélgetéseket. Ezen segítők azok, akik garantálják, hogy becsületes emberek vagyunk és meg lehet bennünk bízni. Ehhez türelem kell, jómodor és nagyon sok pénz.

Térjünk át a fixerekről a mixerekre és a bárokra. Előfordult olyan szituáció, hogy egy interjú elkészítéséhez egy kulcsszereplővel történő közös poharazáson keresztül vezetett az út? A Balkánra például kifejezetten jellemző, hogy a fontos dolgok nem az irodákban, hanem a kávézók, kocsmák asztalánál dőlnek el. Mennyire lehet a koccintás stratégia a sikeres anyag megírásához?

A muszlim országokban, ahol én többször jártam, alapvetően nem isznak alkoholt, így az én esetemben ez nem sűrűn fordult elő. Más országokban is, inkább attól nyílt ki az ajtó, ha elmondtam melyik nagy magazintól érkeztem. Viszont olyan helyzetekben, ahol nem feltétlenül magasrangú szereplőkkel szeretnénk interjút készíteni vagy beszélgetést rögzíteni, ott lehet ennek szerepe. Amikor például sötétebb, alvilági anyagokkal foglalkozunk. A szervezetbűnözés egy klasszikus példa erre. Azt, hogy mennyit ér egy emberélet, mennyi egy bérgyilkos tarifája Bulgáriában, például vodkázás közben tudtam meg. Szerencsére egy jó pohár bor mellett még sosem kellett ilyenekről beszélgetnem.

Inkább bor vagy pezsgő? S ezen belül mely fajtákat, típusokat preferálja?

Talán csalódást fogok okozni, de én munka után előbb kívánok meg egy jó sört, viszont nyáron, bár talán ez elsőre furán hangzik, szívesen iszom meg egy pohár fehérbort, jó sok jégkockával. Télen testesebb vörösborokat iszom, de nagyon szeretem ilyenkor a whiskeyt és a pálinkát is.

Milyen szerep jut az Ön privát életében ezeknek az italoknak? Előfordul, hogy írás közben néha bele-beleszimatol a pohárba vagy ez kizárólag társasági eseményhez köthető?

Írás közben nem iszom, mert úgy nem tudok koncentrálni. Ha kreatív írásról van szó, az az én esetemben főként hajnali, kora reggeli alkotást jelent. Társaságban persze kellemes kulturáltan italozni, viszont otthon, egy esti, hosszabb filmnézéshez is kifejezetten jól esik a bor.

Közelednek az ünnepek. Kikkel tölti ön ezt az időszakot, és milyen palackok kerülnek ilyenkor az asztalra? Hogyan ünnepel egy igazi arisztokrata?

Bár nem élek arisztokrataként, de ünnepek idején mindig figyelek, hogy legyen otthon minőségi bor. Sokat utazom, így, ha adott országból haza tudok hozni egy-egy finom tételt, azt nem hagyom ki. Illetve az olyan fontos alkalmakra, mint a házassági évforduló, a feleségem születésnapja vagy akár a karácsony, van egy bor, amit előszeretettel fogyasztunk. Ez a St. Andrea ház Áldás-a, ugyanis ezt ittuk, amikor összejöttünk a mostani feleségemmel és valóban áldás lett belőle, úgyhogy valamit tényleg tudhatnak.