A mester felesége fogad bennünket, az ajtón belépve azonnal a kóstolóhelyiségben találjuk magunkat. Rövid bemutatkozás után már nyílnak is az első palackok. 2007-es Esküvét és rajnai rizlinget kóstolunk kezdésnek. Az Esküvében olaszrizling és rajnai rizling, kb. 60-40%-os arányban. Az előző évjáratokhoz képest jóval testesebb, sűrűbb anyag, sok-sok ásványos jeggyel. A rajnai rizling is nagytestű, sötétebb megjelenésű, szinte már olajos, komoly anyag. Mineralitás, magas savak és beltartalom. A gazda feleségétől sok érdekességet megtudunk a terület múltjáról, az egykor a Mura fahídjain átjáró horvátokról, helyi fajtákról, és szóba kerül néhány szőlőfajta, amelyekkel – nem kis meglepetésünkre – az este folyamán közelebbi kapcsolatba is kerülünk majd.

Közben megérkezik Bussay doktor is, és azonnal levezényel minket a hordók közé az asztal mellől. Azonnal a közepébe csapunk, semmi távolságtartás, ismerkedési szakasz, tíz perc elteltével már régi ismerősökként beszélgetünk. „Munka van.” – ahogy a házigazda fogalmaz. A legfrissebb vörösborral kezdünk, idei Csókaszőlő. Még nem találkoztunk a fajtával korábban, nem is tudjuk, mire számítsunk. A gazda természetesen elégedetlen vele, nekem tetszik a könnyed jellege, ihatósága, kicsit savas jellege. Pinot-ra, esetleg kadarkára emlékeztet, ha mindenképpen be kellene skatulyázni. Egy évvel idősebb párja hasonló erényeket csillant meg, némileg kevesebb beltartalommal. A másik vörösboros próbálkozás a pinot noir. Valószínűleg lesz is még telepítve, szerintük mindenképpen érdemes vele foglalkozni. Ideit kóstolunk a pinot-ból is, kirobbanó illatok, szamóca, eper, csipkebogyó. Világos, silleres megjelenés, ízét is a gyümölcsök vezetik, kellemes savassággal. Az elkövetkező évjáratok valamelyikében palackba is kerül majd belőle.

A vörösek után megkezdődik egész estés keringőnk a hordók között. Már „csak” fehéreket kóstolunk, de azokból szinte mindent, amit a pince kínálni tud. Jegyzetelek rendületlenül, de elég egy perc figyelmetlenség, és már össze is keverednek a borok, sorrendek. 2008-asból kóstolunk szerémi zöldet (egyik személyes kedvencem, nem csak különlegessége és történelmi jelentősége, hanem semmihez sem hasonlítható, egyedi íz világa és kivételes beltartalma miatt is), olaszrizlinget, hárslevelűt, furmintot három különböző tölgyfa hordóból (ezekből a tételekből áll össze a vörcsöki furmint, ismertebb nevén Kerkaborum), rajnai rizlinget (egy hagyományos és egy 15 fokon tartott erjesztéssel világra jött tételt), traminit, szürkebarátot és sárgamuskotályt. Nehéz lenne kiemelni bármelyiket is, feltűnő, hogy mindegyik nyolcas tétel mennyire előre jár már most. Személy szerint nekem a tramini, az olaszrizling és a rajnai rizlingek emelkedtek ki leginkább, de mindegyik tétel izgalmas volt valami miatt, és úgy tűnik nagy jövő előtt állnak ezek a borok (persze ez bármelyik nap változhat, ezt a gazda is kiemelte).

A hordók között kiderül az is, hogy mennyire különleges a borász kapcsolata a természettel és különösen a saját szőlőtőkéivel, boraival. Mikor gyermekeinek nevezve beszél róluk, könny szökik a szemébe, nem érezzük teátrálisnak, látni és érezni, hogy szívből jön. Egyébként is őszinte ember házigazdánk, nem rejti véka alá a véleményét semmiről, de könnyű vele közös nevezőre jutni, főleg szakmai kérdésekben. A bor sorsa szerinte leginkább a szőlőben dől el, a hordóba kerülő borok fejlődését próbálja a legminimálisabb mértékben befolyásolni. A 2007-es szürkebarát a kóracél tartályban várakozik a palackozásra. Többször is kapunk belőle ízelítőt, alaposan megismerjük. Különleges bor, nagyszerűen harmonizál benne a hordó, a fajta és a termőterület is. Illata és íze szintén harmóniában egymással, kellemes édeskés jegyek, kiegészítve csipetnyi gyümölcsösséggel, sóssággal és nagy adag ásványossággal. Kitölti az egész szájat és nagyon hosszú. Már csak el kell töltenie néhány évet palackban. Palackból kóstolunk még 2007-es traminit, 2007-es és 2004-es olaszrizlinget. A tramini egészen különleges lett ebben az évjáratban. Szinte harapni lehet, néha úgy érzem, mintha barackot rágcsálnék a bor mellé. A hetes olaszrizling már az Esküvében is megmutatta, hogy mit tud, mindenből sok van benne, mégsem lóg ki semmi. A fajtajelleget is hozza kellemes mandulás kesernyével, és a borok nagy részéhez hasonlóan ez is nagyon ásványos. A 2004-es partnerénél a legutolsó, ami eszünkbe jut, az a kora. Élő bor még mindig, teljesen letisztult textúrával. Már-már olajos, szirupos anyag, nagyon hosszan a szánkban érezzük még az ízét. Valószínűleg a csúcson.

Nagy élmény volt mindenki számára ez a kóstoló. Különleges, általunk eddig még nem kóstolt fajtákkal találkozhattunk, ismét nagyon sokat tanultunk a már ismert fajtákról. Kijelenthető, hogy a Bussay Pince évek óta az egyik iránymutató pince a szürkebarátot illetően, ezt a friss évjáratok is megerősítették. Szerencsére úgy tűnik vörösborral is érdemes foglalkozni errefelé, van benne jövő. Különleges borok egy különleges embertől, szerintünk mindenképpen érdemes meglátogatni Bussay Lászlót és különleges gyermekeit.