Útban Paks felé éppen csak annyi időre ugrunk be Mecseknádasdra, amíg felvesszük Hetényi Jánost és egy gyors pillantást tudunk vetni a 2013-as borokat már november derekán szép számban felvonultató itallapra. A kocsiban már a házigazda felől érdeklődik a borász, de személyes tapasztalatok híján mi is csak annyit tudunk mondani, mint amennyit a Pécsi Borozó korábbi számaiban olvashattunk Fabroékról.

A kis pincék által közrefogott paksi Sárgödör térre érve – amit mintha egyenesen boros rendezvények kulisszájának találtak volna ki – a házigazda, Kovács Sándor és fia, Olivér fogad minket. A jó ízléssel, a teljesen helyénvaló, még egyáltalán nem túlzó parasztromantikával berendezett pince nagyobb részben a kicsivel később csatlakozó háziasszony, Marika belsőépítészeti tehetségét tükrözi. (Aki egyébként a pincészetet működtető kft. ügyvezetője is.)

                                                                                                                ^{Fotók: Wéber Tamás}

A két régi pince összenyitásából kialakított vendéglátóhelyet némi építészeti rafinéria koszorúzza, amit Hetényi János a mérnök szemével szúr ki, és dicsér meg. Az a gerenda hogyan van megerősítve? – hangzik a szakavatott kérdés. És valóban, az egykori két pincét határoló fal helye felett egy hatalmas gerenda nyúlik át az egyterűvé alakított helyiség födémén és nagyon valószínűtlenül tartja az egészet. Mint kiderül egy régi malom gerendája lett felhasználva, aminek a biztonságosságáról vasbeton, gondoskodik. Így már érthető, hogy nyugodtan ül alatta a házigazda.

Hetényi János következő kérdéséből is látszik, hogy nem csak az újságírókat érdekli, hogy honnan a név. Az olasz életstílus iránti tiszteletünk jeléül választottuk a Fabro nevet, ami egyébként kovácsot jelent. Be kell látni, hogy Kovács névvel amúgy is elég nehéz márkát építeni – hangzik a rövid, de meggyőző válasz Kovács Sándortól. Valószínűleg, nem először kellett ezt a körülményt világossá tenni.

Közben neki is látunk a boroknak, és a 2013-as chardonnay-val kezdünk, ami nagyon szép tiszta, gyümölcsös, friss és ropogós. Vásárolt szőlőből készült, Sándorék elsősorban nem is a fehér fajtákra koncentrálnak. A vendég és a házigazda egyébként az első pillanattól annyira jól megérti egymást, hogy a riporter hátradőlve figyelheti a beszélgetés alakulását, és nyugodtan koncentrálhat a sorban érkező borokra, hiszen minden lényeges kérdés úgyis szóba kerül. Te az első pillanattól fogva borásznak indultál? – kérdezi Sándor. Amennyiben, azt értjük ez alatt, hogy 3 évesen rúgtam be először bortól, akkor igen. Össze lettek tévesztve a demizsonok, na – hangzik a válasz.

Aztán kicsit komolyabb eredettörténet is érkezik: Hetényi János családjának mindig volt szőlője, de az ő karrierje az építőiparban indult. Ahogy Kovács Sándorék elsődleges vállalkozása is, ami többek között betonelemek, burkolatok gyártásával foglalkoznak. Saját művelésű területük majdnem 4 hektár, és majdnem ennyiről szereznek még be alapanyagot, de mindent szigorúan a környékről, megbízható termelőtől. Először csak egy pincét vettünk meg, hogy barátokkal, üzletfelekkel tudjunk hol bulizni, vendégül látni őket. Aztán több lett belőle – meséli Sándor. Én is mindig azt mondom, hogy hobbi ez, csak kicsit nagyra sikerült – mondja Hetényi János, akinek a pincészete majdnem 40 hektárt művel a szekszárdi borvidéken. A feldolgozás viszont már a pincénél, vagyis szinte Óbánya kapujában történik. Ha minden jól megy, akkor hamarosan néhány hektárral megint gyarapodnak.

Paks 8 km-es körzetében több mint 400 hektár található, ami a kivágási támogatások miatt a korábbinak gyakorlatilag a fele. De úgy tűnik most megint beindultak a telepítések – meséli a házigazda. Sándor véleménye szerint, zseniális itt a terroir, nagyon magas a napsütéses órák száma, az agyagos lösz jól tartja nedvességet. Ráadásul Pakson állítólag ismeretlen jelenség a fagyás, szóval alapvetően ideálisnak érzi a helyzetet. De keressük még az ide való fajtákat – teszi hozzá.

Egy jó tanácsot adnék, amit saját tapasztalatok alapján tudok elmondani, mert egy kicsit mi is beleestünk ebbe. El kell dönteni, hogy inkább a vendéglátás és a kóstolók felé fordultok, vagy inkább az eladásból, a piacról szeretnétek fenntartani magatokat. Ha utóbbi a helyzet, akkor érdemes racionalizálni a szortimentet. Ha előbbi, akkor viszont a sokféleség tényleg nagyon hasznos, hiszen élvezik az emberek, hogy még ezt is lehet kóstolni, ezt is és még ezt is – tesz  konkrét javaslatokat a vendég. És az sem mindegy, hogy az utódok akarják-e komolyabban is folytatni. Mi is onnan koncentrálunk a borkészítésre teljes erőből, mióta tudjuk, hogy Emese lányomat nagyon is érdekli a dolog.

Kisebbik fiam még iskolás. Olivér, aki a családi vállalkozásban dolgozik, most már egyre többször tart pincebemutatókat, szóval meglátjuk, hogy merre visz az utunk – mondja Sándor. De 52 évesen mi is fiatalok vagyunk még – teszi hozzá.

Hetényi János szerint lánya érdeklődését biztosan az is felkeltette, amikor egy-egy borversenyen komoly eredményeket értek el. Olyankor nagyon jó volt látni a szemében a csillogást, a büszkeséget. Persze, nem szabad túlságosan ezekre a díjakra hagyatkozni, mert egy pontozásnál nagyon sok a szubjektív tényező. Nekünk ez az egész a természetközeli életmódról is szól. Másrészt a szőlő és bor világa nagyon gyors visszacsatolást tud adni, ha valamit jól csinálunk. A vendégek, a borainkat kóstolók elégedettsége nagyon jó érzést tud adni – mondja a mecseknádasdi borász.

A VinAgorán mi voltunk az első paksi pincészet, ami eredményeket ért el. Szerintünk ez azért egy fontos dolog, de a helyi újság nem írt róla, ezért hirdetésben jelentettük meg a hírt. Ti hol szoktatok hirdetni? – kérdezi a házigazda. Alapvetően nem nagyon hirdetünk, a szájhagyományra hagyatkozunk és a versenyeredmények is viszik a hírünket. No, meg időnként próbálunk a borhoz különböző programokat kapcsolni: irodalmat, színházat, és szerencsére működni látszik a dolog. A visszacsatolások nagyon pozitívak – meséli Hetényi.

Közben érkeznek az újabb tételek – köztük egy nagyon jó cserszegivel – és az ebédnek is nekilátunk. A fetával töltött enyhén grillezett padlizsántekercset, egy tökéletesen elkészített steak követi, az egész menüt pedig egy nem éppen ortodox vargabéles zárja. Utóbbihoz tökéletesen illett a pincészet édes gyöngyözőbora, de a sillerek és rozék is nagyon jól passzoltak az ételekhez. A kékfrankos rozé kapcsán Hetényi János a fajtához fűződő bensőséges viszonyáról mesél. A kékfrankos sokkal komplexebb ízélményre képes, mint egy cabernet sauvignon vagy franc. Utóbbiakkal sokkal könnyebb jó eredményt elérni, nem véletlenül lettek ezek világfajták. A kékfrankos egy csoda, az egyik legsokoldalúbb szőlőfajta – mondja.

Ezalatt a rövid idő alatt is le lehetett szűrni, hogy komoly választékra számíthat, aki betér a Fabro pincészetbe. Tavaly 9 borunk készült – mondja Sándor. Azt mi is rögtön meg tudtuk állapítani, hogy érdemes a sillerekre odafigyelni, hiszen, így tesznek a pincészetnél is. Több okból. Egyrészt a hagyományok tisztelete miatt, hiszen a paksi sillernek komoly hírneve volt a múlt században, másrészt, mert tényleg látják ebben a fantáziát. És bár tisztelik a hagyományokat, a siller modern technológiával készül. Az ebéd után már tényleg a borsor adja a beszélgetés fonalát.

A kadarkánál felcsillan a szemünk, hiszen ez tényleg olyan, mint amilyennek mi szeretjük a fajtát. Gyönyörű szín, jellegzetes illat, könnyű, gyümölcsös, ugyanakkor semmiképpen sem egyszerű. Már-már a Hetényi-féle, később szintén előkerülő kadarka illatára és zamatára emlékeztet.

Lassan lenézünk a vendéglátóhely alatti pincébe is, ami valóban büszkesége a Sárgödör térnek. A hordók szép rendjébe még az is belefér, hogy egy felszentelt oltár kapjon helyet a pince végében, amit boros védőszentek képei őriznek.  

Sorra vesszük a hordómintákat, a merlot-nál van egy-két megfontolandó tanácsa Hetényi Jánosnak. Nagy gond ugyan nincs, csak ebből még szebb dolgokat is ki lehet hozni. Olyan úgy sincs, hogy egy pincészetben ne forduljanak elő nem tetsző tételek. Na, mi az ilyesmit nem engedjük ki, hanem párlatot csinálunk belőle – mondja a mecseknádasdi borász. A hordóban folyamatosan változik a bor. Jó ritmusban kell elkapni a palackozást és akkor nincsen baj – hangzik el egy cabernet kapcsán. Egy igazi különlegességet is megtekintünk: a pince alatt még egy pince van. A bővítés során bukkantak a szomszédból nyíló helyiségre, ami egy régi fináncpince (értsd: a régi gazdák sem szerettek minden után adót fizetni) lehetett és amiről még a szomszédok sem tudtak. Most bortrezorként működik.

A földszintre visszatérve sorra kerülnek Hetényi János borai is. A 2013-as beaujolais-val kezdünk, amit rögtön egy kadarka követ. Utóbbi amúgy is az egyik kedvencünk a pincészettől. Aztán jön egy komoly merlot, ami tökéletes éke lehet bármely alkalomnak. Az persze nem lehet, hogy úgy fejezzük be a délutánt hogy ne kóstoltuk volna a paksi Fabro pince csúcsborát, amit stílusosan Atom cuvée-re kereszteltek. A kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon házasítás zamata kellő muníciót ad a hazafelé útra, de az is biztos, hogy ha nem is előbb, de valamelyik Sárgödör téri rendezvényre biztos visszatérünk.

Rovatunk támogatója a Schneider Autóház Pécs & Kaposvár