Mivel ez a kóstoló volt az ültetett és szakmailag vezetett, ezért erre a sokféleségre nem kerülhetett sor, a koncentráció alapvetően a zierfandler-rotgipfler kettősére esett. Előttük azonban itt is volt 2021-es újborkínálás, egyelőre még hordó (illetve, tartály) mintaként a piros muskotályt (roter muskateller) kóstoltuk meg. Az indoklás szerint szándékosan ezen fajtára esett a választás, részint, a szőlőskertjükben akad ebből a ritka fajátból, másrészt, szinte mindenki a sárgából készít új- vagy legalábbis „harsány” bort – hát legyen egy kis változatosság. Szeptember 20-án szedték, hogy legyen némi színe, 13 órán keresztül áztatták törkölyön. Amúgy egy igazi muskotályos virág- és bodzabombával van dolgunk, hetes savval alaposan megtámogatva.

Az igazi belépő borunk pedig három másik fajtának a házasítása volt. A grüner veltlinerből, neuburgerből és welschrieslingből van önálló tétel is, most azonban e három 1/3-1/3 arányban készült házasítását kóstoltuk. Ami igazi gemischter Satz, a három fajtát ugyanis egyidőben szedik és egybe is szüretelik. Cél, hogy a GV a savat (sikerült…), a NB a testet (szintén, a bornak a neuburgerekre jellemző mogyorós alapíze van), a WR pedig a struktúrát adja hozzá a borhoz (és valóban, egy szép citrusos lecsengéssel búcsúzik a korty). A házasítás neve is éppen ezért nem más, mint a neuburger latin/olasz verziója: Nouvo Castello.

És a fő műsorszám érkezik el. Négy rotgipfler és kétzierfandler. A rogipflerek: egy 19-es klasszik, egy 20-as dűlőszelektált, majd egy 18-as és egy 17-es is. És valóban, ebben a sorban is épülnek fel, a közepes illat- és ízintenzitás, amely csonthéjas és egzotikus gyümölcsökben jelenik meg, egyre jobban érződik, emellett pedig az idő múlásával egyre intenzívebb tósztos, pörkölt aromás jegyek érezhetők ki. Az inkább tengeri üledékes mészköves talajról érkező klasszikkal szemben a Schwaben dűlő tiszta erőteljes mészkőtalaja ezekre ráerősít. Többen kérdezzük, mennyit volt hordóban, mire kiderül, nem volt egy percet sem, ez a tósztos, pörköltaromás jelleg a fajta, a mészkő és a sur lie érlelés együttes eredménye. Mindezekhez Ausztriában fehérboroknál brutálisnak számító alkoholok, 13,5%-tól (2020-as) a 18-as 15,6%-os eredeti alkoholjáig, még szerencse, hogy ez utóbbi nem is tudta kiforralni ezt a cukormennyiséget, de, így is 14,5-nél vagyunk. Hiába, no, 2018 itt is a valaha volt legmelegebb év volt… A savak és a maradékcukrok azonban tartják ezt a mennyiséget, ahogy válnak az ízek egyre komplexebbé, lesz a bor is egyre érettebb, a 18-as és 17-es tételek kóstolásakor már mindenkinek csillog a szeme. Bevallom, az enyém is, egészen nagy kaliberű tételeket sikerül elcsípni. Kétségtelen, itt is megfigyelhető az ár duplázódása, a klasszikig látható 6-8 eurós ár, a dűlőszelektált érlelt tételeknél 14-15 euróra duplázódik.

A két zierfandler mindegyike viszont 20-as, és az egyik száraz, a másik édes. A száraz hosszú évek után az, teljes érettségben szedve az elmúlt években csak félszárazat sikerült előállítani – hát, ez is egy kapufa, amelyről befelé pattant a labda: a maradékcukor 7,9 gramm, 8-tól indul a félszára. Érezni is az off-dry jelleget, de kell is, a 13-as alkoholt és az 5,9-es savat nagyon szépen ellensúlyozza, körbejárja a száj elejét, kitölti azt, nagyon masszív ital, amely kis szellőztetés után nyílik. Simán eléri ez is a 90-et, mint ahogy a két dűlőszelektált évjáratos Rg is. Az édes verzió 23-as cukorral és 5,9-es savval bír, 12,5-es alkohol mellett, szép virágos illattal, amely a kóstoláskor egyre intenzívebben jelenik meg. Ahogy kapjuk is az instrukciót, bátran próbáljuk aromásabb sajtokhoz és fűszeres ázsiai kajákhoz. Ki is fogjuk próbálni.

Kapunk is magyarázatot, az egzotikus gyümölcsös jelleg és a teljes érettségben maradékcukros jelleg miatt nehéz értelmezni önálló borként, csak akkor érdemes, ha sikerül szárazan megfogni. Idén sikerült, ez is volt a cél.

A végére az ezen a borvidéken megszokottá vált kombináció, a desszertbor-könnyed vörös befejezés érkezik. Egy 103 grammos, friss, 2020-as Z/R házasítás Beerenauslese a desszertbor, klasszikus tétel kajszis, virágos, mézes illatokkal és ízekkel, nagyjából mindkétszer ebben a sorrendben és dominanciában.

A könnyed vörös pedig egy valóban könnyed pinot, itt blauer burgundernek nevezve (ők hívhatják az uniós szabályozás alapján a német néven). Valóban könnyed, 13-as alkohol és 4,4-es sav mellett, csak tartályos érleléssel készült ez a 20-as kiadás. Sok-sok cseresznye, közepes rubin színnel, némi téglás beütéssel, könnyű inni, könnyű érteni. Nem veszi el az élét a desszertborral befejezett fehér sornak, kétségtelen, nem is mélyíti túlságosan.

Fotók: Jakab Ildi