Az idei évre vonatkozó tán legfontosabb megállapítás itt is az, hogy szokatlan volt a nyár közepi aszály hossza, valamint, hogy a szeptember első két hetének de facto még nyári időjárása következtében az idei szüret összecsúszott, mindegyik fajta töppedni kezdett. A négy fajtát így szeptember harmadik hetében, egy hét alatt leszedték, a rotgipfler 25-i szüretével meglepően korán be is fejeződött a betakarítás.

Ma már a nőági örökösödés miatt a borászat csak a nevében viseli a Proisl nevet (Proisl mama még él), a ház, az un. Marktrichterhaus ugyanakkor 1889. óta a család tulajdona, és a falára kitett tábla szerint a Proisl család és elődei 1549. óta szakadatlanul lakják a házat, és, művelik a szőlőt.

A két világfajtával kezdünk, a riesling egy citrusbomba, achardonnay pedig chablis-s jelleggel, almás-kovás ízt mutat fel, már-már a fémes vonal is feltűnik, ez sikerült jobban a két, egyaránt 20-s évjáratból. Egyébként, ez a terület könnyen beazonosítható. Az erődtemplomtól, ha délnyugati irányban elhagyjuk a kisvárost (ez úgy 200 m), mindjárt meg is érkezünk egy boros tanösvényre, amelynek második megállója egy régi faprésnél van. No, az ott található szőlőkből való ez a bor. A bor-tanösvény egyébként nagyon jópofa találmány, egy nagyon kényelmesen fél óra alatt bejárható túraútvonal, amely 1,5 órára is növekedhet, ha az ember mindent elolvas, ami a tizennégy ismertető táblán rajta van, és közben, meg-megállva, rácsodálkozik a tájra és a természetre. Na, meg, nagyon jókat csipegethet, mert ezen a chardonnay-n kívül a piros muskotály is itt van, és szeptember elején nagyon édes…

Két-két rotgipflerrel és zierfandlerrel folytatjuk, a 2020-as kiadások mellet a Rg-ből a 2019-es, a Z-ből a 2018-as is a pohárba kerül. A rotgipfler itteni 2020-as kiadása a teljes nap leggyümölcsösebb tételét hozza el, igazi egzotikus gyümölcs bomba ez a tétel. A 2019-es változat érettebb, teltebb, komplexebb, igazolva, hogy ennek a fajtának minden gyümölcsösség ellenére jól áll a kor: nem volt semmi faxni, fahordó, battonage vagy hasonlók, ez a tétel egyszerűen 12 hónappal többet ért már palackban. A zierfandlereknél viszont a fiatalabb tetszik jobban, mogyorós, csonthéjas illata és alapíze nagyon jól strukturált, a 4,7-es maradékcukor szépen tartja az 5,5-es savat, nagyon szép kerekséget adva a bornak (hozzá kell tenni, az eddigi legalacsonyabb savtartalmú bort fogyasztottuk, 6,6-ról indult a kóstoló, tán lehet ez is kicsit hozzájárult egy sokkal kellemesebb kóstolási élményhez). Ha pontozva lenne, ez 90-et behúzna. A 18-as félszáraz (15 gr/l maradékcukker) viszont először és egyetlenként nem hozza azt az élményt, amit eddig mindegyik zierfandler hozott. Ebben szerepe lehet annak is, hogy ez erjedésében megállított bor, és ezáltal 15 grammos, mindenesetre egy korrekt, ámde egyszerű tétellel van dolgunk.

Sokkal jobban sikerült a 19,3-as resztcukkerrel már a félédes kategóriába került 2020-as spätrot-rotgipfler házasítás, kellemes diós-mogyoró aromákkal. Belesimult a kortyba a két deka cukor is, sokkal szárazabbnak hat a tényleges cukortartalomnál, de szépen megkomponált tétel.

Az árakról. Ennél a borászatnál csak alaptételek vannak, ezek 7 vagy 7,5 euróért beszerezhetők. A 7 a két világfajta, a 7,5 meg a két helyi fajta és kombinációi.

Három borászat, három eltérő bemutatás, három eltérő fajtastruktúra, ami a Z/R fajtákon kívüli életet jelenti, de egy nagy hasonlóság itt is a legfőbb tanulság: nincs igazán alulról kilógó tétel, nincsenek ugyan nagyon égbekiáltó élmények sem, de az összélmény nagyon kellemes: 4,5 óra alatt kereken 30 tételt kóstoltunk meg, mindegyik valamit kínált, valahogy megmutatta ezt a vidéket. Mindezért pedig 35 eurót kellett fizetni, amiből 20 euró viszont levásárolható volt, az esemény miatt amúgy is 0,5-1 euróval csökkentett áru palackokból. Ezzel aztán az élmény igazán bestbuy lett.

Fotók: Jakab Ildi