Lassan elmúlik a második szemeszter is legújabbkori tanulmányaimból, a kismartoni FH-Burgenland nevű szakfőiskola (University of Applied Science, ahogy szép angolosan ezt mindenhol hívják) Internationales Weinmarketing nevű MA képzéséből. Több spontán, és több terv szerinti (mármint tanterv szerinti…) kóstoló mellett erről a június utolsó csütörtökjén megrendezett eseményről azért számolok be, mert amellett, hogy elég komplex képet nyújtott ennek az új (mega)trendnek a burgenlandi terméséből, a kiállító borászok termékpalettájuk egy tekintélyes részét magukkal is hozták. Ezért főként a burgenlandi fehérek (naja, június vége van, kérem) idei állásáról is egész jó keresztmetszetet lehetett kapni.
Nem utolsósorban pedig azért, mert ez a rendezvény volt tanuló csoportunk vizsgafeladata, azaz, a rendezvényt mi magunk hoztuk a tető alá.
A rendezvényre impozáns környezetben került sor, az Esterházy kastéllyal szemközt működő, évek óta egész Ausztria egyik legjobb (időnként hivatalosan is a legjobb) vinotékájában, a Selektion Burgenland vinotéka és borbár teraszán rendeztük be a borászokat.
Tíz burgenlandi borászat (Weingut Judith Beck, Weingut Ernst, Esterházy, Hareter, Juris, Bioweingut Lehner, Vitikultur Moser, Weingut Pittnauer, Schmelzer és Ernst Triebaumer) mutatta be több, mint másfél tucat pet natját (jellemzően egy fehéret és egy rozét), valamint emellett szortimentjéből további 3-5 tételt, így összesen több, mint hatvan bort tudott kóstolni az, aki jegyet vett az eseményre. Látható, a borászatok között voltak kisebbek, nagyobbak, igazán nagyok, kevésbé ismertek és igazi sztárok, extravagánsak és kevésbé forradalmiak egyaránt.
Mivel az esemény témája mellett a borászatok bemutató borait is lehetett kóstolni, így a rövid beszámoló is két részre oszlik.
Egész sokféle fajtából készültek, a neutrálisabb pinot blanc, chardonnay vonaltól kezdve az aromatikusabb müller-thurgau, olaszrizling, sauvignon blanc kombinációtól egészen az ebben a kategóriában is íz- és illatbombát jelentő gelber muskatellerig, azaz sárgamuskotályig nagyon sok fehér fajta volt. A rozéknál már kevésbé volt ennyire halmozott a fajta választék, a most kóstolt burgenlandi rozé Pet-Natok kizárólag a pinot noir-st. laurent vonal mentén „játszottak”, többnyire küvéként elkészítve azokat.
Az illatok és az ízek rendkívüli szétszórtsága az egyes tételek kedveltségére is kihatással volt, csak pár olyan Pet-Nat-ot lehetett találni, amire azért a nagy többség a tanuló csoportban egyhangúan csettintett. Nekem ezen az estén Judith Beck rozéja (ez kivételesen a St. Laurent mellett még egy kevés Kékfrankost is tartalmazott), Esterházyék kísérleti Sauvignon Blanc-ja, Jurisék és Lehnerék Gelber Muskatellerje ízlett a legjobban. Valamint, ki kell emelni a számomra egyetlen, mindkét színben azonosan magas teljesítményt nyújtó borászatot, Pittnaueréket, akiknek Gemischter Satz (Chardonnay alapon) és Olaszrizling küvéje, valamint St.Laurent és szintén egy pici Kékfrankos rozé küvéje egyaránt remek volt.
A „remek volt” mindegyik Pet-Nat esetében a 87 pont elérését jelentette, a két rozé és a Pittnauer fehér esetében a 89-90 pontot is elérték. Legalábbis nálam, aznap este.
A csendes borok bemutatásánál három pincészetet emeltem ki, meg is indoklom ott, hogy miért.
Nyilván Ernst Triebaumer kívánkozik az élre, a burgenlandi borászkodás jelenlegi egyik legnagyobb fenegyereke négy, szinte csak rá jellemző fehér és két vörös tétellel volt jelen. A 2021-es sauvignon blanc dűlőszelektált borrról most ne ejtsünk szót, viszont a 2020-as Chardonnay Ried Bandräftn már az „aha” kategóriába tartozik, hordós és tartályos érlelésével, szűretlen mivoltával, minerális jegyeivel. 88 pont. A sauvignon blancból volt egy az Urwerk sorozatba való is. Az Urwerk sorozat esetén arról van szó, hogy semmi pluszt nem kap a nedű, se ként, se szűrést, se derítést, semmit („ohne alles”, ahogy Ernst fogalmaz), ezért „ősi ez a munka”. Magyarán, a mostani kategóriabesorolás szerint natúrborokat iszunk.
Nos, normális esetben nem biztos, hogy egy négy és fél éves sauvignon blanc-t megkóstolnék (igaz, a stájer, hordózott dűlőválogatások azért itt is eléggé jól „érzékenyítettek”…), ezt azonban vétek lett volna kihagyni. A bor teljesen egyben van, teljesen már ízeket és illatokat hordoz, mint amit egy „Sb-től” várnánk, valóban van faepres és fehér csokis vonala, a jellegzetes tavaszi virágcsokor is a háttérben ott kandikál ki, vannak neki zöld jegye is, de ez inkább zöld tea, enyhe zöld borssal – szóval az egész a tipikus nem tipikus jelenség. Aki nyitott az újra, az mindenképp, én most nagyon nyitott voltam, 90 pont.
Egy másik fehér Urwerk, a Traminer Ganze Traube 2020-as kiadása viszont elvitte a pálmát. Az egész fürtökben összepréselődés és napokig történő héjon ázás eredményeként a kötelező rózsaillatot egy olyan komplex virág-, gyümölcs aroma bomba követte, amely után várni kellett, hogy egyáltalán egy következő bort érdemben meg lehessen kóstolni. Az egész kavalkádot krémes és dohányos jegyek tették teljessé. 92 pont.
A két vörösbor mindegyike Blaufränkisch volt, az elsőként kóstolt egy dűlőbor, Ried Oberer Wald 2020-ból. Találkozhattunk egy prémiumközeli szekszárdi kékfrankossal, meleg tónusok, sok szilva és érett cseresznye, kevés hordó az ízek és illatok zárásaként, már jól iható, de még (nagyon) fejlődőképes. El is mondtam, egy szekszárdi mezőnyben nem igazán lehetne észrevenni, hogy egészen máshonnan származik. 88 pont. A Kékfrankosból is van Urwerk, 500-as és 800-as használt hordókban érlelt, 2018-as szüretből származó. Nagyon érett és aszalt szilva, erős, karakteres bor, gazdag extrakt tartalommal, fejlődése csúcsa előtt még jóval. 90 pont.
Az „ohne alles”, azaz a natúrborok másik nagy mestere mostanság Gerhard és Brigitte Pittnauer. A tó másik oldalán, Golsban (Gálos) működő borász nem keverendő össze egy másik, szintén gálosi Pittnauerrel, Andreas-szal. A most bemutatott borok a következők voltak.
Blonde by Nature 2022. Alapvetően Muscat Ottonel szőlőből készült, némi Sauvignon Blanc-nal megbolondítva. A muskotály tartály és amforában, a sauvignon nagy fahordóban érlelődött, mielőtt egy borrá váltak volna. Jellegzetes muskotályos illat után picit vékony az íz, elsősorban a sauvignon-okra jellemző jegyek hiányoznak. 85 pont.
Perfect day 2022. Zöld veltelini, Chardonnay és Pinot Blanc hármasából készült, nagy fahordóban érlelt bor. Valóban perfekt nap, illetve azt tud okozni. Harmonikus, jól felépített, egyensúlyban lévő bor, jóivású, kellemes fogyasztású, ízben leginkább a gv-s jegyek dominálnak, citrus, némi virágosság és herba.
Rosé by Nature 2022. St. Laurent és Kékfrankos küvé ez a bor is. Kategóriájában megnyerte a Vinaria versenyt, elmondható, hogy a legjobb osztrák natúrbor most a piacon. És valóban, a három csendes natúr tétel közül ez működik a legjobban. Ez teljesen kén hozzáadása nélkül készült (a két fehér 10-10 mg ként azért kapott), igazi gyümölcsbomba, sok bogyós gyümölccsel, málnával, kiváló egyensúlyban. 92 pont.
A nap meglepetése a számomra még egyáltalán nem ismert Weingut Juris volt. Ők is Golsból érkeztek és kínálatuk a Neusiedlersee DAC változatosságát mutatja.
Friss, 2022-es sauvignon blanc-juk klasszikus zöldes jegyeket mutat fel, aztán egy csavarral még a maracuja is megérkezik, egy szép, egyensúlyos bor, megbízható ujjgyakorlat, 87 pont.
Gewürztaminer 2019 Ursprung. 4 nap héjon áztatást, valamint 10 hónap finomseprűn (hordóban) tartást követően került palackba. Mint a neve is elárulja, a tramini gyökeréig akartak lenyúlni ezzel a készítési móddal. Jól sikerült. Nagyon összetett ízek és illat jellemzi, természetesen a rózsa és a rózsalevél illata vezet, de citrusfélék héja, és a seprőn érlelés hatására egy krémes lágyság is megjelenik. Nagyon szép bor,90 pont.
Pinot noir Ried Hochreit 2017. egy dűlőszelektált pinot ebből a meleg tartományból, érdekes kísérlet, de mindenképpen működik. Juriséknak meg egyenesen a szíve-csücske, régóta foglalkonak a fajtával. Ez a 2017-es kiadás nagyon szépen működik, gyümölcsben még fiatalos, málnás jegyeket hordoz, pici herbás, földes érettebb jegyek is kezdenek már kialakulni, de ez a bor még sokáig fogyasztható lesz. Lecsengése már most is remek, és, ha nem is a mindent túlpontozó Falstaff 94, de egy 91 pont biztos kijár neki. 94 lehet még – úgy 3-5 év múlva.
Tricata 2019. Ez kérem szépen egy vaskos meglepetés. Ez a bor egy fajta kékfrankos – de gyakorlatilag passito technikával készült, azaz, szárították a szőlőt, mielőtt feldolgozták volna! Klasszikus Amarone, így aztán nem is lehet más a besorolása, mint csak Wein aus Österreich, dűlőnevet, reserve feliratot ne keressünk rajta. Mély, édes felhangú bor, ami a technológiából is következik (16% alkohol okoz alkoholos édesség érzetet, amire 5 g/l maradékcukor még rájátszik), de azért ez egy száraz bor, akinek ez a típus a kedvence, azzal nagyon itatja magát. Csupa szilva, érett szilva, aszalt szilva, szilvalekvár. 93 pont, egy Amarone klasszis – a magyar határtól alig 20 kilométernyire…
Tíz termelő, több, mint hatvan natúrbor, biobor és Pet-Nat – bepillantást nyerhettünk a burgenlandi borászkodásnak a fenntarthatóság-natúr gazdálkodás megatrendjének kérdéseiben adott válaszaira, nagyjából az elmúlt öt év termését válogatva. A teljesítmény hullámzik, főleg a Pet-Nat-okat tekintve, de jóval több a hullámhegy, mint a hullámvölgy.