Kedves Olvasó! Még egy mese és utána nincs több. Így vagyunk most ezzel mi is, számtalan álmatlan éjszaka után nehéz szívvel hoztuk meg a döntést. A következő, őszi lapszámunk lesz a Pécsi Borozó ötvenedik, egyben utolsó nyomtatott lapszáma.

Amikor elkezdtük tervezni ezt a különszámot, még kijárási korlátozás, karantén és ilyesféle új fogalmak uralták a közbeszédet. Mi meg online kóstoltunk az olvasóinkkal, borász barátainkkal és vártuk, mi lesz. Az már körvonalazódott, hogy nyári szám biztosan nem, hiszen márciustól májusig kellett volna utaznunk, interjúznunk, amikor ez eléggé lehetetlennek bizonyult.

Az Év Bortermelője díj 2019-es győztese hosszú utat tett meg, amíg elnyerte ezt a kitüntetést. Folyamatos minőségi fejlődés, némi szerencse és földtől a pohárig szemlélet az, ami eljuttatta idáig. A Hajós-Bajai és a Villányi borvidékről, borversenyekről, együttműködésről és új pincészetéről kérdeztük Koch Csabát (interjúnk a 2020. tavaszi számban jelent meg nyomtatásban).

Aligha gondoltam volna, amikor a legutóbbi rumkóstoló emlékmozaikját rakosgattam történetté a frangepánik lázat hozó illatában, hogy lényegében rövid időn belül bezár a bazár. Aztán körülvett bennünket valami alaktalan félelem, amely stációi, a félelem-dinamikának megfelelően váltogatták egymást: tanácstalan várakozás, eltúlzott rettegés, definiált realitás, megcsömörlött spleen, hurráoptimista végjáték-várás, most pedig valamiféle billegés, a hogyan tovább libikókáján. Bárhonnan vizsgálom a kialakult helyzetet, látható, hogy megváltoztunk, azaz más emberek lettünk, de félek, nem lesz elégséges a változás tartalmisága, valami valóban nagyszerűhöz.

Reneszánszát éli a kovászos kenyér-fogyasztás és -készítés az utóbbi időben. Miközben ennek nyomán fővárosunkban gyors ütemben nyílnak a kovásszal dolgozó pékségek, Pécsen és környékén látszólag nincs ilyen könnyen elérhető kínálat. Utánajártunk, mit tehet, aki Baranya megyében szeretne minőségi kenyérhez jutni. (Cikkünk a Pécsi Borozó 2020. tavaszi számában jelent meg, változtatás nélkül közöljük.)

A tavaszi karanténidőkben történt még, hogy Bujdosó Ferenc dél-balatoni borász barátunk megemlítette, jobbak ezek az online kóstolók, mint várta, de azért a Balatonon vitorlázva, naplementében, mégiscsak élvezetesebb kóstolni. Szaván fogtuk. Amint az ifjabb Bujdosó Ferenc hazatért Új-Zélandról, megszervezett nekünk egy rendhagyó balatoni sauvignon blanc kóstolót.

Úgy hozta a Sors (igen, az a nagybetűs), hogy Léder Zoltánnal, a Köpcössel január 22-re sikerült megbeszélnünk boros találkozónkat Csengődön. Ez a dátum duplán is jeles nap, hiszen nem csak a szőlőművesek védőszentjének, Vincének az ünnepe, de a Magyar Kultúráé is: Kölcsey ekkor vetette papírra a Himnuszt. Nemzetünk imádságának harmadik strófája ugyan nem egészen így szól, de csengődi napom végén számomra ilyen új jelentést nyert. De ne rohanjunk annyira előre. (Cikkünk a Pécsi Borozó tavaszi számában jelent meg.)

Tudták, hogy Ausztria legkisebb borvidéke Bécs mellett – egészen pontosan Bécs felett – fekszik? 700 hektáron 630 termelő készít bort, így az osztrák fővárosban elég magas az egy lakosra jutó borosgazdák száma: 3000 főre jut egy. A 19. kerülethez tartozó Grinzing városrész romantikus, kisvárosi hangulatú utcácskáin sétálgatott Beethoven, Pippal vagy éppen Freud, ahol számtalan egyedi hangulatú „heuriger” (borozó) várja a látogatókat, alig 20 percnyire a Városházától (Schottentor). És azt tudták, hogy Bécsben látogatható egy több, mint 300 éves pezsgőpincészet? Olvassanak tovább és állítsák össze saját boros kiruccanásukat! Cikkünk eredetileg a Pécsi Borozó idei tavaszi számában jelent meg.

Az alábbiakban öt-öt villányi és burgenlandi tétel kóstolási jegyzete és összefoglaló tapasztalatai következnek, abból a célból, hogy egyrészt testközelből lássuk és érezhessük a hasonlóságokat és különbségeket, remélhetőleg ezzel megerősítve a piacon lévő tételek kóstolási bírálataiból készítette aromavizsgálati elemzéseket.

A földrajzi és a történeti/emberi áttekintésből az az alapvető következtetés adódik, hogy mindkét terület kiválóan alkalmas a vörösborok készítésére, ezt a termelők nagyon pontosan tudják, és ez irányban fejlesztik tovább birtokaikat, szőlőiket. Míg Burgenlandban továbbra is meghatározó a kékfrankos, addig Villány, bár szintén hosszú korszaka volt, amikor ez a szőlőfajta volt a meghatározó, inkább a bordói fajtákra tett, azon belül is egyre kiemeltebben a cabernet franc-ra.