A virtuális térben keressük a kapcsolatot, vannak már visszatérő vendégeink, vannak új érdeklődők, de még csak a másodiknál tartottunk. Egy kicsit a határ túloldalára mentünk át, de mégis sokszor beszéltünk a hazai helyzetről. Mi másról volt szó, mint az olaszrizlingről.

"A szamorodniban rengeteg lehetőség van - gondolja Balassa István. - El lehet készíteni alacsonyabb cukorral, könnyedebben, de úgy is, hogy van benne 200 gramm maradékcukor és azt nem érzed benne. Van, akinek a bora nagyon mély, rusztikus, krémes, nem olyan gyümölcsös, kicsit magasabb alkoholú, míg másnak a bora alacsonyabb alkohollal, virágos, nagyon vibráló gyümölcsösséggel és frissességgel bír. A kettő között van egy spektrum, ami nagyon széles és érdekesen használható."

"A szamorodnit és a késői szüretet együtt kezeljük, együtt alkotják a noble late harvest – nemes késői szüret filozófiát - mindja Bacsó András. - Én a szamorodnit egy klasszikus, míg a késői szüretet, egy modern felfogású, nemes édesbornak tartom. A kettő eredete ugyanaz. Olyan szőlőfürtök válogatása, ahol az érett, túlérett szőlőszemek mellett több mint 50 százalékban nemesen rothadt szőlőszemek vannak. Ezek különleges aromaanyagokat és gazdagságot adnak a szőlőtermésnek, így lehetővé teszik egy egyedülálló bor készítését. Az Oremusnál a termékpiramis három pontja, a száraz bor, az aszú és középen a nemes késői szüret."

Most induló sorozatunkban magyar borászokat kérdezünk az idei évjáratról, a hirtelen jött gazdasági nehézségekről. Az első videóinterjúnk zoomolva készült, Ercsey Dániel Geönczeöl Attilával beszélgetett. 

Vajon mit jelentett a XVIII. században a borhamisítás és mit értünk alatta napjainkban? Hogyan vélekedett erről akkoriban a piac, a termelők és a kereskedők? A bolechówi Ber Dov (1723-1805) erről is kendőzetlenül írt naplójában.

Berecz Stéphanie a tarcali Farkas-dűlőben a szamorodninak kint hagyott szőlőt ellenőrizte, amikor elértük telefonon. „Finomak a szemek, jövő héten szüretelünk” – mondta el a Kikelet Pince borásza, akivel nem csak az édes szamorodniról, hanem Tokaj helyzetéről is beszélgettünk. Cikkünk a 2019/4 lapszámban jelent meg.

„A szamorodnin keresztül fölvennénk a versenyt a világ valamennyi édes borával (…). Az aszút pedig egy még a mostaninál is magasabb pozícióba kell helyezni” – nyilatkozta Szepsy István néhány éve. Tokaj esetében gyakran esik szó a dűlőkről, a száraz borokról, a furmintról, az aszúról. A tokaji borvidék komplexitása sok szempontból elkényeztet bennünket fogyasztókat, így lehet, hogy történelmi bortípusok, mint a szamorodni, kikerülnek időnként a fókuszból.

A naplóíró Ber Dov (1723-1805) és Moise Teitelbaum (1759-1841) a sátoraljaújhelyi csodarabbi valószínűleg soha nem találkoztak, hiszen a rabbi 1808-tól élt csak Újhelyen. Viszont az is igaz, hogy a Teitelbaum dinasztia alapítója talán borkereskedő apósa révén került Hegyaljára rabbinak, ráadásul neki köszönhetően jött létre a későbbi liszkai és keresztúri haszid közösség, így alakja Tokaj-Hegyalján megkerülhetetlen.

Tokajban mintha mindig háttérbe szorulna az aszú, a szamorodni és a száraz furmint mögött minden más. Pedig vannak itt csodás hárslevelűk, édes és száraz muskotályok, még néhány vörösbor is, pezsgők és a talán legpopulárisabb kategória, a kései szüret. Ebből bontottam most egyet.