Következzenek a borok. Isztria pincészeteinek bemutatására jelen írásomban nem térnék ki, ugyanis a kóstolót követően három napos tanulmányútra indultunk, hogy testközelből megtapasztaljuk az ottani bor-, és gasztrokultúrát, melyről a nyári Borozóban részletesen olvashatnak majd! A többi borrégióból viszont szeretnék pár számomra érdekes borászatot bemutatni, melyeket (remélhetőleg) már idén beiktathatnak programjaik közé.
A címben Kvaszinger Lászlótól, Olaszliszka fiatal és tehetséges borászától idéztem, de egy ideig erősen kísértett az ötlet, hogy inkább ezt írjam: “Az ország címerében a hármashalom legkitűnőbbje: a tokaji.” Nem mi mondtuk, Jókai Mór írta le egykoron…
A Vinart Grand Tasting Horvátország egyik legrangosabb és legjelentősebb boros rendezvénye, melyre idén március 5-6 között került sor Zágrábban. Az immár ötödik alkalommal megrendezett kóstoló jelentőséget mi sem bizonyította jobban, mint hogy idén a részt vevő borászatok már jóval a határidő lejárta előtt visszaküldték a részvételüket megerősítő jelentkezési lapokat, és számos (kb. 30) pincészet várólistára került. A horvát boroknak szentelt Balkán Borklubban hallottakon kívül nem sokat tudtam déli szomszédunk borairól, így nagy izgalommal vártam első nemzetközi sajtóutamat…
Szemelvények a bolechówi Ber Dov (1723-1805) naplójából, különös tekintettel a tokaji bor kereskedelmére vonatkozó részekre. Egy magyar nyelven még soha nem publikált memoár részletei most, a Pécsi Borozón!
Foglalkozásomból adódóan rengeteget mozgok a gasztronómia világában (szegény én…), sőt, ami irigylésre méltóbb, nagyon sokszor kóstoltatok borokat (csak a munka…). A nagy többségük profin elkészített, hibátlan, ugyanakkor konformista stílusú tétel, így amikor a munka végeztével azt a néhány deciliter maradványt hazaviszem, legtöbbször elfőzés és/vagy kiöntés lesz a sorsuk (a kedves olvasók alighanem szívesebben látnának már egy melegebb éghajlaton…).
Avagy mit is isznak a normannok a dagály visszavonultával a tengerparti fövenyből kikotorászott tengeri dolgokhoz.
Mihez kezdjen a magamfajta „unatkozó” borszakíró a rendkívüli helyzetben? Miután minden nap gondosan körbetelefonálom a családom és a barátaim, takarítgatok és főzök, estére bizony jól tud esni egy pohár bor – főleg ha az ember lánya hozzá van szokva heti egy-két egész estés boros rendezvényhez és a pörgéshez a borbárban. Ilyenkor jó, hogy tele a borhűtő és hogy főszerkesztőnk arra buzdított, hogy osszuk meg otthoni borélményeinket, „hogy a karantén végére ne egyedül tűnjünk alkoholistának”. Kedden paprikás krumpli volt a vacsora, amihez valami könnyű vörösbort kívántunk meg, így a badacsonyi Szászi Birtok Bio Csókaszőlő 2018 borára esett a választásunk.
Avagy milyen borvidéki épületekre csapnánk le azonnal, ha hirtelen a nyakunkba szakadna a lottó főnyereménye… Olyan lesz, mintha átváltottunk volna ingatlan hirdetésekre, de nem kell aggódni, továbbra sem ez a fő profilunk. Viszont a vírus miatti kényszerű otthonmaradás olyan nem várt tevékenységekkel járt (az olvasás és az írás mellett), mint a végtelenített webböngészés és ha már így alakult, gondoltam megmutatom, mire fordítanám azt a felesleges egymilliárd forintot, amit az ötös lottón nyerhetünk.
Burgenland, azaz, az egykori Vas, Sopron és Moson megyék nyugati részei. Ez most Sopron megye, a Soproni borvidék egyenes folytatása, ott egyszerűen Blaufränkischland ez a pár falu. Burgenland elég szövevényes még az osztrákok számára is, mint tartomány szerepel csak egységes borvidékként, valójában nem az.