„A borivás a szerelem legközelebbi rokona" – tartja a mondás és ez karantén idején hatványozottan igaz. Legalábbis rám. Az első napokban, amíg tartott a „rózsaszín köd”, minden új volt és izgalmas, kitárult a horizont: az online filmek, színház, múzeumok, edzés és a könyvek mellett előkerült pár féltve őrzött palack is… Aztán lassacskán megszokjuk, hogy a háttérben duruzsol az interaktív aerobic, miközben melegítőben ülünk a kanapén sörrel a kezünkben és azon filózunk, hogy mit főzzünk holnap. Apropó, főzés. A „szürke hétköznapok” fázisba lépve izgalmas kihívást találtam a bor-étel párosítások játékában. Következzen most egzotikus lencsefőzelékem és egy román pezsgő története…
Mi vezetett a haszid mozgalom létrejöttéhez? Miért telepedtek meg a zsidók előbb Galíciában, majd később, a Kárpátokon átkelve a Tisza és a Bodrog mentén? Hogyan terjedt el a haszid mozgalom és ennek milyen hatása volt a korabeli “zsidó politikára”? Egyáltalán, kereskedtek a haszidok borral?
Tudjuk, hogy az otthon maradás életet menthet. Nem feltétlenül a sajátunkét, de másokét. Azt is tudjuk, hogy sok más ágazat mellett a borászok is bajban vannak. Elmaradnak a vásárlók, a turisták. A neten is kering egy “bortúrázz otthon” térkép, ami tulajdonképpen egy lakás alaprajza. Ezen fellelkesülve íme a mi házi bortúra javaslatunk!
Schunk Józsi cabernet sauvignonjait egyszer 18-tól talán 09-ig sikerült visszafelé kóstolgatni, és, egyikük sem vallott szégyent, több dolgot is bizonyítva - nagy az érési potenciálja, a hosszúhetényi/mecsekoldali meredek déli-délnyugati dűlőkön érzi talán magát a legjobban, az egész országban a fajta, és, nem utolsósorban Józsi kiváló borász. Ezúttal a 2015-ös újabb (vissza)kóstolása történt meg, talán az Éjszakai rohanás c. De Niro-Charles Grodin (Beethovenből ismertebb…) film alatt, ha már bezártság.
Van abban valami izgalmas, amikor a pincészet helyeként megadott címet böngészve az utcaképben egy teljesen átlagos családi ház bukkan fel. Minden kétségünk szerte száll azonban, amikor a kapun megpillantjuk a keresett logót, és az udvarba belesve már látjuk a szüretelőládákat és a préseket is.
Történelmi gyorstalpaló, ami nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen lenne érthető a bolechówi Ber Dov (1723-1805) naplója.
Az ember fia a négy fal közé, karanténba zárva igyekszik elfoglalni magát. Ha eközben még borozhat is, hát nosza! Valahogy így születhetett meg a Pécsi Borozó szerkesztőségi tagjainak körében az a kezdeményezés, hogy párokba állva adjuk közre gondolatainkat egy-egy borvidék, régió két boráról. Számomra megtisztelő, hogy Ercsey Dániel padavanjaként Tokajról írhatok. Daniról tudvalevő, hogy a tokaji borok rajongója és kiváló ismerője, ezért kíváncsian várom, mit hoz édesfronton.