A döntés alapvetően az enyém, amit szerencsére a csapat megértett és elfogadott. Én fáradtam bele, érzelmileg, fizikailag és anyagilag is, a magazin működtetésével járó küzdelmekbe. Mindig azt hittük, hogy még egy lépés, és lesz az az anyagi biztonság, stabil háttér, ami majd viszi tovább. És ha mégsem lett úgy, mindig tudtunk venni egy nagy levegőt, mindig ki tudtunk szorítani magunkból újabb és újabb lendületet. Most nekem ez nem sikerül.

Az elmúlt fél év valószínűleg csak katalizálta az eseményeket. Visszaestek a hirdetési bevételeink, elmaradtak az eladások (gyakorlatilag árushelyek sem voltak igazán) és egyetlen rendezvényünket sem tarthattuk meg, se kis kóstolót, se nagy borfesztivált. A Pécsi Borozó sosem volt üzlet, nem volt olyan vállalkozás, ami eltartja a munkatársait, itt mindenki önkéntesként tette a dolgát, a bevételünk a működtetés költségeit fedezte, ha épp fedezte. Most jutottunk el oda, hogy nem látom azt, a jövő hozna-e pozitív változást, törpekiadóként további kockázatot meg nem merek, nem tudok vállalni.

Egy nagyszerű csapat van a lap mögött, az eltelt közel tizenhárom év alatt hatvannál is több munkatárs vett részt a rendszeres lapkészítésben, nagyjából ugyanennyi alkalmi munkatárs, elsősorban irodalmár jelent meg ezeken a hasábokon, nagyszerű olvasói közösségnek készült a magazin, nagyon sok visszajelzést, ajánlást, inspirációt kaptunk.

Talán a tizenhárom év alatt a szakmai közeg is elfogadta a Pécsi Borozót olyannak, amilyennek mi szerettük volna. Borászok és vendéglősök, pékek és sörfőzők, séfek és baristák, nem csak bor, de a bor köré minden egyéb, irodalom és helyi termék, vizuális élmények és asztali örömök. Pécsről indult, javarészt most is itt készül, de már bőven országos, sőt még inkább közép-európai.

A Pécsi Borozó nekünk a tartalomról szólt, fogyasztói magazinként közérthetően és hitelesen beszélni borról, gasztronómiáról, értékekről, alapvetően ez vezérelt bennünket. Az kiderült ennyi idő alatt, hogy nem a pénzügyi zsenialitásunk miatt éltük meg ezt az 50 lapszámot, hanem mert mindig akadtak, akik megbíztak bennünk. Hatalmas köszönet illeti mindazokat, akik az eltelt évek alatt támogattak bennünket, hirdetéssel, vásárlással, előfizetéssel. Természetesen igyekszünk mindenkit kárpótolni minden elmaradásunkért.

Egy korszakot zárunk a szeptember derekén érkező ötvenedik lapszámmal, a Pécsi Borozó nyomtatott korszakát. A nyomdából érkező, friss magazinnak egyedi illata van, semmi máshoz nem fogható. Ez biztosan hiányozni fog. De egy kis optimista fordulatot hadd csempésszek a nem túl vidám szövegbe. A csapat a virtuális térbe helyezi át bázisát és a pecsiborozo.hu oldal megy tovább, igyekszünk átmenteni minél több értéket, tartalmat, vannak új ötleteink és terveink, hogyan tudunk más formátumban, de továbbra is jelen lenni.

Bízom benne, hogy megértitek a döntésünket. És abban is, hogy online folytathatjuk együtt tovább!

Győrffy Zoltán
főszerkesztő