A villányi Csillagvölgy Pincészet pár éve olyasvalamibe vágta a fejszéjét, amire Villányból számítottunk talán a legkevésbé: könnyű, reduktív, ugyanakkor technológiailag makulátlan fehérborokkal és rozékkal betörni a piacra. Nos, a pincészet eddigi négy éve alatt természetesen a könnyebb vörösök is bekerültek a képbe, azonban az alapkoncepció igencsak sikeresnek bizonyult. Gere Attilát és szerepvállalását emitt már ismertük, most a másik fontos szereplőt, Schubert Vilmos ügyvezető-tulajdonost faggattuk.

Ha Vylyan, akkor pinot noir. Meg hát néha Macska oportó, vagy cabernet franc, Montenuovo, no meg néha éppen Duennium, de nekem mindenekelőtt pinot noir. Egy pár évvel ezelőtti, hosszú kisharsányi estén azt a bizonyos 1998-ast is megkóstoltuk. Hogy miért éppen az lett a fordulópont a Vylyan és a pinot noir kapcsolatában, erről beszélgettem Debreczeni Mónika birtokigazgatóval.

Már jó idő eltelt a Bodri birtokon megrendezett Révész koncert óta, és én még mindig keresem a szavakat. Bizonyára mással is előfordult már nemegyszer, hogy valami olyan behatás érte, amit egyszerűen képtelen volt teljes mértékben elmondani, mintha a kimondott szavak és mondatok, csak egy csúf, lebutított változatát adnák át az élménynek, a megélt eseményeknek. Így vagyok most ezzel én is. Még így napok távlatból is kevésnek érzem a szavakat, hogy összefoglaljam az este kvintesszenciáját.

Ahogy beszeptemberedett, újra megkezdődtek a rendszeres keddi kóstolók is, legalább kéthetente kóstoljuk az újdonságokat. Sok bor érkezik be, részben szerkesztőségünkhöz, de a java a Pannon Borbolthoz és a Kalamárishoz beküldött, mostanság piacosított tétel. A keddi kóstolókon a termelők, termőhelyek ismeretlenek, ahogy a borok árát sem tudjuk, amikor pontot adunk nekik. Most kilenc tétel jutott át a nyolcvanpontos rostán.