Az év közeledtével számos hírportálon belefuthatunk év-összegző híradásokba, képsorokba; utóbbiakat különösen szeretem. Talán hasonló magatartás jellemző egy hosszú utazás végére érő emberre is: elkezdi rakosgatni, szortírozni, listázni az emlékeit. Úgy döntöttem, hogy az utolsó képeslapban valóban a képeké lesz a főszerep, meg egy-egy narráló mondaté… 

A decemberi, évzáró borszakkörrel az volt a koncepciónk, hogy mutassunk meg a törzsközönségnek különféle típusú buborékosokat, érdekelt nagyon, hogyan mutatnak ezek a tételek egymás mellett. Ritkán kóstolunk ennyi pezsgőt, de az évvégi ünnepléshez ezek után begyűjtöttük a legmegbízhatóbbakat. A nyolcból egy esett ki a rostán, egy éppen, hogy befért és hatot bármikor szívesen visszakóstolunk. Ezt jó sornak hívhatjuk, nemde?

Megszokhattuk, hogy a Szekszárdi BorEgyetem karácsony környékén mindig valami különlegessel rukkol elő. Tavaly a Gastro Artist Pécsi Férfi Főzőegylete volt a meghívott vendég, akik a közelgő ünnepre készülve igazi ínyencségekkel, hozzájuk hangolt borokkal és egy kis múltbatekintéssel szolgáltak. Idén még különlegesebb élményben lehetett részük a vendégeknek, a koktélok kerültek a főszerepbe. Bár a borhoz ezúttal lazább szálakon fűződött a kapcsolat - egy-két boralapú italtól eltekintve -, biztosan állíthatom, hogy nem bánta meg, aki a szerda estét erre szánta. 

Téved, aki azt gondolja, hogy egy ország gasztronómiájáról a csillogó, turistacsalogató utcák és éttermek mesélnek. Becsapva él, aki azt reméli, hogy a nagynevű séfek leányvállalatai adnak megbízható információt arról, hogy mit is gondoljunk egy ország ételeiről. Két biztos pont van: Az otthonok, örökített tűzhely-melege és a bejáratott kifőzdék tradicionális kínálata. A jpán otthonok hagyományosan zártak és szinte megközelíthetetlenek, nemcsak a külföldiek számára, de lássuk, mit eszik az utca embere errefelé!

Új fejezetéhez érkezett Szekszárdon a Bormúzeum története: borszakkörökkel áll a borkedvelők szolgálatába. Tematikus kóstolóival (amelyeket kolléganőnk, Kovács-Szabó Bernadett és a Bormúzeum motorja, Hefner Gábor szerveznek) jobbára a fiatalabb korosztályt célozza meg. Azokat, akik érdeklődnek a borok iránt, akik szeretik tudni, hogy mi van a poharukban, valamint mélyebb ismereteket szeretnének az egyes fajtákról. Nem titkolt cél az ismeretnyújtás, így a szakkörök középpontjában tulajdonképpen ez áll. Havi rendszerességgel egy-egy fajtát vesznek górcső alá, a kóstolt tételek során a hangsúly a szekszárdi borokra helyeződik, de a határon túlról is bele-bele csempésznek a borsorba.  

Kicsit német, kicsit magyar, kicsit kaposvári, kicsit villányi, ki ő? Így szólna a találós kérdés – nos, Marcus Bankertről van szó, aki 1996-ban települt Kaposvárra Hannoverből, és Hegyszentmártonban van szőleje, nem is kevés, 10 hektár. 2010-ből már ismertük egy gyönyörű zöldveltelinijét, most az új 2009-es Merlot Reserved-jével szinte követeli magának ismét a figyelmet; az eredetileg hobbinak induló borkészítés úgy tűnik, mára kezdi teljesen kiforrni magát.

Új helyszínen, a Zierfandler borozóban gyűlt össze a keddi kóstoló csapata, hogy a Pannon Borbolt által összegyűjtött, újonnan piacra szánt borokat végigkóstolja. A néhány hónapja nyílt Hunyadi úti borbár a pécsi cirfandli legfőbb lelőhelye, nem igazán van ennyi cirfandli egy helyen sehol másutt. A végén mi is kóstoltunk egy igazán jót, de előtte is akadt vagy 12 másik bor, amelyik megugrotta 80 pontos lécet. Talán csak a merlot-k nem érezték jól magukat, nem böktünk rá egyikre sem. Ellenben a kékfrankosokra érdemes kattintani.