Ha a tengerpartra és a napsütésre gondolok, akkor az Isztria jut eszembe. Az utóbbi évek nyaralásait, az esküvőm utáni napokat is itt töltöttük. Fenyő alatt délután aludni, naplementét nézni a kempingben, horvát szóra olaszul válaszolni, reggel a halászoktól halat venni, főzni és mellé remek helyi borokat inni. Nyárvégén fügét csenni. Megnyugodni. Ezt jelenti talán néhány mondatban leginkább az Isztria nekem. Ismerős hely, szinte ismerjük is egymást, még ha nem is egy nyelvet beszélünk.
Bár 2022. áprilisa van, ez a borverseny nekem tulajdonképp egy 2021. júniusi nyaralással kezdődött, aminek a végét egy nappal megtoldottunk, mikor kiderült, hogy Porečben a Vinistra nagykóstolója ottlétünk hétvégéjén van. Így történhetett, hogy idén januárban meghívót kaptam zsűrizni a versenyen. Az elmúlt években a malvazija istarska és az isztriai borok is nagy kedvencemmé váltak, néhány pincészetben jártunk is, így nagy örömmel utaztunk Porečbe. Zolival ellentétben mi már vasárnap megérkeztünk a Hotel Parentiumba, és elkészítettük a magunk giccses naplementés tengerüdvözlős képeit, majd némi wellness és vacsora után nyugovóra tértünk a hétfői túránk előtt.
Hétfőn osztrák, amerikai, lengyel, magyar kis csapatunk Motovun városa felé vette az irányt. Az erődváros az Isztria egyik jelképe, 3500 éve is volt már település a dombon, amelyet nagyon sokan keresnek fel szépsége és szarvasgombás ételei miatt. Mert itt minden szarvasgombával készül: a rizottó, a tészta, a steak, de még a desszert is. Bár Motovun hepehupás utcácskáin remek dolog sétálgatni, mi most a várkapu után szinte azonnal megálltunk ott, ahol a falak kinyílnak és elképesztő kilátást nyújtanak a környező dombokra és a Bataj völgyre. Itt van a Konoba Fakin, amely a Fakin család vendéglője/fogadója.
A Fakin család 300 éve lakik a Motovun melletti Brkač településén, és mindig abból éltek, amit megtermeltek. A szőlőt eladták, némi bor persze készült maguknak és ismerősöknek, de 2010-től kezdett el Marko Fakin a borral foglalkozni. A siker hamar érkezett, hiszen az első bor a legjobb fiatal teran díjat kapta a Vinistra borversenyen. Ezután Marko elkezdte építeni a borászatot, nőtt a területek száma, kísérletezett a borokkal, amelyek sorban hozták a díjakat, családneve pedig angolul egy karakteres szlogent biztosít a borászatnak (Fakin good wines). A még mindig csak 33 éves borász szerint el kellett kövesse azokat a hibákat, amiket elkövetett, hogy megtalálhassa a legjobb, leginkább hozzáillő borstílust. A stílus pedig folyamatosan csiszolódik, és eközben a tervei is nagyok: apránként megvásárolt egy dűlőt Brkač mellett, amelyben nagy potenciált lát („megvettem a hegyet”), és új borászatot is tervez építeni, így költözni is fog. 150 év után először költözik majd a család. Úgy 300 métert.
Fakinék vendéglője/fogadója Motovunban nyáron szinte mindig tele van, de most áprilisban is biciklis csapatok, és turisták keresték fel a helyet, így csúcsszezonban mindenképp foglaljunk asztalt, ha mennénk. És menjünk, mert a konyha remek! A felhős idő ellenére mi is kint ültünk, mert nem tudtunk ellenállni a kilátásnak, de a kóstolóval egybekötött ebéd végére csapatunk bekívánkozott az étterem belterébe, ami idén újult meg. A polcokon a pincészet összes tétele fellelhető, az ételek mellé szinte minden meg is kóstolható.
Marko minden bort megmutatott nekünk, üdvözlőnek egy általa csak isztriai stílusú prosecconak mondott tankpezsgővel kezdtünk, ami chardonnay és malvazija házasítása, innen a ChaMal név is. Erős felütés volt, mert egy szikár, elég száraz, de nagyon sok apró, finom buborékkal támogatott, kellően tartalmas pezsgőről van szó, amiben a jázmin tea, a fehér grapefruit, pici só, és némi tonikos aromatika segítette a felfrissülésünk és a megérkezésünk (89 pont).
A helyi sajtok és sonkák mellé a friss 2021-es és a 2020-as malvazija érkezett. Utóbbi már októberben elfogyott, előbbi 2 hete lett palackozva. Kell is még pici idő neki, Marko szerint augusztustól lesz a legjobb, de a piac szinte felszippantja. Nem véletlen, az utóbbi években 96, 91 és 94 pontot hozott ez a bor a Decanter nemzetközi borversenyéről. Magyarországon a 2020-as még elérhető, érdemes belőle betárazni annak, aki teheti: nagyon szép komplexitású bor, amelyben minden megtalálható, ami miatt a friss malvazijákat szeretni lehet: zöldalma, citrus, akácvirág, sósság, a savak játéka. Remek bor (91 pont).
Ahogy Zoli is emlegette megkezdődött a vadspárga szezon, így három étel között is lehetett választani főételként: fekete szarvasgombás rizottó, fekete szarvasgomás tészta, vagy vadspárgás tagliatelle. A szarvasgombás rizottó mellé eszményi párosítás volt a La Prima malvazija 2019. A La Prima a legidősebb malvazija ültetvényről készült narancsbor, ami 7 napig ázott héjon hidegen, majd a 30-50 napos erjedés után 1 évet töltött akáchordóban. A korty nagyon selymes, hosszú, kitölti az egész szájat, őszibarackos, narancsos, akácos, sok umami jellegű ízjeggyel, amik remekül passzoltak a rizottó mellé. A savak ebben a borban alacsonyabbak, a tannin picit magasabb, kimondottan étel mellé érdemes fogyasztani (92 pont). Kóstolva mindenki csak elégedetten hümmögött.
Bár kétségtelenül a szarvasgombás ételek viszik a prímet a környéken, ha Fakinéknál valaki steaket enne, akkor mindenképp teranszósszal kérje: a bort 5-6 órán keresztül redukálják és később mézet adnak hozzá, hogy kiegyensúlyozza a teran savasságát. Mert a teran-ban bizony vannak savak, amit a 2020-as bizonyít, amiből a szósz is készül: egy zabolátlan fiatal bor, tele megggyel, berkenyével, jóstával, nagyon friss gyümölcsökkel, macchiás jegyekkel. A tannin szinte harap, ahogy a savak is (88 pont). A steak mellé viszont inkább az Il Primo Terant érdemes fogyasztani, ami fiatal társával ellentétben kicsit kerekebb, harmonikusabb, de ugyanúgy megtalálhatóak benne a teran ízjegyei (91 pont).
Csapatunk kissé fázva, és eltelve ment be az étterembe, de nem számított arra, hogy a fiatal új séf desszertje mindannyiunkat levesz a lábáról: a szarvasgombás fehércsokis lágysajttal töltött ravioli, mézes mártásban, aszalt fügével és mandula morzsával mindenki számára nagy élményt jelentett. Újraértelmezett isztriai desszert, amelyhez az édes sárgamuskotály kedves kísérőként szolgált, és könnyedségével jól egyensúlyozta ki a desszert magas cukortartalmát és sokízűségét.
Ekkor már egy órás késésben jártunk, és egyre többször került emlegetésre Nikola Benvenuti, a Vinistra szervezet elnöke, aki már várt minket Kaldirban. Marko mondta, hogy eddig jóban voltak, lehet Nikola kissé megorrol most rá, de azért egy bort még szeretett volna megmutatni. A Michel nevű bor szintén egy teran, amit Marko a fia után nevezett el. Markonak célja, hogy a lehető legjobb terant készítse el, ezért telepít majd új ültetvényt, ezért kísérletezik vele, ezért írta a teranból a borászati szakdolgozatát is.
A 2018-as évjáratban a Bora nevű szél 3 hétig nagyon erősen fújt, ezért egyes teran szemek a tőkén nagyon megszáradtak. Ezeket 40 ember gyűjtötte össze, mintha aszúztak volna, majd Marko 50 napig erjesztette együtt a bort a bogyókkal. Ezután amforába tette, mert a célja az volt, hogy minél szárazabb érzete legyen a bornak, amelyben 7,5 gramm sav mellett 16% alkohol és 10 gramm maradékcukor is van. A kortyban ebből semmit nem érezni, ami nagyon sűrű, szinte eszenciális, mégis elegáns, a szerkezet izgalmas és képes megtartani a bort, a tannin szépen integrálódott. Étcsokoládé, feketeszeder és bőrős ízjegyek, konyakmeggy, pici sósság, kevés gyógynövényesség. A lecsengés talán picit hamar múlik el, de ezt leszámítva különleges bor (93 pont).
Végül másfél óra késéssel, és szép élményekkel köszöntünk el Markotól, hogy utunkat az 5 kilométerre fekvő Kaldir felé, a Benvenuti pincészethez folytassuk. De erről majd egy másik cikkben.
(Hamarosan folytatjuk)