Egy hónapja került poharunkba rengeteg malvázia Motovunban. Szürcsöltük, csócsáltuk, kiköptük, hümmögtünk, megírtuk, íme!
Beugrottunk Gianfranco Kozlovichoz egy percre, aztán persze több óra lett belőle, séta a pincében, ücsörgés a teraszon, sőt, még néhány idősebb évjáratú palackból is kipattant a dugó, ami már mindenképpen írásra serkentett…
Bár ezzel a mondattal sok mindent elárulok, közel két évtizede járok rendszeresen az Isztriára, elsősorban borügyben. Megunhatatlan és minden évben meglepetés. Ahogy Jenei kolléga írta tegnap, hihetetlen jó érzés visszatérni, ismerős dombok, ismerős házak, ismerős arcok között lenni. És ugyanúgy mindig rátalálok valami ismeretlenre, valami szokatlanra, valami változásra. Nekem az idei év a refoškról, a terroir-malvazijákról és egy mesterről szólt.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
