Vannak borok, amiket a hétköznapokra vásárolunk meg. Kenszei kolléga nemrégiben az eszéki Metro áruházban bóklászott, hol másutt, mint a borospolcok között és ráakadt erre a borra. Jó áron, egy literes kiszerelésben, malvazija istarska, kosárba került, onnan a hűtőbe, végül a poharunkba.
A borszakkör zárásaként arra jutottunk, hogy a nyaralást készítsük elő, vagy helyettesítsük egy kis adriai kóstolóval. Nyolc fehérbort gyűjtöttünk össze, nem volt egyszerű, de végül összejött nyolc fehér fajta, öt délről, három északról, még halat is sütöttek nekünk a Pezsgőház konyháján, jöhet a beszámoló.
Már legalább hét éve, hogy az első blogbejegyzést megírtam egy Matošević-borról. Az is az Alba volt, most is arra készülök, hogy este bontunk egyet borszakkörön. Mivel az egykori bejegyzés egy másik oldalra került még fel, itt az ideje visszaemlékezni, milyen is volt akkor. És persze hogy látom a most aktuális bort.