Ha a tengerpartra és a napsütésre gondolok, akkor az Isztria jut eszembe. Az utóbbi évek nyaralásait, az esküvőm utáni napokat is itt töltöttük. Fenyő alatt délután aludni, naplementét nézni a kempingben, horvát szóra olaszul válaszolni, reggel a halászoktól halat venni, főzni és mellé remek helyi borokat inni. Nyárvégén fügét csenni. Megnyugodni. Ezt jelenti talán néhány mondatban leginkább az Isztria nekem. Ismerős hely, szinte ismerjük is egymást, még ha nem is egy nyelvet beszélünk.
A múlt hét elég húzós volt, minden estére jutott valami, kóstolás, borsuli, borbemutató, pár hónapja nem is volt ennyire sűrű egyetlen hét, a napi meló és a családi dolgok mellett nem volt egyszerű, de ezen a következőn kipihenni, no meg megírni szándékozom. Már amit érdemes. Az első két napból a már korábban megismerteken és megénekelteken túl három bor érdemelte ki a bemutatást.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
