A nemrégiben lezajlott Zagreb Vino.Com egyik workshopjára, mesterkurzusára csak véletlenül ültem be. Épp elegem lett a nagy tömegből és gondoltam, eljött az ideje egy kis pihenésnek, amikor szlovén kollégák heves integetésére lettem figyelmes. A malvazija mesterkurzus, nem jössz? De, hát persze. De nem bántam meg, mert tényleg tanultam belőle. A fajtát eddig is kedveltem, a kurzus újdonságait meg elraktároztam. Tizenöt malvazija, 1997-2011 évjáratok.

Idén április végén második alkalommal képviselhettük a Pécsi Borozót a zágrábi Wine Gourmet fesztiválon. Tavaly sem hagyott sok kívánni valót maga után a felhozatal és a rendezvény lebonyolítása sem, de ebben az évben egy jó nagy lapáttal még erre is rá tudtak tenni a szervezők. A borok tekintetében nagyon mélyre kell leásnom az emlékeimben, hogy igazán komoly negatív élményt tudjak felidézni, a gourmet vonalon pedig igazi Kánaán várta a látogatókat. Tizenkét olívaolajat kóstoltató stand, kulenek, sonkák, tőkehalkrémek, szarvasgombás ínyencségek, édességek, sajtok, a nyitástól kezdve pedig minden páros órában az ország leghíresebb séfjei készítettek el három fogást, a folyamatot bárki nyomon követhette és persze meg is kóstolhatta a végeredményt. A fő csapásirányunk természetesen a bor mentén haladt, 130 boros kiállító várta a kóstolókat, meg persze rengeteg workshop és mesterkurzus, ez utóbbiakra idő hiányában esélyünk sem volt eljutni. 

Megkésett beszámoló ez, de valahogy mindig elsodortak az események, meg nehéz is úgy írni jóízűen borokról, hogy egy esemény igencsak felemásra sikeredett. Kiváló borokat kóstolhattunk, bár nem túl jó kóstolási körülmények között, ráadásul az ígért felhozatal töredéke jelent csak meg. Teljes körű beszámolóra most ne is számítson senki, írtak róla már mások itt, itt és itt is, ráadásul ez utóbbi társasággal együtt kóstoltunk, lehetséges némi hangulatbani átfedés. Én csak azokat említem meg itt, akiknél valami különlegeset kóstoltam.