A Vinistra az egyik kedvenc borversenyem. Lassú, de minden ízében megszervezett tempója és menetrendje, a precíz kivitelezés és a jól összerakott délutáni bortúrák, a mindig kicsit változó nemzetközi zsűri évente inspiráló élmény.

Számtalanszor leírtam már, Isztria az egyik legdinamikusabban fejlődő kelet-közép-európai borvidék, ami részben annak is köszönhető, hogy már szinte nyugati borvidék, szlovén, osztrák és olasz turisták töltik nem csak nyaranta de évközben is, a hotelünk például szinte tele volt április elején, hétköznapokon.

A jó földrajzi helyzet és turisztikai előnyök (példaként elég egyet mondani: tengerpart) mellet azonban itt több évtizede szisztematikusan fejlesztik az idegenforgalmat és a hozzá kapcsolódó szektorokat, így a borászatot is. A malvazija olcsó fröccsborból három évtized alatt eljutott oda, hogy 8-10 euró alatt nem igazán lehet palackos változatot venni belőle, jön fel a teran és a refošk, egyre több a buborék a pezsgőkben, miközben a borszőlő kilónkénti felvásárlási ára bőven egy euró, de inkább másfél euró körül van.

A malvazija szó szerint hiánycikk, issza a hazai borissza, issza a külföldi turista. És nem érdemtelenül, mert a bor is nagyot alakult és ma a könnyed gyümölcsöstől a narancsborig, minden stílusban és árnyalatban jelen van a piacon.

És ezen a versenyen nagyon sokat tanultam a helyi fajtákról, mégpedig a zsűrielnökömnek köszönhetően. Általában minden nap más-más bizottságba kerül az ember, így volt idén is, de én mindig követtem a bizottság elnökét. Miljenko Bošnjak régi motoros, nagy múlttal rendelkezik az Isztrián, a szövetkezeti időktől a mostani változó világig, ahol még aktív és a szavára hallgatnak a helyi fiatalok is.  Két évtized és vagy féltucat Vinistra után azt is mondhatnám, kóstoltam már több száz malvaziját és terant, ismerem a fajtajegyeket, de idén apróságok, finomságok is rögzültek, miértek, okok és okozatok. És például a refošk-sorozatunk kifejezetten remek volt, meglepően izgalmas vörösborokat kóstolhattunk.

Idén két délutáni túrát vállaltam be. Az első napon egy megújuló pincészetbe buszoztunk el, Pazin mellé. Az Anđelini család 14 hektáron gazdálkodik, szürke és fehér talajon, plusz ők rendelkeznek a legmagasabban fekvő isztrai szőlőültetvénnyel, amit 474 méter magasan találunk. Éves szinten 15.000 palackot készítenek. Egy szépen felújított 100 éves pincében kóstoltuk végig a tételeket. 

Ami nekem tetszett - Anđelini

Pazinska Malvazija 2021

A malvazija régen itt ezen a néven futott, szocialista márkanév volt, ma próbálják visszahozni a köztudatba. A bort ugyan nemrég palackozták, de kifejezetten érett, szép test, szép gyümölcs, elsősorban zöldalma, őszibarack, pici fűszeresség. 3-4 hónapig volt finomseprő, inoxban összesen 1 évet töltött. 88 pont. 8 euró.

Filomena Malvazija 2018 

Ehhez a borhoz egy héttel későbbi szüretet dolgoznak fel, majd akáchordókban érlelik 8 hónapon át. Kis része kóracélban érik, majd a kettőt házasítják. Illatában akácmézes, fűszeres. Kortyban még van benne gyümölcs, fanyarság, vaj és pici fa. Tartalmas, selymes, kedves. 90 pont. 20 euró.

Domenico 2019

A ház nagy vöröse 35 százalékban merlot, 50 szézalékban cabernet sauvignon és a maradék syrah. A bor 14 hónapot töltött barrique hordókban, ezek egyharmada új volt.  Gyümölcsös, fűszeres, szép arányok, kis fanyarság, jó savak, fűszerek,  hűvösebb karakter. Ugyanakkor van bársonyosság, jó lendület, érési potenciál. 90 pont. 25 euró.

És egy plusz pont a mézes-boros játékért. A család ugyanis borok mellett mézben is otthon van, játszottunk is egyet a mézharmat és a helyi sajt, a helyi szalámi és a borok összehangolásával. De persze a többi mézet is végignyaltuk, szigoróan szakmailag, a borokat követően.

A másik túrám a Cattunar pincészetbe vezetett. A családi pincészet 1985-ben indult, az első palackozott tételeket 1993-ban hozták forgalomba. Jelenleg 40 hektár termőterületük van, ötven körüli van összesen, folyamatban vannak telepítések. A terület 70%-án malvazija istarska terem, 15%-on teran, míg a maradékon osztoznak a további fajták.

Franco Cattunar 2010-ben kezdett el kísérletezni a terroir-malvazijékkal, azóta készülnek  mind a négy termőtalaj-típusról különálló malvazija borok. A fehér, szürke, vörös és fekete föld borairól majd egy különálló cikk készül, arra még várni kell, de a többi borról hamarosan. 2005 épült fel az új borászat, 2018-ban butikhotel is, ahol 11 méretes szobát találunk. Az éves kapacitásuk 600 ezer liter, de jelenleg 250.000 liter készül évente.

Ami nekem tetszett - Cattunar

Malvazija Istarska Terroir 2022

Ez a négy területről házasított friss malvazija. Üde illatok, mezei virágok, vágott fű, csalán, bodza, akác, menta. Zöldalma és ropogós barack. Jó test, könnyedség, jó savak. 90 pont. 11 euró.

Collina Malvazija Istarska 2017

Ez a válogatás 8 nap hideg macerációt követően 6 hónap sur lie játékot kapott, összesen 2 évet töltött ászokhordóban. Illata érett, aszalványokkal, krémes, vajas. Eperdzsem. Szépen strukturált. Elegáns, az édes fűszereket finoman adagolja. Hosszú, tartalmas. 93 pont. 27 euró.

Nono Malvazija Istarska 2015

Fülledtebb, sonkásabb, húzósabb, krémes, érlelt, fanyar gyümölcs. Maceráció időtartama 8 hónap. Nem is hazudik, van benne tanninérzet szépen. 3 évet volt akácban és tölgyben. Az alkoholérzet a végére előbukkan. 92 pont. 35 euró.

Capi Teran 2017

A fürtök felét szárították. A tétel felét barrique hordókban érlelték, a másik felét ászokban. Édes szeder és meggy, vaníliás sütemény. Nagyszerű szerkezet, jó savak, friss és érett gyümölcs, finom tannin, meg bőven érhet, nagy potenciál. 92 pont. 27 euró.

Muškat Ruža 1992

A rózsamuskotály helyi muskotályvariáció. Apince archívum részében kérdeztem meg Francót, hogy innen is kóstolhatunk? Erre a sor végén pár percre eltűnt, majd visszatért a pince legrégebbi tételével, a 92-es rózsamuskotállyal. Itt lassú tempóra vettük az amúgy sem sietős kóstolót. Aszalványok. Füge. Vörös áfonya. Mazsola. Krémes. Vannak savak. Érett, de szép. Csodálatos élmény. 94 pont.

A pincészetben készül egy remek 8 évig érlelt grappa is, ha valaki arra jár, nem érdemes kihagyni. Innen keletre tekintve rálátni a hegyekre, a nyugati oldalon a tengerre, már tervezem, hogy visszatérek és a teraszon lógatom a lábamat, miközben a kedvenc terroir-malvazijámat kortyolgatom…