Néha irigykedem Ercsey kolléga lazaságára, ahogy akár itt, akár saját fb-oldalán publikált évösszesítőiben csak úgy repked országok és borvidékek között, felett, majd persze kóstol és igencsak kultúrturistáskodik. Talán az az évtized közöttünk is teszi, hogy az én listám kisebb rádiuszon belül mozog, a covid óta tudatosabb a lelassulás és belefelé nyitás, a kevesebb utazás és a fókuszáltabb figyelem. Néha sikerül is.

Bár ezzel a mondattal sok mindent elárulok, közel két évtizede járok rendszeresen az Isztriára, elsősorban borügyben. Megunhatatlan és minden évben meglepetés. Ahogy Jenei kolléga írta tegnap, hihetetlen jó érzés visszatérni, ismerős dombok, ismerős házak, ismerős arcok között lenni. És ugyanúgy mindig rátalálok valami ismeretlenre, valami szokatlanra, valami változásra. Nekem az idei év a refoškról, a terroir-malvazijákról és egy mesterről szólt.

A 2023-as Vinistra borverseny egyik estéjén Győrffy Zolival hasonló köröket és gondolatokat járt be a beszélgetésünk, mint amiket Ercsey kolléga leírt az itt olvasható cikkében. Másnap a poreči Zelena Resort hoteljei közt és tengerpartján futva fejemben az előző napi beszélgetés témáit pörgettem, mikor megjelent előttem Poreč, majd a versenynek helyet adó szálloda fenyőligete. Bármennyire is ismerős volt, csak arra tudtam gondolni: jó, hogy ezt újra láthatom.