Az év nem csak sikerekből és jó élményekből áll, ezt tudjuk. Az ismerőseim sokszor az alapján ítélnek meg, ami a közösségi felületeken látszik, legyen az saját vagy másoké, de persze ott mindig az utazást, a borokat, az ételeket látják, sosem a lekésett csatlakozásokat, a hosszú és magányos autózásokat, az átdolgozott, azaz leginkább írással töltött éjszakákat. A szervezés unalmas, de aprólékos pillanatait, a számlák és egyéb iratok labirintusában töltött órákat, a meg nem írt cikkek miatti folyamatos lelkiismeretfurdalást. És még van ehhez hasonló, de ez persze mindegyikünkkel így van, mindenki másképp, de mindenki küzd a sikereivel és kudarcaival is.

Akkor jöjjön az én toptízes borélményem, szigorúan időrendben, de nem feltétlen egy-egy borhoz kötném ezeket. Borleírásból ezek szerint kevesebb lesz, bár azt állítólag ma már úgysem olvas senki, csak instafotókat és tiktokvideókat érdemes készíteni…

1. Olaszrizling szerintünk

Februárban először jutottam el az Olaszrizling szerintünk rendezvényre, Jásdiék meghívásának eleget téve a szombati közönségnapon tudtam részt venni. Azon a hétvégén volt az egyik legnagyobb szélvihar az országban, Tihanynál szó szerint húsz méterre az autóm előtt dőlt egy fa az úttestre, a szél majdnem engem is elfújt, míg letuszkoltam az útról.

De túléltem, az autós vészhelyzeteket legalább gyakorolhattam, viszont jó volt beszélgetni a termelőkkel, végigkóstolni a borsort, s mellette kicsit beharangozni, hogy érdemes volna nagyobbat lépni a fajta nemzetközi láthatósága érdekében.

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/megerettunk-az-olaszrizlingre

2. Vinart Grand Tasting

Sasa Spiranec és az általa vezetett Vinart-csapat évek óta szervezi már a legszakmaibb zágrábi borfesztivált, a Vinart Grand Tastinget. Inkább az ismeretlenebb pincészeteket igyekeztem végigkóstolni, nehéz betartani, mindig akadnak régi ismerősök és újrakóstolandó tételek, de például a Vis szigetén tevékenykedő Vislander pincészet nagyon meglepett két remek brut pezsgőjével.

Idén a kétnapos fesztiválon túl a tanulmányútra is a külföldi médiacsapattal tarthattam, bejárva Dalmácia legizgalmasabb dűlőit.

A fesztiválon egyébként 2017-ben jártam először, ide arról linkelek be olvasnivalót, szégyenszemre a dűlős beszámoló még a fiókban hever, amint azt fentebb is írtam, vannak elmaradások. Ez azonban egy nagyobb lélegzetvételű anyagnak készül, jövő év első felében ki is hozzuk, még a horvát nyaralási szezon előtt, legyen idő bejelölni, mit és hol kóstoljatok a dalmát nyárban.

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/pont-a-negyedet

3. Hosszúhetény

A hosszúhetényi borverseny a helyi borversenyek közül olyan, amire, ha tudok, mindig szívesen megyek. lendületes, jól szervezett, szakmaiságban és tételszámban is fejlődő, ugyanakkor a borvidéki báját még megőrizte, van benne őszinteség, jó beszélgetni a helyiekkel.

Egy kicsit már hazamegyek oda, legalábbis én így számolok vele, bízom benne, hogy ők is befogadtak.

Most, hogy Szabó Zoli már kiszállt a helyi borászkodásból, eggyel kevesebb Szabó küzd meg Schunk Jóskával az elsőségért, de akár Andor, akár Gábor a Szabók közül azért minden évben hoznak igazi meglepetéseket. Andornál idén andorszőlőből kóstoltunk pár variációt, van fantázia abban az új szőlőfajtában, remélem, lesznek termelők, akik telepítenek is belőle.

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/hosszuheteny-egyre-no-a-tet

4. Vinistra

Isztria a szívem egyik csücske úgy 2005 óta, amikor Wéber Tamás barátommal alaposan beutaztuk a félszigetet, született is róla egy tekintélyesebbnek mondható beszámoló az akkori magyar Decanter hasábjain, ami első virtuális találkozásom volt Németh Ágival, akivel azóta a Magyar Borszakírók Körének elnökségében is tevékenykedünk, de már tucatnyi szakmai és baráti szálon fonódtak össze dolgaink.

No de vissza Porecsbe, ahol minden év áprilisában zsűrizik az isztriai borokat, no meg a világ minden tájáról ide érkező malváziákat, Caroline Gilby MW elnöksége alatt már jó pár éve. Ha jól számolom, negyedszer kaptam meghívást a nemzetközi zsűribe, ami megtiszteltetés egy malvazija és teran (no meg refosk) rajongónak.

A hivatalos zsűrizés mellett a napi szakmai utak is érdekesek, minden nap kvázi sorsolják, ki melyik kisbuszba szállhat, vakbortúra, csak a helyszínen derül ki, melyik pincészetbe vagy pincészetekbe visznek épp aznap. Nekem idén a legnagyobb élmény a Cattunar-kóstoló volt, a terroir-malvaziják igazán izgalmasak, még őrzök otthon egy négyes szériát, de azért az a 92-es rózsamuskotály sem volt kutyaütő a borsor végén…

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/minden-evben-meglepetes

5. Portugieser du Monde

Kilencedszer vettem részt a portugieser-világbajnokságon, de már egyre kevésbé szervezőként, persze ami tapasztalat összegyűlt 2013 óta, azt beleadom, amíg csak kérnek belőle.  Még mindig hiszek benne, hogy van létjogosultsága, egy kicsit át kellene formálni és új lendületet vinni bele, több energiát a külföldi nevezésekre és pincészetekre. De hiszek benne, hogy a tizedik is meglesz és nagyszerű lesz. Ha ezekre lenne szponzoráció, akár magyar állami bormarketig pénzekből is, jó hírünk a nagyvilágban, de legalább Közép-Európában biztos javulna.

Amit mi anno Pécsi Borozóként, vagy a Villányi borvidék egykor és ma is beletesz, kilenc év alatt például több mint nyolcvan külföldi borszakértő beutaztatása, akik közül sokan első élményüket kapták a magyar borról, szóval az nem kis érték. És ebben a történetben hatalmas szerepe volt dr. Kosárka Józsefnek, a Magyar Borszakírók Köre alapító elnökének, aki a zsűri elnökeként hihetetlen energiákat vitt bele minden évben a megrendezésbe.

Ezért is volt nekem élmény, hogy a Magyar Borszakírók Köre által alapított Dr. Kosárka József Emlékdíjat első alkalommal épp Pécsett, a Portugieser du Monde gáláján adhattuk át az egri Thummerer Pincészetnek. Az év számomra egyik legmeghatóbb pillanata volt.

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/osztrak-foleny-a-kilencedik-portugieser-veben

6. Concours Mondial de Bruxelles

Kezdő CMB-bíráló vagyok, nekem ez volt a második versenyem, de élvezem ezt a pezsgő, nemzetközi, sokszínű és változatos kalandot minden évben. Tavaly Calabria, idén Isztria adott otthont a versenynek, úgyhogy visszatértem Porecsbe és idén is jó kis bizottságban kóstoltam, például indiai, portugál és német kollégákkal.

Amikor Isztriáról írtam, hogy jól ismerem, egy rész eddig biztos kimaradt, az pedig a Brioni-szigetek voltak. Idén oda is eljutottam, ezt a mobiltelefonom bánta, amit jó szívvel és egy hátizsákos lendülettel a delfineknek ajándékoztam. Van ilyen, telefon nélkül viszont igencsak nyugis napok következtek…

2023-ban sok magyar bíráló vehetett részt a versenyen, aminek köszönhetően jókat kalandoztunk a vidéken. Jövőre Mexikóban lesz a verseny, amire már megérkezett a meghívó, karácsonyi előesti ajándék volt, június elején ne keressetek!

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/harom-magyar-arany-a-cmb-merlege

7. GROW du Monde

Olaszrizling másodszor. A közép-európai fajták szívünkcsücske ügyek, ezért is fogtunk össze horvát és szerb kollégákkal az olaszrizling érdekében. Egy olyan fajta, amiről beszélhetünk sokat, eredetéről, lehetőségeiről, múltjáról, de legfőképpen a jövőjéről. mert a GROW azért jött létre, hogy legyen jövője az olaszrizlingnek minden országban, ahol a fajta elhivatott bortermelőkre és érdeklődő borfogyasztókra talál.

Másodszor több értelemben is, hiszen ez volt a második nemzetközi verseny, mondhatni világbajnokság, a horvátok feltették a lécet, de azért nem elérhetetlen magasságba. Jövőre ugyanis Magyarország a soros rendező és jó volna, ha valóban az olaszrizlinghez méltó rendezvényt tudnánk megszervezni a Balaton régióban. Egyelőre csak lassan mennek az előkészületek, de jövő év első negyedévében be kell gyorsulni, mert május vége hiphop itt lesz.

És ha ki kellene emelnem egy bort, vagy borokat, akkor legyen egy pincészet, a cseh Zámecké vinařství Bzenec. Szinte minden boruk platina vagy arany szintet hozott, ami nem kis eredmény. Bakancslistára felkerültek.

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/hol-keszul-a-legjobb-olaszrizling

8. Pannon Borrégió Top25

A másik olyan verseny, amihez alapítása óta elég sok közöm van, de minden bizonnyal ez volt az utolsó. Valahol itt döntöttem el májusban, hogy a boros rendezvények szervezését abbahagyom (az egyetlen kivétel a GROW, az 2024-ben még fenn van a to do listen). Sok éve már, hogy ebbe belefogtunk és a végére kicsit elfogytunk, elfáradtunk. A Portugieser du Monde így a Villányi borvidékhez került, a Pannon Borrégió Top25 meg a mecseknádasdi borbarát egyesülethez.

Én most úgy látom, hogy kell hozzá új ember, új ötlet, hogy egy kicsit megújuljon az amúgy még időtálló konstrukció - ezt 2008-ban kezdtük el és jövőre ér el a tizenötödikhez.

Mecseknádasdon családias a hangulat, de ebben is van potenciál, csak ahhoz át kell formálni, nem feltétlen a verseny részét, sokkal inkább a díjátadót és a közönségprogramokat. Én hálás vagyok a mecseknádasdiaknak, hogy embert és időt nem kímélve dolgoznak most már több éve ezen a rendezvényen és bízom benne, hogy egyedül is sikerrel viszik majd tovább.

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/huszonot-musketas

9. Wine Vision by Open Balkan

A belgrádi borvásár egyik pillanatról a másikra Európa egyik legnagyobbjává nőtte ki magát, 600+ kiállítóval, rengeteg borkereskedővel és borszakíróval a világ minden tájáról, ráadásul egy igen jól szervezett borversennyel megfejelve.

Ez utóbbin vehettem részt két napon át, amerikai, szerb és osztrák bíráló kollégákkal, ez utóbbi Peter Moser volt, a Falstaff boros főszerkesztője, akit én régóta tisztelek, de csak most volt szerencsém személyesen is találkozni, sőt együtt bírálni vele.

Ercsey kollégával meglátogattuk a Jugoszlávia Múzeumot, ettünk remek csevapot és ittunk jó kávét, vettem könyveket és a Szerb Tudományos Akadémia szőlészeti-borászati kiállítását sem hagytuk ki.

A személyes kedvencem a Matalj Zemna Reserva 2020 lett, ami egy 15 százalékban cabernet franc-t is tartalmazó cabernet sauvignon. Intenzív, érett, telt bor, rendkívüli gyümölcsösséggel, hozza mindkét fajta karakterét. Egy igazi különlegesség a cabernet sauvignon legjobb szerbiai régiójából.

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/az-olaszrizlinget-mar-grasac-neven-is-jobban-ismerik

10. Adventi Borszalon

Négy adventi borszalont szerveztem meg, a kezdő ötlettől a tavalyi kiteljesedésig. Jó volt látni, hogy van rá érdeklődés, hogy van nyitottság, hogy ebben a városban akár ezernél is több érdeklődő jön össze egy boros rendezvényre, azok is, akik nem hardcore borosok, azaz meg tudja szólítani azokat is, akikhez el szeretnénk juttatni a bor üzenetét, hogy ilyen hangzatosabb kijelentésekre is ragadtassam magam.

De négy év pont elég volt, és azt láttam, Filákovity Dusánék, azaz a Pannon Borbolt, akik társszervezőként az első óta ott voltak velünk, tovább tudják vinni a hagyományt, remélhetőleg értékvesztés nélkül. És ez idén nagyjából így is történt, mondhatnám, mit csináltam volna másként, de nem teszem, mert ez így is jó, így is kerek volt. Köszönet érte Dusánéknak! Biztos vagyok benne, jövőre még jobb lesz.

Viszont először kóstoltam és beszélgettem szabadon, feszültség és kötelezettségek nélkül, nagyon sok borászat asztalához eljutottam, de még többhöz így sem. Élveztem és már úgy éreztem, túl sok az ember és a felfokozott hangulat az én ízlésemhez. Jövőre is lefoglalták a Vásárcsarnokot, én be is írtam a naptárba, tudom, mit csinálok december elsején!

https://www.pecsiborozo.hu/hirkereso/borunnep-a-csarnokban

És plusz 1: Padlófogás

Az őszinteség alapja volt a Pécsi Borozónak mindig is. Így azt sem tagadhatom le, hogy történetünk során voltunk ugyan nehéz helyzetekben, de az idei év volt a leginkább embert próbáló. Hozzájárult kétségtelen sok olyan döntéshez is, amelyekről fentebb írtam.

Sokat tanultam belőle, másokról, magamról. Egyik sem volt lélekderítő. Magamról leginkább azt, hogy írni talán tudok valamennyire, de az üzlethez távol sem konyítok annyit, mint kellene. A könyvelőnk több hónapos csendes, ám alapos és alapokat rengető ámokfutása tömören fogalmazva taccsra vágta a Pécsi Borozót működtető kis céget. Ezzel elég kellemetlen helyzetbe hozva engem, aki vakon hitt a húszéves munkakapcsolatban és az emberi jóhiszeműségben. Egyszerre vesztettem el a hitem az emberekben, a lehetőségekben, a jövőben, ahogy elvesztettem nagyon sok partnert, üzletfelet, mert anyagilag szinte lehetetlen helyzetbe kerültünk. De nem adtam és nem adom fel, küzdünk és van remény, hogy hamarosan le tudjuk zárni ezt az ügyet és mindenkit kárpótolni tudunk, aki felé elmaradásunk van. Mi április óta, amikor is kipattant az ügy, nem számláztunk gyakorlatilag senkinek, viszont a folyó kötelezettségeinket, ez alatt értsd elsősorban a megjelenéseket, igyekeztünk időre teljesíteni.

De nem szeretném feladni, mert a kihívások nem emészthetnek el, csak erősebbé tehetnek.Nem szeretném azt hinni, hogy egyetlen ember kártékony cselekvéssorozata évtizedek munkáját tönkreteheti. Aki ismer engem, de bárkit, aki a Pécsi Borozó mögött áll, tudja, hogy sosem vezetett bennünket ártó szándék, sem túlzottan üzleties, haszonleső magatartás. Ha néhány hónapon belül rendeződik is az incidens (szerencsére találtam a küzdelemhez segítő kezeket és jó embereket) és folytatni tudjuk, biztos vagyok benne, el kell telnie egy időnek, amíg visszatérhet a korábbi bizalom, de én továbbra is hiszek az emberekben, és bízom a jóhiszeműségben és nem akarok megváltozni, mert azzal elveszíteném önmagam. Csak remélni tudom, hogy ezt majd többen megértik, mint ahányan nem.

A bor így vagy úgy, de megmarad szenvedélynek és a hitem sziklaszilárd abban is, hogy a bor a kultúránk egyik olyan alapköve, amiért érdemes egy életen át tevékenykedni.

Úgyhogy jövőre is találkozunk, remélhetőleg kevesebb sztorival az árnyoldalról és sokkal több izgalmas új kalanddal, új projekttel, hiszen terveink vannak bőven!