Belgrád, erős szél, de a hajam még mindig tart. Vagy nem így szólt a közkedvelt reklám? Mindegy is. Kilencszáz bor megkóstolása után az ember nem feltétlenül borra vágyik, én is örömet mentem a szervezőkkel a Crvena Zvezda - Partizan Beograd kosárlabda Euroliga meccsre, főleg, hogy talán az egész világon nincs olyan hangulat a meccseken, mint Belgrádban. Aztán három órányi ordibálás és szurkolás után, amikor visszaértünk a hotelbe, ott ült Dashamir Elezi, egy albán kolléga és borral kínált. Elfogadtam. Jobbat nem is tehettem volna!
Néha irigykedem Ercsey kolléga lazaságára, ahogy akár itt, akár saját fb-oldalán publikált évösszesítőiben csak úgy repked országok és borvidékek között, felett, majd persze kóstol és igencsak kultúrturistáskodik. Talán az az évtized közöttünk is teszi, hogy az én listám kisebb rádiuszon belül mozog, a covid óta tudatosabb a lelassulás és belefelé nyitás, a kevesebb utazás és a fókuszáltabb figyelem. Néha sikerül is.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Lansai chardonnay 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
avagy út az alkoholmentes „bor”-tól a dubaji csokoládéig
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
