Egy hónapja került poharunkba rengeteg malvázia Motovunban. Szürcsöltük, csócsáltuk, kiköptük, hümmögtünk, megírtuk, íme!
Motovun és környéke csupán egy apró pont az Isztrián belül, mégis komoly figyelem irányul az itteni termelőkre. Hogy azért-e, mert a városka igen felkapott turisztikai célpont lett, vagy azért, mert a félsziget legismertebb borászai közül kettő is itt tevékenykedik, nem tudom.
Ha a tengerpartra és a napsütésre gondolok, akkor az Isztria jut eszembe. Az utóbbi évek nyaralásait, az esküvőm utáni napokat is itt töltöttük. Fenyő alatt délután aludni, naplementét nézni a kempingben, horvát szóra olaszul válaszolni, reggel a halászoktól halat venni, főzni és mellé remek helyi borokat inni. Nyárvégén fügét csenni. Megnyugodni. Ezt jelenti talán néhány mondatban leginkább az Isztria nekem. Ismerős hely, szinte ismerjük is egymást, még ha nem is egy nyelvet beszélünk.