Egy hónapja került poharunkba rengeteg malvázia Motovunban. Szürcsöltük, csócsáltuk, kiköptük, hümmögtünk, megírtuk, íme!
Beugrottunk Gianfranco Kozlovichoz egy percre, aztán persze több óra lett belőle, séta a pincében, ücsörgés a teraszon, sőt, még néhány idősebb évjáratú palackból is kipattant a dugó, ami már mindenképpen írásra serkentett…
Ha a tengerpartra és a napsütésre gondolok, akkor az Isztria jut eszembe. Az utóbbi évek nyaralásait, az esküvőm utáni napokat is itt töltöttük. Fenyő alatt délután aludni, naplementét nézni a kempingben, horvát szóra olaszul válaszolni, reggel a halászoktól halat venni, főzni és mellé remek helyi borokat inni. Nyárvégén fügét csenni. Megnyugodni. Ezt jelenti talán néhány mondatban leginkább az Isztria nekem. Ismerős hely, szinte ismerjük is egymást, még ha nem is egy nyelvet beszélünk.