Észak-Macedónia egy 1,8 milliós kis ország a Nyugat-Balkánon. Jugoszláviából 1991-ben, békés úton, fegyveres konfliktus nélkül vált ki. Ennek tükrében azt remélték a macedónok, hogy viszonylag könnyű és gyors út vezet majd az EU-ba, azonban hosszú huzavona kezdődött, méghozzá a névválasztás kapcsán. Mivel Görögország egyik tartományát a mai napig Makedóniának hívják, nem akarták a görögök, hogy úgy tűnjön, a macedón állam a kizárólagos örököse a Kr.e. 6-4. sz. között, Nagy Sándor nevének égisze alatt virágzó birodalomnak. Végül találtak egy elfogadható alternatívát, így lett az ország neve Észak-Macedónia. Hozzáteszem, hogy miután a történelmi Macedónia egy része a mai Bulgária területén fekszik, egyes bolgár politikusok a jelenlegi elnevezéssel sincsenek megbékélve. Szerintük valójában csak az Északnyugat-Macedónia elnevezés lett volna elfogadható. Mindenesetre 2022-ben a bolgárok végül visszavonták a vétót, így úgy tűnik, nincs további akadálya annak, hogy az ország Észak-Macedónia néven csatlakozzon majd az EU-hoz. Zárójelben jegyzem meg, így is komoly gondot jelent a fiatalok kivándorlása, így felvetődik a kérdés, egy esetleges EU-s csatlakozás után nem erősödik-e fel még inkább ez az amúgy is súlyos probléma? A munkaerő hiánya kifejezetten érezhető a mezőgazdaságban, ami a teljes munkaerő minimum tizedét foglalkoztatja és ebben még nincs benne a térségre mai napig jellemző rejtett foglalkoztatás. Kiemelt szektor a dohánytermesztés, az alma- és szőlőkultúra, fontosak a tej- és borgazdaságok. És hát ezért vagyunk itt. Az országban sajátos klímát eredményez az északi kontinentális és a déli mediterrán hatás, valamint a Vardar-folyóról elnevezett un. „Vardarec breeze” találkozása. (A Vardarec vagy Vardaris egy szél, ami északról indulván a Vardar-folyó völgyében felerősödik, főleg ha a tenger feletti levegő Thesszaloniki környékén alacsonyabb nyomású, mint a Macedónia feletti. Ez gyakran megtörténik telente, így az öböl mentén élő görögök ezt a hegyekből télen fújó hideg, román erejű szélnek élik meg. - a szerk.) A rengeteg napsütés, a szél szárító hatása és a szőlőtermesztéshez kiválóan alkalmas talajok nagy borokra predesztinálják az országot.

Ezt volt szerencsém megtapasztalni személyesen is, ugyanis egy izgalmas sajtó túrán vehettem részt „Macedóniában”, bejárva az ország legtöbb fontos borászatát. A Wines of Macedonia (ami egy helyi borászatok által finanszírozott NGO) ugyanis idén 6. alkalommal rendezte meg a Vranec World Day-t, mely az ország egyik legfontosabb fajtájára kívánja felhívni a világ borfogyasztóinak figyelmét. A Balkán több országában vranacnak, a macedónok vranecnek hívják a fajtát, így én is ezen a néven hivatkozom rá a továbbiakban. De mi is a vranec?

Ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni, egy olyan vörösbor, aminek jó savval, nagy testtel, magas tannin- és alkoholtartalommal rendelkezik, hosszú lecsengéssel. Mindezt úgy, hogy elegáns tud maradni, ha jó kezekben van. Ráadásul jól érlelhető és szépen mutatja a terroirt. Elsődleges aromatikáját a fekete bogyósok, a gránátalma, ibolya és a szárított gyógynövények határozzák meg. A szó jelentése egyébként fekete csődör. Beszédes elnevezés. Utal a színre, az erőre, a potenciálra. A fajta az egész Balkánon elterjedt, de messze itt van belőle a legtöbb. Mintegy 11.000 hektáron termesztik az országban.

Miután a gépem leszállt a szkopjei reptéren, sofőröm a Veles-hez közeli hotelbe szállított, ahol már a „welcome vacsora” során láttam, hogy itt bizony kemény hétnek nézünk elébe. Az ezt követő négy nap alatt összesen 10 pincészetet jártunk végig, és több mint 100 bort kóstoltunk, köztük természetesen rengeteg vranecet. 

Érdekes ellentmondás, hogy bár az ország tökéletesen alkalmas a komoly vörösborok készítésére, a hosszú nyárias időjárásnak köszönhetően a helyiek az év nagy részében inkább a fehérborokat preferálják, ami lássuk be érthető. Szerencsére ezekből is találni bőven különlegességeket. Bevallom, bár nagyon szép vranec-eket ittam (és hát elsősorban ezért mentem), az én szívemet mégis inkább a fehérborok ejtették rabul „Macedóniában”. Mindenesetre megpróbálok egy átfogó, színes képet mutatni az olvasóknak, ami reményeim szerint reprezentálja az utazásom tapasztalatait és a helyi borpalettát. Igyekszem hát mindenhonnan kiemelni egy-két számomra emlékezetes tételt.

Winery Chateau Sopot

Még javában zajlott a szüret, mikor megérkeztünk. Mivel kevés a munkaerő az országban, a szüret időpontját össze kell hangolni az egymáshoz közel eső birtokoknak, hogy ne vigyék el egymás elől az embereket. A tulajdonos szerint az egyik legfontosabb feladat az lenne, hogy eldöntsék az ország borászai, mit is szeretnének az elkövetkezendő tíz évben elérni? Mi legyen az irány? Itt még nincs egységes álláspont. Ne feledjük, bár a térség többezer éves múlttal rendelkezik a szőlőtermesztés terén, a mai értelemben vett minőségi borkészítésről, csak az elmúlt 20 évben beszélhetünk „Macedóniában”. A borászat a szlavóniai mellett Trust Five Star hordókat is használ. A borász, Bozidar Ilievski, valósággal áradozott a magyar hordókról, a cabernet sauvignon-hoz, chardonnay-hoz kifejezetten szereti a márkát.

Szívélyes fogadtatás a Sopot-nál: Atanasov Sasko és Sasho Klekovski

Sopot Cuvée Vineyard Selection 2022 

50% rajnai rizling, 35 % chardonnay és 15% temjanika (vagyis sárgamuskotály), ami kellemes játékosságot ad a bornak. A magas alkoholt szép savak kompenzálják. Üde sárga-gyümölcsös, virágos, kifinomult fehérbor. Nálam nagyon betalált.

Vranec Reserve 2018 

100 % vranec. Az elegáns hordóhasználat nem nyomja el a fajtajelleges sötét gyümölcsöket. Illatban már-már konyakos, emellé egy kis medvecukor, némi étcsokoládé. Nagyon elegáns bor. 

Stobi Winery

Stobi a térség legnagyobb római kori provinciális városa volt, ami a 7.sz-ban a barbár betörések miatt kiürült, a lakói a Vardar-folyó túlsó oldalára költöztek. Ezután lassan a feledés homályába merült, ám az első világháború alatt szerencsére újra felfedezték. Miután megtekintettük az egykor virágzó város maradványait, a kóstolót nagyon stílszerűen Stobi ősi színházának márványlépcsői közt kezdtük, majd az első néhány tétel után a pár kilométerre található pincészetben folytattuk. 

Macedon Rkaciteli 2023

A fajta, a borász, Andon Krstevski egyik kedvence. Egy feltehetőleg Georgiából származó, nagyon ősi fehérszőlőről van szó. Rendkívül jó a fagytűrő képessége, de emellett a forróságot is kiválóan tolerálja. Betegségekre nem fogékony, ellenálló fajta. Nagy cukornál is megtartja a jó savat. Tökéletes ezen a területen.

Nagyon izgalmas, friss bor. Birs, körte, alma, ringló, citrusok és trópusi gyümölcsök, mediterrán fűszerekkel, finom ásványossággal. Komoly, de nem bántó, 14%-os alkohollal.

Egy új kedvenc

Macedon Vranec 2020

Az egész hét (számomra) egyik legszebb varanece.  A hordó nem tolakodó, megmarad a karakter és a terroir. Szép gyümölcsök a mély, struktúrált borban. Nem lóg ki a tannin. Tökéletes bisztró vonalon is. Ha meg szeretnénk valakivel szerettetni a vranec-et, ezzel kezdjük!

Tikveš

Ha macedón borról van szó, a Tikveš-t nem lehet megkerülni. Nem is szabad! Mintegy 1000 ha saját ültetvénnyel rendelkeznek, ehhez jön még hozzá a többezer hektárról érkező vásárolt szőlő. Egy valódi gigaborászatról van szó. Van is választék bőven, de szerencsére a minőség ugyanolyan magasan van, mint a kapacitás.

Bela Voda 2022

50% chardonnay, 50% grenache blanc (Belan). Csonthéjas gyümölcsök, birsalma, körte, narancs, rozmaring, némi vanília. Nagyon szép bor.

Babuna 2022

Vranec, plavac mali és syrah házasítása a palackban. Egyből üt a szeder, aztán előbukkan a cseresznye és egyéb bogyósok, valamint az ibolya. A tannin nem bánt. Szép arányok, hosszú lecsengés. Élménybor.

Popov Winery

40 ha-os családi borászat Kavadarci közelében, festői környezetben. A borász, Vlatko Ancev 12 tétel előtt el sem engedett minket, sőt még ajándékba is kaptunk néhány palackkal a kedvencünkből.

Pinot Gris Vrshnik 2023

Déli gyümülcsök, citrusok, halvány ásványosság, finom fűszeresség. Üdítő a sok nagyágyú vörös mellett.

Vranec Reserve 2019

Nagyon ékes példája, milyenné tud válni egy jó vranec. Szilvalekvár, feketeribizli, menta, csoki. Összetett szép bor, hosszú lecsengéssel.

Lazar Winery

Miután Aleksandar Ristovski körbevezetett minket az ultramodern borászatban, az étterem asztalához terelt minket, ahol megkezdődött az ízlelőbimbók kényeztetése. A Lazarnál megmutatták, hogy lehet eljutni a pezsgőtől egy kis narancsboros kanyarral az izomkolosszus vranecig egy kóstolósorban, mindezt az italokhoz passzoló fúziós ételekkel kínálva.

Grand Cuvée 2023

Chardonnay és malvasia frigye. Körte, birs, narancs, trópusi gyümölcsök, mint a mangó, ananász, kókusz. Mindez finom virágokkal egészül ki. Elegáns ásványosság, nagy test. Gyönyörű bor.

Erigon Kratošija 2023 

A kratošija őshonos szőlőfajta Észak-Macedóniában, amit a zinfandel rokonának tartanak (Pontosabban azonos a két fajta. - a szerk.). Hasonló is a karakter. Sok piros gyümölcs, kevesebb fekete bogyós. Az eleganciát a hordóból érkező kávé, dohány és vanília adja.

Bovin Winery

A Bovin volt az első magántulajdonban lévő borászat az országban, amit 1998-ban alapítottak. 

Chardonnay Barrique 2020

Elegáns chardonnay. Szép fahasználat, finom pirítós, vajas süti, vanília. Mély, tartalmas bor.

A’gupka 2015

100% vranec. Érett bogyós gyümölcsök, étcsokoládé. Testes, összetett, izgalmas vranec, hosszú utóízzel.

Popova Kula Winery

A 20 ha-os kis borászat a borvidék legnaposabb területén fekszik. Nem véletlenül termelnek itt már 4000 éve szőlőt. A tulajdonos, Jordan Trajkov egy idős nénitől vette az első žilavka ültetvényeket és az idei volt a huszadik szüret. Emellett a borturizmus egyik úttörője „Macedóniában”. Feleségével évekig éltek az USA-ban, a Napa-völgyben, viszont a szeptember 11-ei merénylet után úgy döntöttek hazaköltöznek. Ezúton kezdődött a borászat története.

Stanushina Rose 2023

A stanushina egy régi őshonos fajta, ami régen általánosan elterjedt szőlő volt. A szocialista tervgazdálkodás időszakában azonban háttérbe szorult és szinte el is tűnt. Szerencsére, Jordannak is hála megmenekült és a borász „hercegnőjévé” vált. Szamóca, málna, tavaszi virágcsokor. Egyedi, friss rozé.

Vranec Victory 2015

100% vranec. Fekete- és pirosbogyós hegyek. Bársonyos tannin. Szépen kiegyensúlyozott, nagyon elegáns, jól iható bor, rendkívül hosszú lecsengéssel.

Popova Kula

Dane Hermes Wine Estate

Dane Jovanov egy 25 ha-os családi birtok tulajdonosa. Szívsebész akart lenni, de édesapja hatására végül a borászatot választotta. Ljubljanában doktorált és fiatalkora ellenére valódi ikonnak számít. Bár csupán egy éve alakult meg saját borászata, előtte is ebben az ágazatban dolgozott külföldön (Puklavec, Szlovénia) és belföldön egyaránt. A Stobi borászat technológiai rendszerét is ő alakította ki. Nagyapját a második világháborúban bebörtönözték és egy kukoricaföldön kellett dolgoznia. Innen jön a már harmadik generáció óta öröklődő becenév. Az úr, aki a kukoricaföldön dolgozik. A Herr + Meis szavak permutációjából megszületett Hermes. Ehhez a történethez érdekes „díszletként” szolgáltak a háttérben fel-felhangzó ágyúlövések, amik a közelben lévő NATO gyakorlópályáról érkeztek az impozáns kóstolóterembe. 

Temjanika 2023

Ősi szőlőfajta muskotályos aromatikával. Rengeteg sárgabarack, kiegészülve ananásszal, sárga virágokkal. Egy csipetnyi kamillás, gyógynövényes fűszeresség. Nagyon trendi, fiatalos „horeca-s” félszáraz fehérbor.

Vranec 2022 

Brutális, 15,8%-os alkoholtartalommal bíró testes vranec, viszont a paradicsomszár  ízének frissessége szépen kompenzál és nem érezni nehéznek, túlzónak. Könnyen iható, a hordó sem telepszik rá a fajtajellegre. Hihetetlenül szép bor.

Dane Jovanov „Hermes” asztalánál

Imako Vino

Nagyüzemi borászat a Povardarie területen. A borász, valamint a tulajdonos lánya olyan szívélyes fogadtatásban részesítette a csapatot, amit egy darabig biztosan nem felejtünk el. A kóstoló után igazi tradicionális macedón ételekkel halmozott asztal várt minket, mi pedig alig akartunk megindulni a következő állomásra. Le is csúszott néhány rakija. Itt nem klasszikus borokról írnék. Bár szépek voltak az Imako Vino borai, most mégis inkább két érdekességgel színesíteném a sort. 

Kagor Macedonian (édes vörösbor)

Késői szüretelésű vranecből készült desszertbor, melyet hagyományos macedón gyógynövények kivonatával „dúsítanak”. Sötét szárított gyümölcsök és „kofolás” gyógynövényesség. Csokoládé, vajkaramella és kávé. Egészen szokatlan, de mindenképpen kellemes desszertbor. Jó volt vele találkozni.

Bohemian Brotherhood (brandy)

Egy kivételes „rakija”, melyet minimum 10 évig érlelnek tölgyfahordóban. 40%-os alkohol, mély borostyánsárga szín. Aszalt gyümölcsök és édes fűszerek, karamellizált magvak és ízesített dohány. Gyönyörű brandy.

Ha már a dohánynál tartunk, ezen a napon a szkopjei Hotel Double Tree by Hilton tetőteraszán zártuk az estét, ahol a Taste of Awards rendezvényén vettünk részt és többen is egyetértettünk abban, hogy az elegáns teremben terjengő szivarfüst nem minden esetben könnyítette meg a kóstolást. Mint megtudtuk, „Macedóniában” a szivar olyannyira hozzátartozik egy bizonyos kör mindennapjaihoz, hogy egyes borászatoknak vannak olyan tételeik is, melyeket külön a dohányosoknak ajánlanak. Ezen az eseményen alkalmunk nyílt újra kóstolni a korábbi tételeket, illetve újabb macedón pincészeteket is megismerhettünk. A teljesség igénye nélkül említeném meg a Monastery Winery Ohrid Pearl 2023 fantázianévre hallgató semillon-ját, a Paragon Urban Winery Amphora 2022 chardonnay és olaszrizling házasítását és a Venec Orle Vranec 2019-es évjáratát. Mind gyönyörű bor volt.

A szervezők, köztük Nina Pendaroska (aki türelméért kitüntetést érdemelne) nem sok pihenőidőt hagytak, ugyanis reggeli után azonnal a fővárosban található M6 Educational Centre-be vettük az irányt, ahol Zvonko Herceg, a Macedón Sommelier Szövetség elnöke tartott nekünk egy kóstolóval egybekötött tartalmas előadást a „fekete csődörről“. Ezen a Vranec Masterclass-on is kiemelkedően szerepelt a már korábban említett Stobi Macedon Vranec 2020, illetve feledhetetlen volt a Kerem Winery Ad Astra 2019 vranec/primitivo desszertbora.

Mielőtt részt vehettünk volna azon a nagyszabású eseményen, amiért végül is iderepültünk, a Vranec World Day-en, még hátra volt egy borászat.

Chateau Kamnik Winery

Pávák közt érkezünk meg a Chateau Kamnik impozáns kastélyszerű épületéhez, mely előtt karnyújtásnyira fekszik a pincészet egyik ültetvénye. Ezen túl a város posztszovjet látképe tárul a szemünk elé, a Vodnó hegyen lévő hatalmas Milleniumi kereszttel. Érdekes kettősség, mint ahogy azt már a Balkánon megszokhattuk. És azt még nem is említettem, hogy a hotelünk aljában például a más országokban megszokott szauna vagy úszómedence helyett Beretta szerviz és beltéri lőpálya volt.

Spark Extra Brut Blanc de Blancs 2018

100% chardonnay. Finom buborékok, érett gyümölcsök és frissítő citrusok. A krémesség mellett elegáns mineralitás és arányos fűszerek. Komplex, gazdag pezsgő. Kifejezetten üdítően hatott, pláne a mesterkurzus kilenc vranece után.

A kóstolót a Vranec Late Harvest 2019 csodálatos desszertborral zártuk. Egyszerűen eszméletlen, mennyire sokféle arcát meg tudják mutatni a macedónok ennek a fajtának. Nem véletlenül lett ez az ország zászlósbora.

A Kamnik borásza: Sandra Georgievska

A túra utolsó állomása nem volt más, mint a várva várt Vranec World Day. Az eseményt a szkopjei Macedonian Opera and Ballet épületében rendezték meg. A megnyitót Kazuhiro Kotetsu operaénekes (nem mellékesen a Tokyo Opera igazgatója) és a Tokyo Vranec Chamber Orcestra koncertje követte, ami elsőre szürreálisnak tűnhet, azonban szerintem szép példája ez a kultúrdiplomáciai együttműködésnek. Persze mint tudjuk, ezek mögött általában gazdasági érdekek is állnak. Nem véletlenül volt a rendezvény egyik fő szponzora is egy japán cég. (Észak-Macedónia elég kedvező feltételeket nyújt a betelepülő vállalatoknak.) A program és egyben az egész hét záróakkordját a Vranec Wine Salon jelentette, ahol szabad kóstolással, baráti beszélgetéssel töltöttük a gépem indulásáig fennmaradó időt. Mivel csak néhány órám lett volna aludni, inkább nem feküdtem le, túl sok felfedezni való volt még a Vranec Word Day standjainál.

Észak-Macedónia egy olyan ország, ahol kiváló vörösborokat lehet készíteni, de a lakosok mégis az év nagy részében fehér bort isznak, már ha nem épp rakijat. Egy olyan ország, ami az EU-s csatlakozástól várja a fellendülő borexportot, ugyanakkor, ha ez megtörténik, nem lesz mi gátat szabjon, az amúgy is hatalmas problémát jelentő kivándorlásnak. Egy olyan ország, ahol a macedónokon kívül a törököknek, albánoknak, bosnyákoknak, romáknak, szerbeknek és a vlachoknak is van külön politikai pártja. Ahol az ország teljes területén kézi szüretre vannak berendezkedve, ám az előbb említett okok miatt nincs elegendő munkaerő a földeken. Ahol, ha van is kiépített öntözőrendszer, egy, az ideihez hasonló forró évben nincs elegendő víz, hogy használják. Egy olyan ország, ahol az egyik „leghíresebb” borászat, (egyesek szerint) fegyverkereskedelemből befolyó pénzből épült. Ahol, néhány üdítő példát kivéve hiányzik a borászatok közti együttműködés, mely komoly hátráltató tényező a nemzetközi piacon való megjelenés szempontjából. Egy olyan ország, ahol (még) nincs megfelelő szakképzés, így a borászoknak külföldön kell tanulniuk. Ám mindezek ellenére Észak-Macedónia egy olyan ország, ahol dinamikusan fejlődő és épülő pincéket, a legkorszerűbb berendezéseket, kiemelkedő szakmai elhivatottságot és tudást, hihetetlenül szívélyes vendéglátást, inspiráló, remek embereket és olyan kiváló borokat találhat az ember, ami egy életre szóló élménnyé teszi a látogatást. Tudom, a Nyugat-Balkánnal kapcsolatban rengeteg az előítélet és az ellentmondás (na de kérdem én, velünk, magyarokkal kapcsolatban vajon nincsenek hasonló vélekedések külföldön?), azt azonban garantálhatom, hogy jó emberekben és jó borokban nincs hiány a térségben. Macedóniának pedig ezután külön helyet tartok fenn a szívemben. Bíztatok mindenkit, aki teheti, a jó magyar borok mellett igyon minél több vranecet, kratošiját, temjanikát, stanushinát!

Kóstolótárs: Ian Bancroft