Nem panaszkodni szeretnék, de lassan nem férek el a boroktól. Több évtized mégolyha visszafogott gyűjtőszenvedélye, egy év majdnem teljes absztinencia, no meg persze azért az újonnan kapott/vásárolt borok megtöltik a kis pinceraktárt, a borospolcokat, a dolgozószobában komoly verseny alakult ki könyvek és palackok között, a lépcsőfordulót óvatosan veszem, merthát a ház minden hűvösebb zugába kartonok és borospolcok költöztek. Minden egyes takarításkor palackporolás közben olyan üzenetek érkeznek felém, miszerint jobb volt, amikor meg is ittam, nem csak a helyet foglalta. Nos, akkor ideje bontani.

A Wines of Macedonia (ami egy helyi borászatok által finanszírozott NGO) idén 6. alkalommal rendezte meg a Vranec World Day-t, mely az ország egyik legfontosabb szőlőfajtájára kívánja felhívni a világ borfogyasztóinak figyelmét.

Hiába van közvetlen légijárat Budapest és Szkopje között, nem úgy tűnik, hogy turisták tízezrei indulnának meg ajvékolva Észak-Macedónia irányába. Értem én, hogy nincs tengere, egyesek szerint még önálló nyelve sem, de aki már látott az életében legalább egy fotót az Ohridi-tóról, vagy kóstolt már legalább egy vranec nevű bort, annak nem kell magyarázni, hogy miért éri meg ide utazni.