Én nem eszem ilyen forrón a kását, nincs egzakt számítási rendszerem, ahol bejátszik az ár, a palackmennyiség, a kapott pontszám egy vakteszten, olyan humoros sem vagyok, mint Sebi, akinek igazi élvezet olvasni a szövegeit. Egész egyszerűen arról van szó, hogy elétek tárom, mi okozta számomra a legnagyobb élményt 2023-ban. Persze nem csak a borokról írok, elképzelhető, hogy lesz némi kulturális kitekintés, könyvajánló, kapcsolódó utazások, ízek és illatok. Ki tart velem?

Az olaszrizlingre Győrffy Zoltán barátom és főszerkesztőm szoktatott rá. Nem mintha addig ellene lettem volna, én is felhördültem, amikor több mint tíz éve egy nemzetközi szaktekintély azt találta mondani, hogy it is a looser variety, de azért inkább a furmint felé húzott a szívem, ha a száraz magyar fehérbor került szóba. Aztán Zoli felnyitotta a szemem, ma pedig már nem csak a GROW oszlopos tagja vagyok, de hamarabb nyúlok a polcon egy olaszrizlinghez, mint egy furminthoz. Egyszerűen könnyebben érthető. Szerethetőbb. Az viszont talán nem annyira köztudott, hogy az olaszrizling mellett felszínre került a kékfrankos mániám is. Erről is Zoli tehet. Ő szervezett éveken át kékfrankos tesztet is, nemzetközi zsűrivel, brutál borokkal. Sajnálom, hogy ez a kezdeményezés elhalt, de nagyon bízom benne, hogy valahogy feléled, mert meggyőződésem, hogy kékfrankosban olyat tudunk mutatni a világnak, amit kevesen. Szóval most, hogy szerelmet vallottam a magyar kékfrankosnak, rögtön mutatok is egy osztrákot, amit még az év elején kóstoltam és lehidaltam tőle.

10. Moric Lutzmannsburg Alte Reben 2015

Roland Velich újra nagyon alkotott. Mély rubin szín sötét maggal. Közepesen intenzív illat sok piros bogyós gyümölccsel, pici szederrel, fekete cseresznyével, meggyel, marcipánnal, fekete- és rózsaborssal. Elegáns, a meggyes karakter dominál. Kóstolva közepesnél nagyobb test, vibráló savak, az ízben az illat ismétlődik, nagyon gyümölcsös. Izmos, férfias tanninok, de nem szárít, szépen beépült. 2015-ös de mintha csak 2020-as lenne annyira friss, elegáns és feszes. Végtelen fűszeres-meggyes lecsengéssel búcsúzik. Gyönyörű állapotban van. Még tíz évig csak egyre jobb lesz, érdemes fektetni. 93/100 pont

Nem titok, hogy éppen Egerben vagyok egyetemista, ennyi idősen újra tanulásra adtam a fejem és minden percét élvezem! Főleg, hogy a tanszék erősen borcentrikus, volt már egész estés borvacsoránk Gál Lajosnál, de azt is szeretem, hogy az ebédszünetekben (levelező oktatás, tömbösítve) ki tudok ugrani egy belvárosi borbárba enni. Na jó, inni. És persze több borbár is van a Líceum közelében. A bor, ami felkerült a listámra, csak hosszas „kivertkutyanézés“ után elérhető, ha egyáltalán. De ez az én listám, és nekem, pontosabban nekünk bontott egyet Lajos, amikor pedig a poharamba került, megszűnt a külvilág, kettesben maradtunk a borral, úgy ringatott, mint egy biztonságos hajó, mint az anyaméh.

9. Gál Lajos - Péter bora egri cuvée 1999

Közepes gránát szín a pohárban. Illatában cédrus és szantálfa, szerecsendió és ahogy nyílik, egyre erősödő meggyes karakter, némi aszalt meggyel a háttérben. Kóstolva aztán közepesnél nagyobb test, még mindig lendületes savak, teljesen lekerekedett tanninok, sok-sok izgalmas tercier jegy, kávé, cédrus újra, egy komplett paratölgy liget Coimbra mellett, szomolyai aszalt cseresznye, szegfűszeg és szerecsendió, nagyon enyhén vaníliás háttér, aztán kakaópor és erdei gyümölcsök. Játékos és sokrétű, elegáns és szinte végtelen. 94/100 pont

Amikor Uros barátom meghívására meglátogattam a Santomas birtokot, lelkesedésemben ezt írtam róla: „Ha ilyen a refošk és a szlovén Isztria, én megérkeztem! Van olívaolaj és friss kenyér, sonka és sajt, bor és tenger, mi kell ennél több az életben?“ A leírtakat azóta is tartom, kevés ilyen tökéletes hely létezik az életben, a maga egyszerűségével, ami pedig a refosk szőlőfajtát illeti, számomra az idei év egyik legnagyobb felfedezettje. Persze az is lehet, hogy jó évjáratok váltották egymást az Isztrián és ezek most kerülnek forgalomba, de ezen már igazán nem akarok gondolkodni!

8. Santomas Antonius refosk 2017 (2024-ben lesz csak a piacon) 

Punccsal, vaníliával, szederlekvárral hódít, de egy picit hűvösebb karakterű, mint a 16-os, így a korty egy fokkal elegánsabbnak hat Feszes szerkezet, érett és sűrű tanninok, olyan, mint egy negyven éves, elegáns és vonzó isztriai nő, akiben olasz, horvát és szlovén ősei minden tudása az életről ott hullámzik, egy pillanatra felvillan a szemében, de a pillanat máris elmúlt, és kacér mosolyba váltott, mielőtt eltűnt volna a terméskőből rakott házak között. Ez a bor olyan, mint egy szenvedélyes szerelem emléke. 93/100 pont

Nem szeretem a Dunaj szőlőfajtát. Egyáltalán mondhat ilyet egy borszakíró? Jaj! Úgy értem, hogy nem győzött meg a nagyságáról. Arról a felhajtásról, ami körötte van Szlovákiában. Hogy ez lenne a nagy szlovák mediterrán vörösbor, amit persze kizárólag délen, a mediterrán Szlovákiában termesztenek, ami ugyebár innen nézve északon van, írtam is erről egyszer egy szösszenetet. Szóval ilyen előzményekkel kaptam a poharamba Fűrön a kastélyban egy Dunajt. Gondolhatjátok! Vakaróztam, hogy ebből mi lesz, aztán az lett, hogy azóta is minden héten megnézem a webshopot, hogy elérhető-e már, mert amikor kóstoltam, már palackban pihent, de még nem volt a piacon. Azóta sincs. Szóval lessétek a borászat honlapját velem együtt!

7. Dunaj cibébový výber 2018 (még nincs forgalomban, 170g cukor)

Mély gránát szín. Illatában aszalt szilva, holland kakaó, szederlekvár. Mély és komplex. Nagy test, sűrű, szinte harapható struktúra, érett tanninok. Az ízben az illat ismétlődik, a szinte végtelen lecsengésben a szilvalekvár és az érett füge ízei kergetőznek. Hihetetlen bor! 94/100 pont

Dr. Szűcs Róbert Villány és a magyar borászat (egyik) fenegyereke, aki néha olyanokat mond, hogy a fal adja a másikat. Vagy az újságírók tálalják úgy, ez nézőpont kérdése. Mindenesetre hálás téma, jó néha ilyen kevésbé polkorrekt megfogalmazásokat hallgatni. No nem azért hogy egyetértsünk, azt is lehet persze, sokkal inkább azért, hogy gondolkodjunk, hogy mindent megvizsgáljunk egy másik szemszögből is. Szerencsére a Jammertal borait nem kellett más szögből vizsgálni ahhoz, hogy egyértelmű legyen, vannak köztük egészen extraklasszis tételek is!

6. Jammertal Koh-I-Noor CF 2011

Közepes+ rubin szín. Illatában bors, szegfűszeg, bőr, pici animalitás, de nem csap át brettbe. Kóstolva nagy test, lendületes savak, fáradságnak nyoma sincs, érettek tanninok. Az ízképben rengeteg fekete bogyós gyümölcs, szeder, meggy, bors, csillagánizs, szerecsendió. A lecsengése közepesnél hosszabb. Ennyi idősen ilyen állapotban, wow! 94/100 pont

Az új szerelmem Pantelleria. Nem is tudom miért. Emlékszem, a levegőnek babér illata van. Vagy kapribogyó illata. Netán tengerillata, a sós vízé, némi algával, feltéve, hogy a szél Tunézia felől fúj. Sirokkó, ami homokot is hoz, ilyenkor be kell zárni a spalettákat, különben mindent elborít a selymes homok és nem lehet kimenni a tengerre sem halászni. Gyakran van sirokkó, de még gyakrabban másféle szelek, a sziget neve is azt jelenti arabul, a szél leánya. Három nap elég volt ahhoz, hogy egy életre beleszeressek az éles bazaltsziklákon megtörő mélykék tengerbe, a hegyek csúcsáig felfutó évszázados kőgátakba és teraszokba, és persze a zibibbó szőlőfajtába, amiből a sziget világhírű édes bora is készül. Meglepő módon mégis egy száraz verziója varázsolt el annyira, hogy életemben ötödször maximális, azaz 100 pontot adjak egy borra.

5. Cantine Minardi Leukós 2021

A borunk Pantelleriáról, a fekete gyöngyről érkezett, természetesen alexandriai muskotályból vagyis zibibbo-ból szűrték. A színe közepes szalmasárga. Illatában narancsligetek virágzása, keleti fűszerbazárok, lehengerlő parfümösség, a lenyugvó nap, ahogy megfesti a fekete bazaltsziklákat. Kóstolva közepes test, elegáns savak, az ízben újra az illat ismétlődik, kiegészülve némi érett naranccsal és bergamot lekvárral, csipetnyi mentával. A lecsengése szinte végtelen. 100/100 pont

Évekkel ezelőtt, amikor megnyertem egy nemzetközi borszakíró versenyt, az volt a fődíj, hogy részt vehettem a bordeaux-i „en primeur“ kóstolón. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy ültetett vagy egy sétáló kóstolót, sokkal inkább egy amolyan nyitott pince fesztivál, buli nélkül, meghívásos alapon. Nagyon sznob, nagyon exkluzív, kínosan feszengtem, hogy nem csináltatott öltönyben és egyedi karórával állok a chateau-k udvarán és nem Bentley-vel érkeztem, hanem egy ócska Mercedes kisbusszal.

Ráadásul a kóstoló lényege az, hogy az új évjáratról hazudjunk minél nagyobbat, mert azt nekem ne mondja senki, hogy a tanninszörnyeteg csikó-borokból komolyan le lehet vonni olyan következtetéseket, hogy „huszonhét évesen lesz a legjobb formában“ és hogy „nyolc éves kora után fogyasszuk bátran Szent Jakab kagylóhoz“. Na persze. Miközben a tanninok megsemmisítik a szádat, ráadásul az adott napon immár háromszázadik alkalommal és éppen a szilánkokra törött fogzománcod cserepeit szedegeted ki a szádból, ilyen költői képek születnek a fejedben! Haha! Viszont a kastélyok, a vendéglátás, a körítés tényleg elsőosztályú, ráadásul kaptam egy palack bort is ajándékba, méghozzá a tokaji Disznókő testvérbirtokától, amit 2023. elején bontottam ki.

4. Château Pichon Longueville Baron 2011 (magnum, vagyis 1,5 liter)

Mély rubin szín gránát reflexekkel. Illatában pici füst és füstölt hús, enyhe sós aromák mögül kibukkanó és felerősödő fekete bogyós erdei gyümölcsök, fekete bors és rózsabors, cserzett bőr és szilva. Kóstolva közepesnél nagyobb test, csilingelő savak, puhára érett tanninok. Az ízben az illat ismétlődik, kiegészülve pici cédrussal. A lecsengése szinte végtelen. Elegáns, nagy bor, soha rosszabb kezdetet, helló 2023! 95/100 pont

Számomra Tokaj-Hegyalja az örök szerelem. Nem csak a borok miatt, bár egy jó aszúért hajlandó vagyok sok száz kilométert is utazni. Ott élt a dédnagymamám és a dédnagyapám, a nagymamám és az édesanyám is egy ideig, az őseimnek közük volt a híres Hegyalja Albumhoz. Szeretem a mezővárosok látképét, a háttérben a hegyekkel és a teraszokra felfutó szőlőkkel, szeretem a folyóit, a lomha Bodrogot és a rohanó Hernádot, szeretem a löszös dűlőutakat a Tokaji-hegyen és a vulkáni tufába mélyített pincelabirintusokat Tolcsván, de mindenekelőtt szeretem a borvidék több száz évre visszanyúló történelmét. Idén is legalább százötven aszút kóstoltam, ráadásul volt benne több mint 30, ami legalább 25 éves volt, így erős volt a verseny. Végül, talán nem meglepő módon, egy 99-es aszúra esett a választásom.

3. Árpád-hegy Pince Tokaji Aszú 6p 1999

Mély borostyán szín. Illatában füge és kakaó, szilva és hecsedli, narancshéj és narancslekvár, szegfűszeg és szerecsendió. Szájban nagy test, hozza az évjárat lendületét, élénk, szinte ficánkoló savakkal, egészen döbbenetes, hogy az ízben még mindig tele van primőrnek ható jegyekkel, narancslekvárral, citrusokkal, kajszi lekvárral és csipkebogyóval. A lecsengése konkrétan végtelen, még nyolc nap után is érzem. Döbbenetesen nagy bor! 97/100 pont

Vakon került a poharamba és rögtön elszédített. Mi lehet ennyire zabolátlan, ennyire nyers? Honnan ez az őserő, ez a fűszeresség? Hogy lehet valami ennyire érett miközben ilyen vibrálóak a savai? Hogy lehet valami lekváros és friss gyümölcsös egyben? Olyan, mint az Újvilág szimfónia, vagy mint a valkűrök rohama, olyan, mint egy Borges novella egy Aerosmith koncerten olvasva, mintha feltámadnánk a halottainkból, minden temetőre ki van írva, de most végre elhiszem, hogy lehetséges! Olyan, mintha Isten nem felejtett volna el bennünket, itt lenne velünk és éppen ránk tekint. Soha nem voltam még a pincénél, de 2024-ben mindenképpen látnom kell az embert, aki ezt a bort a világra segítette!

2. Grabovac vranac Riserva 2019

Mély rubin szín, bíbor karimával. Illatában szilva, feketeribizli, szederlekvár, hecsedlilekvár, szilvalekvár. Nagy test, friss és zabolátlan, feszes tanninokkal, lendületes savakkal. Gazdag korty, fűszeres, borsos, fekete bogyós gyümölcsökkel, szederlekvárral, pici bőrrel és pemetefű cukorkával. Kicsit vad és fiatal még, de gyönyörű és hosszú, le vagyok nyűgözve! 94/100 pont

Végezetül - remélem már kellően izgatottak vagytok - íme a lista első helyezettje, a Cristiano Ronaldóra emlékeztető bálnavadászok földjéről, ahol mindig tavasz van, kivéve a hegyekben, ahol esik a hó, a völgyekben, ahol esőerdők vannak és levada nevű vízelvezető csatornák, a fennsíkokon, ahol olyan erdők maradtak ránk a dinoszauruszok korából, mintha a Gyűrűk Ura elevenedne meg és persze az óceánparton, ahol mintha minden pillanatban kiköthetne egy portugál királyi hajó, ami Brazíliából szállítja a fűszert és az aranyat Lisszabonba. Madeira a csodák földje, a túrázók paradicsoma, a marhahúsevők mekkája és a világ legtovább eltartható és érlelhető édes borának a hazája. Simán össze tudtam volna állítani az év végi top10-es listámat csak az ott kóstolt borokból!

1. Vinhos Barbeito ‘Familias’ 50 years old medium sweet

Közepes borostyán szín. Illatában gyanta, vérnarancs, ánizs, pörkölt dió, aszalt őszibarack, vaníliás habcsók és narancshéj. Szájban közepes test, rendkívül elegáns és vibráló savak, intenzíven fűszeres karakter. Az ízben egyszerre jelenik meg a bors és a citrom, a curry és a narancshéj, mellette pedig állandóan jelen van a háttérben egy intenzív sós aroma, ami állandó feszültséget ad a kortynak. A lecsengése végtelen, még napok múltán is érzem a végén felbukkanó szantálfás aromákat. 100/100 pont

Jó móka volt 2023., minden percét élveztem. Jövőre, veletek, ugyanitt, és mindenhol máshol, szerte a Földön. Pacsi!