Az elmúlt hetekben két olyan grafikon is napvilágot látott, amiről azóta is mindenki beszél, legalábbis a közösségi média felületeken. Mindkettő Kínát veszi szemügyre, az egyik a borimport adatokat, a másik a kínai bortermelést és borfogyasztást. Elképesztőek az adatok, de vajon mi vezetett ide? Lássuk!

Zajos siker egyelőre a magyar borszakírás reformja, az első rész pozitív fogadtatása alapján van igény a helyesen központozott mondatokra: ennek örömére exborász és exborszakíró szerzőink el is temetik a pécsi borvidéket. Olyan eretnek gondolatokkal, mint hogy a zöldideológia tönkreteszi a borászatot és hogy csak szőlőtelepítésért cserébe lehessen kiadni építési engedélyt Pécs északi részén.

Egy exborszakíró és egy exborász vitázik, miután végigitták az estét, hátha értelmesebb anyagot hoznak ide össze, mint a borszakírás nagyjai. Rottyos déli borokról, facebookozó borásztársadalomról, Dél-Olaszországról, történelemről, Jancis Robinsonról. Szakítunk a győrffyzoltáni hagyományokkal, vagy ellenkezőleg, négyzetre emeljük őket? 

„Magamon kívül más ilyen ember ha vajon él-e még ily könnyedén?!“ - énekli Figaro, a sevillai borbély Rossini operájában. Sajnos a hazai bortermelőt nem csak a Szekfü által emlegetett „lelki alkata“ akadályozza meg az ilyesféle pozitív gondolkodásban…

A cím talán kicsit félrevezető, valójában arra céloztam, hogy a CMB pezsgőversenye zajlott az Olaszországhoz tartozó mediterrán szigeten, úgyhogy miután a versenyen megkóstoltam vagy százötven pezsgőt, jöhetett a ráadás a pincészetekben…

A Pécsi borvidék kivételesen izgalmas termőhelye hazánknak. A Mecsek déli lejtőitől a mohácsi Duna szakaszig húzódó terület széltől védett mediterrán dűlőin vígan mosolyognak a szőlőfürtök. Ha kóstolót tartok, mindig igyekszem becsempészni pécsi tételeket a sorba, ezek közt általában Planina is szerepel. Nem véletlenül, hiszen a déli szláv gyökerekkel bíró Horváth Zoltán nem csak a Pécsi borvidéken, hanem azon belül is Mohácson, szülővárosomban készíti jobbnál jobb borait. Bár előbb ismertem őt, mint tamburazenészt, az elmúlt húsz évben Zoli bebizonyította, hogy a tehetség számtalan úton törhet utat magának. 

Hazánkban az elmúlt években egyre komolyabb marketing(kommunikációs) irány lett a borvidéki szintű, közösségi márkák kifejlesztése. Fenntartásuk azonban meglehetősen macerás, legalábbis ami a magyar eredményeket illeti, igen vegyes a kép. A következőkben éppen ezért néhány gondolat következzék a közösségi márkák kialakulásáról, szerepéről, megjelenési lehetőségeiről és azok értékeléséről. 

Sok borleírás úgy kezdődik, hogy elmondják a kedves kollegák, milyen nagynevű, fancy helyen, milyen illusztris társaságban kóstolták ezt és ezt a tételt. Kétségtelen, hogy remek események ezek, ahol ráadásul rengeteget lehet tanulni, ám én személy szerint mégis jobban preferálom a családiasabb, személyesebb,- ha úgy tetszik- random kóstolókat. Ez a cikk is egy ilyen összejövetelből született.