Nyitókép: délután a Torre del Porticciolónál (Fotó: Ercsey Dániel)

Nekem úgy tűnik, hogy az olaszok valamit nagyon jól csinálnak a bormarketing területén. Leginkább azt, hogy nem a bort próbálják meg eladni - persze azt is - hanem egy életérzést. Azt, hogy milyen idejönni. Itt élni. Lélegezni. Beszívni tavasszal a virágok illatát, nyáron a vadon növő kakukkfűét, grillezett polipot enni, Giotto freskókat bámulni, aperolt inni, dudálni minden kanyarban, csobbanni az azúrkék tengerben, elmajszolni egy szelet pizzát Milánóban, ristrettót kérni Rómában és nézni, ahogy kitör az Etna Szicíliában. Ebben nagyon jók! Persze ezt is már évszázadokkal ezelőtt elkezdték, behozhatatlan az előnyük, ráadásul náluk nem járt a török, ellenben ott volt a Római Birodalom, kis túlzással bárhol leásunk a földbe, kifordul egy antik kapanyél, amfora vagy éppen a Laokoón-csoport. 

Szemléltetés: a Riace bronz szobor Reggio-ban, Kalábriában. A leghíresebb antik görög bronz szobrok egyike. Egy búvár találta meg. (Fotó: Ercsey Dániel)

Ha csak a CMB-t nézem, az elmúlt évtizedben voltam velük Velencében, hívtak Abruzzóba és az Amalfi partra, voltam velük Szicíliában és Pantellerián, Kalábriában és most Szardínián. Ha tágabban nézem, minden valamirevaló olasz borvidéknek van anteprima kóstolója, északon és délen egyaránt, ráadásnak ott van a Vinitaly és számtalan kisebb, regionális borverseny (a személyes kedvencem a Radici del Sud), szóval borértők ezreit utaztatják minden évben az országba, hogy jó hírét vigyék a boroknak és az itáliai életérzésnek.

A Monreale katedrális Szicíliában (Fotók: Ercsey Dániel)

Mondjuk Szardínia egy kicsit kilóg a sorból, de csak ha jobban odafigyelünk a jelekre. A szállásunk környékén úgy tűnik csak én sétáltam körbe nyitott szemmel, így nem kerülte el a figyelmemet az Italians go home felirat sem. Na igen, Szardínia a szárdoké, no meg egy kicsit a katalánoké, a zsidóké, és persze az olaszoké is, de a sorrend akkor is ilyenformán alakul. No a derék itáliaiaknak nem kell a szomszédba menni holmi regionális öntudatért, egy milánói barátom szerint Rómától délre megszűnik Olaszország, de hallottam már egy toszkán professzor szájából is azt a mondatot, hogy „Velence, az nem Olaszország“. Igaz ami igaz, Kalábriában tényleg vannak falvak, ahol kvázi ógörögül beszélnek, Szicíliában több volt az arab, a görög, a viking és több most az albán (kis túlzással), mint az olasz, miközben az egyébként gazdaságilag dübörgő Milánó főpályaudvarának környéke olyan, mintha Kongóban járnánk. Ez a sokszínű, soknyelvű egyveleg a mesterségesen létrehozott Olaszország, Garibaldi álma.

Alghero kikötője (Fotó: Ercsey Dániel)

Szardíniát a római légiók a pun háborúk során, vagyis Krisztus születése előtt mintegy 250 évvel hódították meg, de igazán soha nem sikerült a vállalkozásuk. Ahol kétezer-ötszáz éve egy szárd egy gyűlölt római légionáriust látott, ott ma, ezredévekkel később egy utált olaszt lát. Persze ez oda-vissza működik, az olaszok is a barbárt látják a szárdokban, akiket még Róma fénykorában sem tudtak teljesen meghódítani. (Erről érdemes elolvasni ezt a bejegyzést Sajó Tamástól.)

Népművészet Alghero utcáin (Fotó: Ercsey Dániel)

Ahol most én jártam, nem ennyire vad vidék, de ennek is egészen egyedi, szinte hihetetlen története van. Alghero és környéke ugyanis része volt a tengereken átívelő egykori katalán-aragóniai királyságnak, sőt, bizonyos értelemben a mai napig az! Algheróban, vagy ahogy a helyiek katalánul hívják Alguerben ugyanis mindmáig fennmaradt a középkori katalán mint beszélt nyelv, és vele együtt a katalán identitás is. A másik, ami rendkívül érdekes, hogy bár a spanyolok 1492-ben kiűzték a birodalmukból a zsidókat, így Szardíniáról is, Alghero katalán utcanevei a mai napig őrzik a nyomukat, Nem is csoda! Virágzó zsidó közösség élt itt, ráadásul Kolombusz Kristóf katalán (kikeresztelkedett zsidó) tolmácsa is itt született Alguerben és ha lehet hinni a legendának, Kuba felfedezésekor az őslakosokhoz elsőként héberül szólt, Izrael elveszett tizedik törzsét sejtve bennük…

A part a szállásom közelében (Fotó: Ercsey Dániel)

Én ebben a hétben valójában csak a sziget északnyugati oldalát jártam be, egyetlen apró kitekintéssel az északkeleti csücskére. A lényeg Alghero volt, az itteni DOC szponzorálta a CMB pezsgőversenyt, így reálisnak tűnt az elvárásuk, hogy olyan dolgokat lássunk, amiket ők tudnak produkálni. Ennek megfelelően az első esténket a Sella&Mosca borászatban töltöttük, Algherotól 25 percnyi buszútra. A kis családi pincészet (csak vicceltem) egy szövetkezeti elemekre épülő 540 hektáros gigaborászat, ahol a szövetkezeti tagoknak szálláshelyeket, kápolnát és még ki tudja mi mindent építettek már száz évvel ezelőtt. A területek 44%-án terem a sziget fő fehér fajtája, a vermentino, 21% a torbato aránya és a harmadik helyen ott van 20%-al a cannonau.

Ezt a szuper térképet innen metszettük

Vermentino: mint a sziget összes fajtáját, ezt is Aragóniából eredeztetik. Az összeírások szerint 1963-ban az egész szigeten 230Ha volt belőle, szemben a 2023-as adattal, ami 5086Ha. Úgy tűnik a szárdok felültek a fehérbor vonatra!

Torbato: a helyiek szerint katalán szőlőfajta, ahonnan már kipusztult, úgyhogy a Barcelonai Egyetemmel karöltve most azon dolgoznak, hogy újra meghonosítsák Katalóniában. Nem rossz ötlet, hiszen kiváló pezsgő alapbort ad. Ki tudja, lehet, hogy húsz év múlva lesz olyan Cava ami torbatóból készül majd?

Cannonau: vagyis a kanonokok bora. Sokáig azt hitték, hogy autochton szőlőfajta, aztán jött a fránya genetika. Ez bizony grenache, vagy méginkább garnacha, minden bizonnyal a spanyolok-katalánok hozták magukkal a szigetre, ahol egyébként igen komoly diverzitásban fordul elő.

Az egykori Aragóniai Királyság, a katalánok birodalma

Szardíniáról még érdemes feljegyezni, hogy bár a fehérszőlők, főleg a vermentino aránya nő, összességében a szőlőterületek meredeken csökkennek. Ami 1980-ban 75.000 hektár volt, az 2023-ban mindössze 25.000 hektár, amiből még mindig 67% a vörös és csak 33% a fehér. A legtöbbet telepített szőlőfajta a cannonau (7.456Ha, 27%), utána jön a vermentino (5.086Ha, 18%). Mindezeken 413 borászat osztozik, amiből 20 szövetkezeti pince, ami pedig az eredetvédelmet illeti, a szigeten 18 DOC és egy DOCG található, a Vermentino di Gallura (Szardínia északkeleti részén).

A Sella&Mosca borászat (Fotók: Ercsey Dániel)

Sella&Mosca Oscar 2023 (100% torbato)

Egy tradicionális eljárással készült pezsgő, egy katalán fajtából. Mi lehetne ennél autentikusabb Algheróban? A színe közepes citrom, nagyon enyhe barnás reflexekkel. Illatában intenzív virágosság, a test közepes, a bubik kicsit rusztikusak. Nem az a kirobbanóan kekszes karakter, inkább a német Sekt-re hajaz, visszafogottabb, citrusos, zöldalmás, virágos. A lecsengése közepesnél hosszabb. 87/100 pont

Fotó: Németh Ágnes

Másnap aztán újra felkerekedtünk a pezsgőkóstoló után, hogy a Santa Maria la Palma udvarán helikopteres túrára invitáljanak minket. Elképesztő élmény volt a magasból látni, nem csak az ültetvényeket, hanem a tenger ezernyi színárnyalatát is!

Fotók: Ercsey Dániel

Utána a kötelező folklórprogram, ami meglepően jó volt, főleg a különböző kórusok éneke, és persze egy pezsgőkóstoló, hiszen a szintén a családi mikrobirtokok szintjén álló (700Ha) borászat a tenger alatt érlelt pezsgőkkel is kísérletezik.

Fotók: Mathilde Hulot

Bevallom nem győzött meg a tengeri terroir és a sósság dominanciája melletti kortes beszéd, de a pezsgőkhöz felszolgált polip kimagaslóan jó volt! (A șéf az óvároshoz közeli La Saletta étteremben dolgozik, kihagyhatatlan, ha erre járunk, de érdemes legalább egy héttel előre asztalt foglalni!)

Santa Maria la Palma Akenta 2023 (100% vermentino)

Extra dry tankpezsgő halvány citrom színnel, visszafogott illattal, közepes testtel és lendületes savakkal. Az ízben alma és körte, a maradékcukor kerekíti a kortyot, de a savszerkezet kitart a lecsengésben is. 87/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Mind a két emlegetett borászat (ahogy írtam is) a hazai értelemben vett gigaborászatok közé tartozik, de szerencsére magas átlagminőséggel, úgyhogy ha egy étteremben, vagy parti bárban találkozunk a termékeikkel, nyugodtan csapjunk le rá, nem fogjuk megbánni. Ami pedig Algherót és a környéket illeti, miután Budapestről mind a Wizzair, mind a Ryanair repüli nyáron az utat, érdemes legalább egy hetet szánni a nyaralásra és a strandokon túl meglátogatni a következőket:

1. A Sassari mellett található Saccargiai Szentháromság Bazilikát 1116-ban fejezték be, egyébként egy már itt álló apátság romjain. A szakértők szerint a “zebratemplom”, ami különleges kinézetét az egy réteg bazalt, egy réteg mészkő váltakozásának köszönheti, a pisai romanika legszebb alkotása a szigeten. A völgyben, ahol áll, egymáshoz közel több hasonló korú templom található, és ha kívülről van is ami vetekszik vele, a belső díszítéseivel nem lehet versenyezni. Az apszist ugyanis az építés korából származó freskók díszítik, alul jobbról balra az utolsó vacsora, Júdás csókja, a keresztrefeszítés, a sírbatétel és utolsó jelenetként amikor a feltámadt Krisztus megjelenik a tanítványoknak. Középen talán az apostolok (bár többen vannak, mint kellene), legfölül pedig a Maiestas Domini, a trónjáról a világot megítélő Krisztus a mandorlában.

Fotók: Ercsey Dániel

2. A Porto Conte Nemzeti Park félszigetei egykor börtönéül szolgáltak több száz bűnözőnek. Ők telepítették a parkot ma beborító fenyőerdőket. A NP alkalmazottjával rövid, egy órás sétát tettünk a Cala Barka lélegzetelállító öbléhez, utána pedig hajóra szálltunk, hogy a fürdés és a pezsgőzés után kiköthessünk Neptunus barlangjában. (Amúgy tényleg szép cseppkőbarlang, aminek a tenger felől van egy bejárata.) Matteo cimborám arra a felvetésemre, hogy a Mediterráneum tele van Neptunus barlangjaival és vajon melyik az igazi, hamiskás mosolyával csak ennyit válaszolt: “Mindegyik. Neptunusnak sok apartmanja volt.”

Fotók: Ercsey Dániel

3. Complesso nuragico di Palmavera: Minden napra jut egy Nuraghe…amiről egyelőre azt sem tudjuk, hogy micsoda, csak azt, hogy tele van vele Szardínia. Mindegyik romos, de még így is van vagy 8.000. Egyesek szerint csak a középső torony a Nuraghe, mások szerint a falu, ami lehet, hogy erőd, de az is lehet, hogy vallási célokat szolgált. Ami biztos, hogy már Kr.e. több mint ezer évvel ilyeneket építettek a helyiek, just for fun. Vajon háromezer év múlva valaki tudni fogja, miért épült az Empire State Building, vagy éppen a Fővárosi Nagycirkusz?

Fotók: Ercsey Dániel

4.Alghero-Alguer óvárosa a tényleg érdekes Korall Múzeummal (max. fél órás program, de egy csomót megtudhatunk a hamisított korallokról és a helyi korallhalászat történetéről), a régi katedrálissal (aminek vannak egészen régi, gótikus részletei), a régi zsidónegyeddel (amit már csak a katalán utcanevekből lehet rekonstruálni, az olasz utcanevek már nyomát sem őrzik a történelemnek) és persze a régi gótikus palotákkal, aminek a faragott kövei időnként még kikandikálnak a homlokzaton, dacára a több száz évnyi időnek és a számtalan felújításnak.

Fotók: Ercsey Dániel

Aki igazán jót akar enni, annak a már emlegetett La Saletta mellett (ami fine dining) leginkább a Ristorante Pizzeria Aragont-t ajánlom, a hely tényleg a pizzáról híres, de a homár katalán módra és az osztriga is egészen kiváló, főleg, ha torbato pezsgővel öblítjük le. Én a CMB jóvoltából a Smy Carlos V Wellness&Spa Hotelben szállhattam meg, kültéri medence, tengerparti elhelyezkedés, kényelmes és tiszta szobák, és a bárban szuper borválaszték és kávé jellemzik. A belvárostól 10 perc séta, út közben pedig, ha a tengerparton megyünk, ott van a környék legjobb bárja, a Riservato Beach Bar. Este ugyan hangos a zene, de délután kiváló, akár még egy cikk megírására is, miközben elkortyolunk egy pohár vermentinót.