Új sorozat, akár pótvizsga címen is mehetne, elsősorban nekem az, mert hetek, sőt hónapok óta felhalmozott jegyzetek nyomasztanak, most igyekszem ledolgozni őket. Gyors és tömör sztorik, borokról, pincékről, kóstolásokról. Először mindjárt Új-Zéland a téma, sajnos nem én utaztam oda, viszont Kel Dixon, a Shed 530 Estate főborásza eljött Pécsre. Különleges borélmény, négy bor, izgalmas, néha megrázó sztorik, öt percben összefoglalva - fotót viszont egyet sem készítettem, ezeket a pincészet weboldaláról kölcsönöztem.

Szekszárd Cinka-dűlőjében szeretik elnyújtani a dolgokat. Hosszan lopózik a tekintet a Duna völgye felé, messze ereszkednek a tőkék a löszös lankákon, vége-hossza nincs a napsütésnek, hónapokat, de néha éveket érnek a borok amforában, hordóban, kilométeres a lecsengése az itt érlelt rizlingnek, kadarkának, ráadásul még a magánhangzók is különösen viselkednek errefelé…

Évtizedeken át az olcsó, édeskés habzóborokként voltak jelen az üzletek polcain, ezért sokan le is írták. Pedig Emilia-Romagnában mindig is létezett egy másik Lambrusco: száraz, elegáns, a helyi gasztronómia természetes társa. A Lini 910 és néhány hasonló szemléletű borászat kitartó munkájának köszönhetően ez a sokáig háttérbe szorult borstílus ma már a világ legjobb éttermeinek borlapjain is helyet követel magának.

A közép-európai borvilág egyik legizgalmasabb átalakulása jelenleg a cseh és morva borvidékeken zajlik, ahol a tradíció és a modern organikus szemlélet kéz a kézben jár. Ennek a megújulásnak az egyik legfontosabb bástyája Jan Stávek pincészete. Stávek nem csupán egy borász a sok közül: ő a kékfrankos (frankovka) igazi nagykövete, aki bebizonyítja, hogy ez a fajta a legmagasabb szintű nemzetközi versenyeken is abszolút elit kategóriát képvisel.

A neten pár napja elérhető egy hirdetés, amiben egy ingatlanos bőszen árulja a Somlói Apátsági Pincét, annak minden tartozékával együtt. Miután Balogh Zoli, a tulajdonos, jól ismert arca a hazai boros közéletnek, logikus lépés volt felhívni és a miértekről kérdezni.

Második, mert első ugye mégsem lehet, azzal saját nevünket, a Da biberét delegitimálnánk. Római időből, az 1. századból, talán a Julius–Claudius-, talán a Flavius-dinasztia idejéből származik az a bizonyos kelta korsó „Adj innom!” felirattal, amit mi is zászlónkra tűztünk. Kétezer év interregnum után Nagyrada központtal aztán svéd triumvirátus alapított újra császárságot. Azaz „Cézárságot”. Léptékváltás, irodabútorok, amfora, Messiás. Kis-Balaton – nagy borok? Odatekertünk, utánajártunk. Vezess új utakra, Jászberényi Dani!

Valpolicella észak-olasz tájait járva az utazóban nem marad kétség afelől, hogy ezen a vidéken minden a borról szól. A domboldalakat katonás rendben álló szőlősorok borítják, a ciprusfák között régi villák és kúriák bújnak meg, a háttérben pedig a Lessini-hegység vonulatai rajzolódnak ki.

Borásznak lenni ma Magyarországon azt jelenti, hogy egyszerre kell érteni a szőlőhöz, a borkészítéséhez, a pénzügyhöz, a marketinghez és egyéb gazdasági mutatókhoz. Közben valamilyen módon megtalálni a hangot egy olyan generációval, amelyik teljesen máshogy tekint a borra és annak megvásárlására, mint az előző vagy azt megelőző generáció.