Két évtizeddel ezelőtt még ismeretlen fogalomként tekintettek a borászok a borturizmusra, mint olyanra, míg ma már elképzelhetetlen e nélkül értelmezni a borvidékek kínálatát, ki kell szolgálni a mindenkori borfogyasztót. Az azóta eltelt időben a Pannon borrégióban Villány élén járt az újító szellemben, most megnéztük, hogy ez még mindig így van-e. 

Pauli Zoltán (Gere Attila Pincészete)

Villányba természetesen elsősorban a borok miatt jönnek a borturisták, a villányi borok kedvező tulajdonságai miatt, az idelátogató vendégek szeméből pontosan le lehet szűrni, hogy tényleg tetszik-e nekik a kóstolt bor vagy nem, és jönnek-e azok az udvarias, de kínos pislogások. Szerencsére az előbbi szituációval találkozunk az esetek nagyon nagy többségében! Persze ez szorosan kapcsolódik ahhoz a tényhez is, hogy a fogyasztók az elmúlt években nagy fejlődésen mentek át, sokkal jobban értenek a borokhoz, megértik a borok készítési módját és igénylik a minőséget. Ez abban is észrevehető, hogy évről-évre többen jönnek, akik korábban idelátogattak már egyszer, azok a következő alkalommal már hozzák a baráti társaságukat is.

Egyébként éves lebontásban a magyarok teszik ki a vendégkörünknek a többségét, a nyári és ezen belül a júliusi időszakban azonban a külföldiek száma jellemzően nagyon megszaporodik. Ha a lehetőségeket, fejlesztési pontokat nézzük, akkor talán a kiscsaládi vállalkozások innovációjában látnám a további kiugrási pontokat. Nem biztos, hogy Villányban ki kell már nyitni a százhúszadik borozót is, inkább a kapcsolódó szolgáltatásokat, mint például egy jó kis sütögetés vagy biciklitúra erősíteném kicsiben lehetőség szerint, ebben kellene még fejlődni.

Gere Zsolt (Gere Tamás és Zsolt Pincészete)

Talán elsősorban a bor végett látogatnak ide a turisták, de ez szerintem adja is magát. Amiben ezen kívül különleges helyzetben van Villány az talán az, hogy itt nem egy-két pincét tudnak az emberek végiglátogatni egy nap alatt, hanem – ha igénylik – akkor akár nyolc-tízet is egyhuzamban. A fő pincesor ilyen szempontból igen csalogató. Ha az elmúlt év változásairól kellene számot adni, akkor mindenképpen a borhoz kapcsolódó szolgáltatások bővülését említeném meg. Épülnek a panziók és a hotelek, elérhetővé váltak ezzel egy időben a különböző wellness lehetőségek is, s míg korábban egy Villány-Harkány táv megtétele is gondot okozott, ma már simán át lehet ruccanni a szomszédos településekre akár biciklivel is. És a vendégek igénylik is az efféle szabadságot.

Érdekes megfigyelni, hogy míg korábban a külföldiek aránya jóval nagyobb volt, körülbelül hat-hét éve a magyarok egyértelműen „átvették az irányítást”; a külföldiek – legyenek azok szlovákok, csehek, németek vagy akár amerikaiak vagy új-zélandiak, száma eközben nem csökkent, csak a magyarok jöttek fel ennyire. Fejlődni persze még mindig lehetne. Hiányoljuk például a nagyobb közösségi tereket, ahol a boros programok helyett vagy mellett is ki lehetne kapcsolódni, mert például amíg az egyes panzióknál, borhoteleknél megtalálhatóak a játszóterek, kisebb szórakozási lehetőségek, addig a közös időtöltések, akár egy jó bowling-pálya, amit a helyi villányiak is használhatnak, nagyon hiányoznak a képzeletbeli kulturális térképről.

Kovács Zoltán (Agancsos Pince)

Első a bor. Ez nem is vitás. A második indok is bortájékon keresendő, a borturista azért is szeret Villányba jönni, mert a finom nedűkből egy rövid sétával a borutcán akár egy tucatot is megkóstolhat igen csekély idő leforgása alatt. Ez, úgy gondolom egyedülálló tulajdonsága a városnak. A változások? Talán azt emelném ki, amit valószínűleg sokan említettek még rajtam kívül, hogy a kiegészítő szolgáltatások terén sokat fejlődött az egész villányi borrégió, de a borok szortimentjében is mintha tolódnánk a könnyebb borok felé. Korábban egyértelműen a testes villányi vörösök voltak a dominánsak, míg manapság már – talán az áruk miatt is – előtérbe helyeződtek a könnyű rozéborok, nálunk a pincénél már az 50%-ot is elérte az arányuk.

Fejlődési lehetőség mindig van, kell is fejleszteni, a magas színvonalú szolgáltatásokat talán jobban igénylik a vendégek, mint valaha. Mindazonáltal egy kicsi túlárazottság is érzékelhető a szállások terén. Vannak, akik a fejlesztési versenyben lemaradtak, mégis magas áron kínálják a fekvőhelyeket, ezek a magánszállások nem is tudják kihasználni a régió előnyeit, sőt. A vendégek manapság már elvárják, hogy mindenből a legjobbat kapják, ez nem is működne másként jól!

Kapronczai Balázs (Polgár Pince)

Röviden? A vendégek egyszerűen enni-inni akarnak egy jót! Ha bővebben akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy a magas minőségű borok miatt és persze amiatt is, hogy ezt személyesen a borásztól kaphatják meg, akitől megtudhatják a bor történetét és még számos érdekességet is pluszban. Talán ennek is köszönhető, hogy a mi pincénknél is, de általánosságban is színvonal emelkedés figyelhető meg Villányban. Ami még szembetűnő, hogy a vendégek nemzetisége is elég élesen elkülönül, a magyarok aránya 90% körül alakul, a külföldieké meg értelemszerűen 10% közelében.

Amit még mindenképpen fejleszteni lehetne, az a bicikliutak további kiterjesztése, érdemes lenne akár Villánykövesd, akár Palkonya irányába is kiépíteni a megfelelő útvonalakat, persze ehhez az is elengedhetetlen lenne, hogy a céltelepüléseken szélesebb körben tartsanak nyitva a meglátogatni kívánt pincék. Csak együtt lenne értelme megvalósítani ezeket a terveket. De itt Villány környékén is lehetne még fejleszteni a kiegészítő szolgáltatásokat, a kirándulóutakat is, kicsit jobb és tematikusabb tájékoztató leírásokkal, akár az adott dűlőről is, akár tágabb értelemben. Van még mit tenni bőven!

Bock Valér (Bock Pince)

Hírnév, magas minőségű borok, szívélyes vendéglátás, jó konyha, alacsony savak és alacsony kén. Ez Villány receptje. Ja, és nincs másnap fejfájás! Talán ennél többet mondani sem kell, a tapasztalatok minket igazolnak. Fejlődni persze még mindig lehetne, az elmúlt években sokat jelentett például a csütörtöktől kezdődő hétvége bevezetése, ez jelentősen lendített a forgalmunkon, de a hét többi napja egyelőre még inkább kihasználatlan. Pozitív eredményként kell kiemelnem azt is, hogy bor mellett nyújtott szolgáltatásaink is fejlődtek, vannak programok, fejlődés mutatkozik wellness-részlegen is, de ha például a vendégek a szőlőkben szeretnének tenni egy rövid túrát, akkor már erre is maximálisan fel vagyunk készülve. Szinte minden kérésüket tudjuk teljesíteni!

Érdekes, hogy általában a vendégeink nemzetisége időszakosan változik, de mára már a magyarok vannak döntő többségben, mindazonáltal szlovákok, horvátok és lengyelek is érkeztek már hozzánk, nem panaszkodunk. Kicsit hiányoljuk még a helyi programokat, amelyek nem csak egy adott pince lakóit, de az egész települést kicsit jobban összefognák, de e téren is bizakodó vagyok, idővel ez is megvalósulhat.

Tiffán Ede (Tiffán Ede és Zsolt Pincészete)

Talán kicsit messzebbről kellene a kérdést megközelítenem, hiszen azt mind tudjuk, hogy leginkább a bor és az ahhoz köthető szórakozási lehetőségek miatt jönnek az emberek Villányba. De ugorjunk vissza képzeletben a múltba! Az 1994-es esztendőben kezdődött minden, amikor a helyi borászoknak megemlítettük a borturizmus fogalmát, akkor csak legyintettek! Pedig ez már akkor világjelenség volt a tőlünk nyugatabbra fekvő kultúrákban. Németországban például akkoriban már az ötvenedik, Franciaországban pedig a negyvenedik évfordulóját ünnepelte az adott régió Borút Egyesülete. Mi pedig csak akkor kezdtünk el mindent! Ehhez mérten kell nézni az elmúlt évek fejlődését, hogy ma hol tartunk.

A borturizmus fejlődését értelemszerűen kettétörte egy kicsit a 2008-as év, de ez is inkább csak változást hozott a bortermelői világba. Korábban túl fiatalon kerültek a borok a palackba, míg a válság után az érlelési idő meghosszabbodott, ez jót tett a villányi boroknak nagyon. Változás még a hazai és külföldi vendégek arányának változása is. Amikor elindultunk, akkor 80% külföldi volt, s 20% magyar. Most ez az arány pont az ellenkezőjét mutatja. Szerencsére a számok növekedést mutatnak, csak egy jellemző adat: a 2012-es évben több vendégéjszakát jegyeztünk fel Villányban, mint az adott évben Pécsen! Akkor itt az autópálya esete is, ami Budapestet sokkal közelebb hozta Villányhoz, ez is egyértelműen pozitív változás volt. Talán az infrastruktúrát kellene még fejleszteni, egy villányi elkerülő út megépítési nagyban segítené a pincesor presztízsének növelését, de szolgáltatások komplexitásán is van még mit javítani. Egyszóval még mindig sok munka van, sok a tennivaló!