Pécsi Borozó

Cikkek

Szekszárdi bikavérek között

A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 5.

Jakab Tamás

2023 November 28.

Ez is volt a cél, a bikavérről már hallottak, de nem tudták, hogy ez Szekszárdon (is) van. Egyáltalán, hogy az országnak csak két borvidékén lehet előállítani ezt a borházasítást. Azt sem, hogy ez egy kékfrankos alapú küvé. A név volt meg tehát, mindenféle mellékzönge nélkül – kivétel a szakvezetőnk, aki (kelet)német származásúként gyerekkori emlékkel rendelkezett a „Stierblut” feliratú borokról, de ennyi. A név, ha úgy tetszik, a brand tehát nagyon is él, de, hogy mi van mögötte – no, az teljes homály, ami viszont abból a szempontból jó, hogy nincsenek előzetes berögződések és beidegződések. Lehet építeni valamire, ami mint név ismert, mint tartalom viszont nem.

Szekszárd is megvolt a kollégáknak, mint vörösboros borvidék, és szintén ennyi. Hogy ma már talán a legjelentősebb hazai kékfrankosok itt készülnek (elnézést Eger és Sopron, és az lenne a legjobb, ha a „talán” helyett az „egyik” jelzőt kellett volna írnom), és, hogy a borvidék igen erős a francia, főként a bordói fajtákat tekintve is, ez sem volt meg.

A kadarka pedig abszolút sötét ló.

Ez a nap is a kicsi-közepes-nagy hármas jegyében telik, viszont az irány most fordított: ha már földrajzilag is útba esik, és erősek a francia fajtákban, akkor előbb a nagy jön, hogy utána a kicsi, majd a közepessel zárjuk.

Szeleshát

A Szeleshát birtok megmutatta Szekszárd sokféleségét, ahogy az a kóstolt borokon is látszik. Utána pedig a vásárolt mennyiségek és a pénztárcák kinyílásai alapján azt a következtetést lehetett levonni, hogy Szeleshát ezt a sokféleséget egyértelműen best buy borokkal mutatta meg.

Külön újdonság volt, hogy az egy tagban lévő birtok a kiváló állapotú dűlőúton busszal is bejárható volt, így az utolsó napon a helyszíni látogatást egy birtoktúra is színesítette.

Valamint a hölgyek is: az eddig eléggé maszkulin túra utolsó napján ugyanis előbb Rosta Krisztina, majd pedig a következő pincénél Sebestyén Csilla kalauzolt minket – és bátran kijelenthető, varázsolta el a társaságot.

Sebestyén

Igen, Csilla következett, és a Sebestyén Pince. Meg a Bikavérek, mindjárt három is, de előtte, még a kiváló időben a szabad tér alatt tartott bemutató alatt mindenki megkóstolhatta élete első kadarkáját (már persze rajtam kívül). És tetszett.

A fűszeres magyar pinot. Ők mondták.

A kijelentést, hogy ez milyen jó egy igazi magyar halászléhez, már nehezebb volt hová tenni – itt gondoltam nem először arra, hogy legközelebb a túra gasztro vonalát erősíteni kell, még, ha ez a boros rész (mennyiségi) rovására is megy (időhiány miatt) merthogy tényleg nagyon szép étel-ital párosításokat lehet felépíteni ezekhez a borokhoz.

Az utolsó napon, a rövid szakaszok miatt volt idő a tájra is: a buszos dűlőtúra és Csilla szabadtéri fogadása után adta magát a lehetőség: Heimannékhoz konkrétan az Iván-völgyben gyalogoljunk fel – ez tetszett is a maradék csapatnak, el is fáradt benne, hogy azt Zoltán (az ifjabb) sármja, majd pincevezetése is elbűvölje őket. A kocka alakú, fémmel borított fedett betonkádak, meg az amforák jelentették az újabb nóvumot a Fekete Pince „tojásai”, no, meg Riczu Tamás „küvé”, azaz, magyar, francia és amerikai dongából előállított tölgyfa hordói után.

Heimann

No, és a kékfrankosok – a családi presztízst és bevételi alapot képező Barbár és Merlot után kóstolt két kadarka és két kékfrankos minden kétséget eloszlatott e két fajta minősége és jövője felől, pláne, hogy a folyamat, a helyben történő kóstoltatás és meggyőzés a legjobb marketing eszköz a fogyasztásra és vásárlásra, Zoltán szerint. Éppen ezért erősítenek ők (is) folyamatosan erre a vonalra.

Aki pedig azt hiszi, ezzel vége, az téved. De előbb a szekszárdi borok, sorrendben.

Szeleshát

Királyleányka 2022
Syrah rosé 2022
Merlot 2017
Bikavér 2017
Nyék 2017
Gubac 2018

Sebestyén Pince

Kékfrankos rosé 2022
Kadarka 2021
Mozaik 2020
Porkoláb Bikavér 2019
Iván Bikavér 2019
Rebel 2017

Heimann Családi Birtok

Merlot 2021
Barbár 2019
Kadarka 2022
Porkoláb Kadarka 2021
Batti Kereszt Kékfrankos 2020
Baranya Kékfrankos 2020

Villány ismét

Merthogy a lecsökkent számú csapat visszatért a villányi szállásra – páran kihasználták, hogy Szekszárdtól Bécsig folyamatosan autópályán lehet haladni, és vasárnap nem több, mint 3,5 óra az út – figyelem, szekszárdi borosgazdák, pincészetek, ez elég fontos információnak tűnik. De aztán azonnal is folytatta ez a csapat az esti blokkot. Egy vacsorával a Szende Pincénél, majd zárásként a szálláson egy kékfrankos mesterkurzussal.

A vacsoráról itt azért kell szót ejteni, mert a következő heti Márton-nap okán, ami a burgenlandiak számára nem egyszerűen Márton-nap, hanem a tartományi védőszent ünnepe is, szóval ezen nap okán libacombos vacsorát kaptunk – teljes megelégedésére még a legkényesebb burgenlandi ínyenceknek is. Hozzá kell tenni, előzetesen volt egy kis félsz bennem, hogy három este tömény, magyaros jellegű étkeket fogunk enni, de mindenkinek az előzetes várakozását is felülmúlta a vendéglátásnak ez a gasztro vonala is – úgyhogy, újabb fontos info, nem esnek kétségbe a határokon túl sem a folyamatos magyaros koszttól, ha az kellő színvonalú.

Ráadásként még egy négyes borsor is várt minket Szendééknél, ami igazán nagy meglepetés volt, merthogy háromban álltunk meg, mégis négy lett belőle. Éljen.

A nap és az út zárása aztán az egész három napos, magyar borokkal ismerkedés egyik, ha nem a fénypontja lett.

Kékfrankosok

Labancz Richárd egy parádés borsort válogatott össze (amit még a nap folyamán meg tudtunk toldani egy Tábornokkal meg egy Szívemmel), és egyben prezentálta is ezeket. A késő estébe nyúló kóstolón a magyar kékfrankos ha nem is ezer, de nagyon sok arcát mutatta meg, kezdve a sillertől a könnyedebb hangszerelésű, főként Balaton környéki borokon át a hosszabb (kis) hordóst érlelést is kapott nagyágyúkig. És, hogy melyik is a kékfrankos „magyar hangja”? Hát mindegyik, érkezett a válasz a külhoniaktól, akik többséggel a Szívemre és a sor végén kínált Wassmann Kékfrankosra tették a legtöbb voksot.