Az első fórum a siklósi várban már merész, ám még kicsit megilletődött volt, sokunkban felmerült a kérdés, vajon tényleg úgy mutatkoznak be a villányi borok, ahogy belül látjuk? Persze, volt már addig sok visszajelzés, sok eredmény, sok nemzetközi díj, de kiállni a világ ellen más. Vagyis nem ellene, nem ellentétekben érdemes gondolkodni, mondjuk azt, inkább a világ mellé felzárkózni. Felmérni, hol tart Villány valójában, nemzetközi összevetésben, tapasztalt külső szemek és szájak mérlegére helyezve.

Visszaolvastam levelezésünket a néhány éve elhunyt borúti elnökkel, az ötlet igazi beteljesedését sajnos meg nem érő Becker Leonórával a kezdeti ötletelésekről. És jó látni, hogy amit akkor gondoltunk és reméltünk, az mára jelentős részben már megvalósulhatott. És jó megtapasztalni, hogy minden villányiban még mindig ott a tettrekészség, a lelkesedés és csinálják rendületlenül, marketinges vagy borász, mindenki hozzáteszi a részét.

A nosztalgikus bevezetésnek itt vége is, térjünk a lényegre, vagyis a fórumra és a bemutatott borokra. Hiszen idén Toszkána jött el Villányba, szakértők, termelők és újságírók is. Az első előadásban így Stefano Dini agrárszakértő mutatta be a cabernet franc jelentőségét Toszkánában és Villányban, hiszen mindkét régióban otthon van, sok villányi munkakapcsolata alakult ki az elmúlt évek során. Toszkána nagyjából ugyanannyi területtel rendelkezik, mint Magyarország, így ezen belül egy DOC-t, eredetvédett területet, a Bolgherit választotta ki Dini, ahol 1370 hektáron gazdálkodnak, ebből 250 hektáron található cabernet franc, Villányban 2350-ből 340 az arány.

Az előadáshoz hat bort is kaptunk, hármat a Bock Pincéből, az Ördögárok Villányi Franc 2023-as, 2022-es és 2021-es évjáratát, míg olasz oldalról Emiliano Falsinit és borait ismerhettük meg, mégpedig a Limite Cabernet Franc Costa Toscana IGT azonos évjáratait hasonlíthattuk össze a villányiakkal. Falsini nagyon sok olasz és külföldi borászatnak dolgozott tanácsadóként, saját vállalkozása két nagyon eltérő termőterület, Szicília és Toszkána lehetőségeit mutatja meg, pár ezres tételekkel, ezen belül Toszkánában csak cabernet franc-nal dolgozik.

A friss borok még nagyon útjuk elején állnak, még éppen csak borok. Valahol a villányi volt a gyümölcsösebb, a toszkán mélyebb, erőteljesebb aromákat hozott. De itt még semmi sem dőlt el. 2022 már mást mutatott, az Ördögárok keményebb volt, több hordófűszert mutatott, erdő, bőr, bogyós gyümölcsök jöttek, míg az olasz finomabb fűszereket, több gyümölcsöt és határozottabban magasabb savakat hozott. 2021-ben a villányi érettebb testet mutatott, most több a gyümölcs ismét, érettség van benne és fűszeresség persze. A Costa Toscana könnyedebb, világosabb gyümölcsökkel, hűvösebb fűszerekkel operál és magasabb savakkal. Itt már akár mindkettőből egy-egy pohárral vissza is kóstolhatnánk, ezek már abszolút élvezhető borok, magas szinten, ám eltérő áron, a villányi 25 eurós, a toszkán 70 eurós áron kel el.

A nap fénypontja ugye, mi más lehetne, mint a villányi Top12 bor bemutatása. Horkay András prezentálta ismét a borászok által vakon kiválasztott villányi válogatottat. Egység a sokszínűségben: elég találó.

Classicus kategóriában idén két bor került be, ez a kettő is jól mutatta, mennyire eltérő kép van a borászokban a belépő kategóriáról. A Mokos Pincészet 2020-as cabernet franc-ja gyümölcsös volt, háttérbe húzódó hordófűszerességgel, tiszta, az old school villányí ízléssel bíróknak talán túl könnyed is, viszont elegáns, jóivású (fele tartály, fele hordó), talán az alkoholérzet volt kicsit magas. A Koch Csaba nevével fémjelzett 2020-as érettebb gyümölcsösséget mutatott, több fűszer jött a hordóból (12 hónap másodtöltésű hordóban), a savak viszont szépen harmonizáltak. Mindkét bor izgakmas volt a maga nemében, talán a Mokos picit nagyobb távolságot tart a prémiumtól (89), a Koch meg akár egy visszafogottabb prémiumként is elmenne (88).

Hat prémium érkezett ezt követően. Az Ipacs Szabó Birtok Nászút Helyett Villányi Franc 2020 szép illattal nyit, villányi, bár picit hűvösebb, gyümölcs és fűszer jó arányban, a sav lehetne élénkebb, amúgy szép, kerek sztori (91). A Ruppert Borház Villányi Franc 2019 erőteljesebb, zömökebb, fűszeresebb, viszont még fiatalabbnak tűnik, van benne potenciál (90). A Csányi Pincészet Kővilla Válogatás Villányi Franc 2018 nekem most alulteljesített, egyszerre édesérzet és herbás-vegetális jegyek, zöldbors és balzsamecet (88). A Vinatus Szőlőbirtok és Pincészet Villányi Franc 2018 direkt, fűszeres illatú, érett erdei gyümölcs jön kortyban is, masszív, de élvezetes bor (90). Nekem meglepetés volt a CEGA Pincészet Villányi Franc 2017 egész kompakt, érett, jól strukturális, feszes bor, élénk zamatokkal (92). A Sauska Villányi Franc Makár 2016 már sokszor bizonyított, most érettebb, de nem fáradtabb verzióban kóstolhattuk (91).

A super premium mezőny négytagúra bővült, egyre több a bor ebben a kategóriában is. Kezdésnek érkezett a Szemes Pincészet Villányi Franc 2020, ami egyszerre volt puncsos, érett gyümölcsös, édesfűszeres, másrészt jó savakkal, élénk ízekkel rendelkezett (92). A Bock Pince Villányi Franc Essencia 2020 ugyanaz az évjárat, de más hangulat, feszesebb, komplexebb, fűszeresebb és fiatalabbnak tűnik (93). Nekem ezt a sort a Riczu Tamás Borászata Villányi Franc 2019 nyerte, elegáns, arányos, gyümölcsös, szép finom fűszerességgel, hosszú bor, jó savakkal, izgalmas érlelési potenciállal (94). A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet Villányi Franc Mandulás 2019 most kicsit visszafogottabbnak tűnt, a hordó és a tannin volt uralkodó, pedig gazdag, komplex bor, csak még sok időt kér (90).

Ebéd előtt még meghallgattuk Gianni Annoni, a Trattoria Pomo D’Oro tulajdonosának előadását, milyen is a dél hangulata a tányéron, amit toszkán paradicsomlevessel és csirkemájas crostinivel idézett meg. Nem szárazon, hiszen Orodán Gyuri, a trattoria sommelier-je két toszkán vöröst, a Querciabella pincészet Mongrana Rosso 2021 és Turpino 2019 borát, valamint két villányit, Gere Attila 2018-as Ördögárok Villányi Franc-ját és a Streit-Zagonyi 2018-as Villányi Franc-ját bontotta az ételek mellé. A Turpino komplex, rétegzett bor, a Gere-franc mellett volt egyenrangú, az ételek után inkább, míg az ételekhez a Streit picit sok volt, de a Mongrana nagyon lüktetett, vibrált – ez egy tipikus bor, amiből nem csak egy pohárral kérünk az étteremben.

Délután Cabernet Franc-okat kóstolhatott a közel kétszáz fős publikum Toszkánából Peter McCombie MW és Simone Tacconi előadásával egyetemben, valamint a toszkán olívaolajokról Stefano Dini beszélt, sőt kóstoltatott is. A fórum egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult Villány VS Toszkána, avagy a mediterrán életérzés címmel, amin Gianni Annoni, Gere Andrea, Peter McCombie MW és Stefano Dini vettek részt. Én viszont ezekről most nem tudok beszámolni, ebéd után a munkahelyi kötelezettségek elszólítottak Villányból.

És hát természetesen szombaton a nagy pincetúra következett, közel félszáz cabernet franc, azaz Villányi Franc kóstolásával, több száz vidám borrajongó részvételével. A fotókat láttam, elhiheti a kedves Olvasó, hangulatra nem lehetett panasz.

Konklúzió? Nos, Villány érdeklődő kedve változatlan, nem elsődlegesen összemérni, hanem megismerni, lehetőleg minden olyan tájat, ahol a cabernet franc szőlőfajtával komolyan foglalkoznak. És persze megmutatni a kisvilágnak idehaza és a nagyvilágnak az ideérkező szakértők, újságírók, borászok révén, mit is tud Villány. A borászok, a marketingesek, a borutasok, mindenki, aki részt vesz ebben, jó munkát végez, az egyetlen kérdés, mennyi van még ebben a formátumban és hogyan lehet megújulni? Fentebb ajánlottunk jó néhány bort, addig is bontsanak egyet bátran, mindig kóstoljanak mértékkel és érdeklődve!

Fotók: Kiss 'Gadget' Zoltán