Beugrottunk Gianfranco Kozlovichoz egy percre, aztán persze több óra lett belőle, séta a pincében, ücsörgés a teraszon, sőt, még néhány idősebb évjáratú palackból is kipattant a dugó, ami már mindenképpen írásra serkentett…
Motovun és környéke csupán egy apró pont az Isztrián belül, mégis komoly figyelem irányul az itteni termelőkre. Hogy azért-e, mert a városka igen felkapott turisztikai célpont lett, vagy azért, mert a félsziget legismertebb borászai közül kettő is itt tevékenykedik, nem tudom.
Nem biztos, hogy ezzel ők is tisztában vannak-e vagy hogy így látják-e ők is. Én nem pécsiként, de évente összesen egy jó hónapot a városban és környékén eltöltve, bizony úgy látom, hogy a pécsiek a legszerencsésebbek Magyarországon, emiatt büszkén lobogtatom az ide szóló lakcímkártyámat és nagyon sajnálom, hogy nincs – mint Ausztriában vagy Szlovákiában – Magyarországon területi alapú rendszámtábla. Ha lenne, azonnal lecserélném pécsire a csehet.