Több mint három hete jártam az étteremben, ahová Saša Špiranec hívott meg sokadmagammal. Nem tudom mi alapján választott, de a Pod Zidom kifejezetten jó hírnek örvend, ráadásul közel is volt a szállodánkhoz, úgyhogy kíváncsian vártam a vacsorát.

Vannak jeles napok februárban. Ilyenek a fiúk születésnapjai, apai ágon mindenki böjtelő havában született. A hangsúly ebben az esetben az elő szótagra esik, vagyis még nincs böjt. Bár a menü hagyományosan mediterrán, a borokat váltogatom. Idén Isztriára esett a választásom.

Most, hogy az agrárminiszter Mosonmagyaróváron személyesen promózza a murcifogyasztást, a Pécsi Borozó Baranya megyei szerkesztőségi gárdája pedig facebookos aktivitása alapján láthatóan rákapott egy hazai diszkontban árult Vinakoper-refoscora, igazi közszolgálati tettnek éreztem, amikor negatív firenzei tesztemet felemás érzéssel lobogtatva, a boltba való bejutáshoz szükséges tesztelésre fél órákat várakozó százméteres soron átkelve – igen, Szlovéniában még a tankoláshoz is kell hivatalosan a covid elleni védettség – bementem az olasz határ előtti/utáni utolsó/első szlovén boltba, és meglátva a szemeket kiszúró helyre rakott Vinakoper-murcit, megvettem azt.